Volt egyszer egy igaz ember 1. KOPERTA szaszifanni2023. 03. 21., k – 09:38
Aki közelebb állt a börtön kapujához, mint a gyógyszertár ajtajához. Éppen 103 évvel ezelőtt, 1920-ban született idősb Béres József, akinek emlékét milliók őrzik ma is.
A gondviselés csodálatos ajándéka az emberiség számára, hogy időnként születnek olyan emberek, akikről azt szokták mondani: a kiválasztottak közé tartoznak. Olyan emberek ők, akiket nem pusztán rendkívüli tehetségük, szorgalmuk emel a kivételesek közé, hanem akikben rengeteg a jóság, a sugárzó szeretet, akik életének legfőbb célja a másik ember szolgálata. Az övé regénybe illő, tele volt izgalmakkal, küzdelmekkel, olykor még csodákkal is. Az eltelt több mint száz esztendő nagyszerű alkalom arra, hogy a gyógycseppjeiről híressé vált legendás feltaláló kivételes személyiségét felidézzük. Különösen azért, mert a rá való emlékezés nem csupán a kiérdemelt hála megnyilvánulása, annál sokkal több. Erőforrás, hogy a mai világban is, amikor nehéz a kiigazodás, túl sok az információ, és sokszor összekuszálódnak a szálak, el tudjuk választani a jót a rossztól, merjük szeretni a másik embert, mert felelősséggel tartozunk egymásért.
Hosszú, de igen türelmes kora reggeli sorban állásra emlékszem a kisvárdai háza előtt, hogy én is kaphassak a cseppekből. Amikor kilépett a házából, mindenki (szorongva) figyelt, vajon ki lesz a következő. Azt kérdezte, van-e itt valaki külföldről. Jelentkeztem. Behívott, udvariasan leültetett az asztalához. Elkérte az orvosi leletemet, gyorsan átfutotta, majd megkérdezte, mi a foglalkozásom. Oktató-nevelő vagyok egy szőlész-borász szaktanintézetben, mondtam. Javaslom, ha teheti, váltson munkahelyet, mert amit most csinál, az árt az egészségének. Akkor még nem tudtam eldönteni, hogyan tovább, de szerencsére jött a rendszerváltás, ami megváltoztatta az életemet. Családi vállalkozásba kezdtem, most elégedett vagyok. Azóta több mint 30 év telt el, újabb bajok jelentkeztek, s én újból elkezdtem szedni a Béres-cseppet, mert töretlenül hiszek gyógyító hatásában.
Béres doktor írt nekem egy receptet, három üveg Béres-csepp és egy doboz Piridoxin/D6 volt rajta. Megkérdezte: tudom-e, hogyan kell szedni a cseppeket. Persze, hogy tudom, 1 deci vízbe vagy teába 2 × 20 cseppet. De amit ezután mondott, az nagyon meglepett: mivelhogy ön bortermelő a szlovákiai tokaji térségben, azt javaslom, az esti adagot csepegtesse jó minőségű száraz tokaji Furmintba, mert az vulkanikus talajon termett szőlőből készül, és még jobban kiegészíti a cseppek gyógyító hatását. Ezt a jó tanácsot elmondtam minden ismerősömnek, akik szedik a Béres-cseppeket. Arra kértem, engedjen meg egy kézfogást, amire Béres József nyújtotta áldott kezét, és azt mondta: vigyázzon magára. Jövőbe látó ember volt. Idézem szavait: „Ha élni akarunk, óriási erőfeszítéseket kell tennünk az élet védelme érdekében. Csak egy életünk van, és olyan rövid, mint egy sóhajtás. Töltsük el egészségben, megértésben és békességben.”
Első perctől nyilvánvaló volt számomra, hogy jó humorú, közvetlen és szerény ember. Sikerült vele másodszor is találkoznom, de már Sárospatakon, ahol nagyszabású előadást tartott a zsúfolásig megtelt kultúrotthonban. Az előadás végén megvártam, így másodszor is kezet foghattam vele. Úgy éreztem magam, mintha egy nagy fejedelem előtt állnék. Ami igazán elgondolkodtató, hogy hosszú-hosszú évtizedek múltával sem felejtettem el azt az embert, aki egyetlen törvényt ismert: segíteni a másik emberen.
1987-et írtunk, így emlékszem vissza az akkori beszélgetésünkre: Egy késő szombat délután elindultam, hogy ismét felkeressem Béres Józsefet, a cseppek feltalálóját. Kipihentnek látszott, éppen horgászásból tért haza. Illedelmesen megkérdeztem, tud-e szentelni néhány percet egy röpke beszélgetésre. Azt mondta: ha tiszta és jó szándékkal jött, akkor igen. És a szerkesztő úr milyen újságtól jött? Azonnal megnyugtattam, hogy nem vagyok újságíró, csupán levelező tagja egy dél-szlovákiai napilapnak, az Új Szónak, és szeretném, hogy az ott élő magyar emberek sokkal többet tudnának a találmányáról, a Béres-cseppekről.
Mielőtt elkezdtük volna a beszélgetést, tekintetemmel végigpásztáztam a lakásán, mert sokan állították, hogy szerény, egyszerű falusi ember, szépen rendezett bajuszával. A látvány nem okozott csalódást, tényleg egyszerű, szeretetreméltó ember volt. Tisztelt mindenkit, és őt is tisztelte mindenki. Nála nem számított, ki magyar, szlovák vagy szerb. Azt mondta, az utcaseprő is fontos. Bölcs ember volt. Egyszerűen berendezett szoba, a heverőn erdélyi írásos párnák, körülöttük könyvek, válaszra váró vagy már megválaszolt levelek spárgával átkötve. A falon csupán az esküvői képük lógott berámázva. Csakhamar feltettem az első kérdést: Mi vezette a doktor urat arra, hogy daganatos betegségek okát keresse? Ő pedig készséggel válaszolt:
„Kutatásaim során meglehetősen korán felismertem, hogy a daganatos megbetegedés kialakulását mindig megelőzi valamilyen anyagcserezavar, és az ember immunrendszerének kóros hanyatlása. Hosszú ideig nem tudtam erre pontos magyarázatot adni. Növénykórtani kutatásaim azonban nagyon jó előzményként szolgáltak. A burgonya levélsodródásos megbetegedése esetén a kutatók többségével szemben egyértelműen megállapítottam, hogy tipikus levélsodródásos vírusról van szó, amely a tünetmentes, teljesen egészséges növényekben is jelen van, ám a betegség csak akkor alakul ki, ha a szervezet anyagcseréje megbomlik, védekezőrendszere csökken, és ennek következtében a kórokozók uralomra tudnak jutni. Az emberi szervezet esetében természetesen más utat kellett bejárni. A kísérletek során ott is bebizonyosodott előttem, hogy mik is azok az ágensek, amelyek az emberi daganatokhoz vezetnek. A daganatok kialakulását előidézhetik a szervezetre káros, rákkeltő anyagok, baktériumok vagy vírusbetegségek. Továbbá például: egyoldalú táplálkozás, a dohányzás, az alkoholizmus, konzerválószerek, gyomirtók, a levegőben lévő mérgek és gázok, mindezek együttesen alakítják ki azt a helyzetet, amikor bekövetkezhet a rákbetegség. Már a kísérleteim elején célul tűztem ki, hogy megkeresem a módját, hogyan lehet ezt feltartóztatni. A Béres-csepp tizenhét hatóanyaga, amely a híresztelésekkel ellentétben sem vitaminokat, sem hormonokat, sem fájdalomcsillapítókat nem tartalmaz, hanem kis mennyiségben olyan élettanilag szükséges mikro- és ultramikroelemeket, amelyeket már régebben is ismertek a kutatók, és olyanokat, amelyeknek a szükségességét én fedezem fel. Nagy eséllyel veszik fel a küzdelmet a daganatos betegségekkel: általuk a rákbetegségek kivédhetőek és a súlyos eseteket leszámítva a legtöbb daganat gyógyíthatónak bizonyult.”
A Béres-csepp sorsa a gyógyszerré válásig meglehetősen viharos volt.
Folytatás a következő számban
Nagy Géza, Szőlőske
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
