Elképesztő élményben lehetett része minden magyar fociszurkolónak és azt gondolom még azoknak is, akik egyébként az év többi napján nem igazán követik ezt a sportágat. Nyilván, nem mindenkit érdekel a labdarúgás, ez így is van rendjén, de egy-egy ilyen eseménynek függetlenül mindentől bármelyik magyar tud és szokott is örülni. Ahogyan 2016-ban a franciaországi Európa-bajnokság alatt lelkesen követte a magyar válogatottat több millió magyar, sok ezren ünnepeltek köztereinken. Jövő nyáron ez újra megadatik!
Felesleges ismételni, nem sokan lehetnek, kik ne hallottak volna róla, csapatunk óriási csatában végül is az utolsó percekben megfordítva 2-1 arányban legyűrte Izland legjobbjait, így a jövő évi kontinenst tornán ott leszünk a Németországgal, Franciaországgal és Portugáliával fémjelzett csoportban. Erősebb társaságot nem is kaphattunk volna, a legutóbbi két világbajnokság győztese és az Európa-bajnoki címvédő, de ki kell menni, és harcolni szívvel-lélekkel.
A 20. század második felében és a 21. század hajnalán a labdarúgás már néhol túlmutat önmagán, már amennyiben olyan érzelmeket tud kiváltani az emberekből, melyek valójában nem is a fociban gyökereznek. Hatványozottan igaz ez a nemzeti válogatottak összecsapásaira, egy-egy 90 perc alkalmával sok mindent megélünk, ezer más dologra gondolunk, de egy szó, mint száz, ha végül győzünk, éspedig ilyen fontos összecsapáson, minden magyar arra gondol: most bizony jó magyarnak lenni, és büszkék vagyunk hazánkra.
Ilyenkor azért lélekben legalább arra a pár órára összekovácsolódik az egyébként ezerfelé forgácsolt nemzet, és ez jól van így, ezt értékelni kell. A címben megfogalmazott felosztás szerint ők az ünneplők. De akad itt még kategória, a hülyék és a kárörvendők tábora.
A hülyék cím nem túl büszke tulajdonosa ezúttal Fekete-Győr András, a Momentum elnöke lett.
Történt ugyanis, hogy a meccs előtt kiposztolta nagy dérrel-dúrral, hogy mennyire értelmetlen állami pénzeket önteni a magyar labdarúgásba a „szegények adójából”. Egyébként lehet ilyen véleménye valakinek, csak akkor jobban tenné, ha mélyen hallgatna pár órával később, mikor győzelmet arat a magyar csapat, s nem kürtölné világgá, hogy odáig és vissza van az örömtől, mert így egész egyszerűen hülyét csinál magából. Azt is csinált. Ja, és egyébként a Momentum állami támogatása miből van, ha nem a „szegényed adójából”?
A kárörvendők dobogójának legfelsőbb fokára pedig – nem meglepő módon – a románok álltak fel, csak hát ez a kárörvendés visszájára fordult, mi röhöghetünk rajtuk, ugyanis előre ittak a medve bőrére. Azok után, hogy az előző körben Izland megverte Romániát, ugyan sokáig úgy tűnt, egészen pontosan a 88. percig, hogy ezt a mieinkkel is meg tudják tenni, egy román portál örömének adott hangot, hogy a „magyarok is a kanapéról” nézik majd az Eb-t, ahogy ők, s hogy ez legalább némi vigaszt nyújt számukra. Nem nyújtott. Számunkra viszont okozott többletörömöt, hogy ők újra csak pofára estek.
Úgyhogy szép volt, fiúk, még sok ilyen estét! Hajrá, Magyarország!
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
