Csak az érti meg Trianont és tudja átélni a jelentőségét, aki ismeri történetét.
Több mint 40 éven keresztül, a második világháború után, szinte szólni sem lehetett Trianonról, ha igen, csak olyan megjegyzésekkel: mi vagyunk a hibásak Trianonért, mi vagyunk a bűnös nemzet, megérdemeltük, mert elnyomtuk a nemzetiségeket – írja Dobó Attila a most megjelent Trianoni békediktátum című könyvében. A szerzőnek, Dobó Attilának tett fel kérdéseket a Présház.
– Dobó úr, nem békeszerződésről van szó, hanem, békediktátumról” – rögzíti Ön. Hogyan lehetne ezt a mai tizenéves magyarokkal megértetni?
– Nehezen. Miért? Mert a nagy számú Trianonról megjelent könyvek címe vagy Trianoni békeszerződés vagy Trianoni békediktátum, laikusnak nehéz ebben eligazodni, ha még a történészek sem eggyeznek meg a pontos definícióban.
Könyvemben megalapozom a trianoni békediktátum kifejezést. Miért diktátum? Mert édesapám jogász volt aki világosan megmondta, hogy egy szerződéshez két fél kell. Ezért írom könyvemben:
MERT tudatosítani kell azt is, hogy nem trianoni békeszerződésről van szó, hanem, békediktátumról. A trianoni döntés nem a felek közötti tárgyalások eredményét magában foglaló békeszerződés. A legyőzöttekel, így a magyarokkal sem tárgyalták meg a békeszö-veget, hanem diktálták. Ezt a brit külügyminiszter, Curzon a törökökkel kötött Lausanne-i békeszerződés (a törökök a Sèvres-i diktátumot 1920 augusztus 10-én nem ratifikálták, a szultán megbukott, Kemal pasa – 1934-től Atatürk – felszabadító harca eredményes volt és Lausanne-ban tárgyalásos békeszerődést kötöttek a nagyhatalmakkal) alkalmával 1923-ban meg is fogalmazta:
„A Lausanne-i szerződés más volt, mint a párizsi békekonferencia többi terméke, a Versailles-ban, Trianonban, St-Germainben, Neuillyben és Sèvres-ben aláírt békék.
»Ez idáig diktáltuk a békeszerződéseket – elmélkedett Curzon – Most tárgyalásokat folytatunk egyről, méghozzá olyan ellenféllel, akinek van tényleges serege, míg nekünk nincs; ki hallott még ilyen helyzetről.«”
Margaret MacMillan: Béketeremtők. Az 1919-es párizsi békekonferencia. Gabo Kiadó, Budapest, 2005, 544-545. o.
Meghatározása tehát egyértelmű.
– Kossuth megjövendölte: „S a Habsburg Birodalom továbbéltetése esetén elkerülhetetlen nagy háborúban »mi nem mint osztrák ellenségek [ellenesek], hanem mint osztrák bűnrészesek fogunk számba vétetni.” Ennek ellenére a Várak vidékét, ahogy Bécs elnevezte: Burgenlandot elcsatolták. Ezért és Kun Béla garnitúráját lehet okolni?
– Nyugat-Magyarország egy részét 1919. június 16-án követelik először hivatalosan az osztrákok, népszavazást akarva. A megokolás között ott szerepel a bolsevizmus veszélye is. De más, ilyen abszurd utalás is: „Budapest ellenben, ami ettől a vidéktől messze-távol van, és ott ezenkívül más nyelven beszélnek…
A nagyhatalmak 1919 július 20-án elismerik az osztrákok jogát egy lecsökkentett területre, de népszavazást nem tartanak szükségesnek. Ausztria Burgenlandot azonban Dél-Tirol elvesztéséért kapta meg különösen Wilson amerikai elnök hathatós támogatásával. Ezt részletesen és alaposan megírta Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa 1918-1921. című könyvében.
– Csupán a román megszállott területeken több mint kétszázezer gyermek az utca porában nevelődött a tanítóhiány folytán, mivel a magyar tanítók kiutasíttattak és pótolni őket nem bírják. Párizs, London, Washington cinizmusát, mely ezt okozta, hogyan lehet ma legalább a magyarokkal érzékeltetni, és valamennyire Nyugat-Európának is emlékezetébe idézni?
– Cinizmusukra és kétszínűségükre mutat, hogy valótlan állításokkal indokolták meg a feldarabolást:
Az Antant, ahhoz hogy ne veszítse el a háborút, mindenkire, még a szövetségeseit elárulókra is rá volt szorulva (olaszokra és románokra) – és ebből kifolyólag nagy területeket ígért és adott át a kis szövetségeseknek, szerbeknek (1915. augusztus 16-án), románoknak (1916. augusztus 17-én) és a cseheknek (1918. június 29-én) Magyarországból. Magyarországot az Antant felosztotta már a háború alatt, szorult helyzetükben, mivel a központi hatalmak legyőzhetetlennek látszottak. De természetesen nem dicsekedtek el azzal, hogy miért, hanem ennek valódi okát azzal leplezték, hogy megvádoltak bennünket azzal, hogy a nemzetiségeket elnyomtuk és a világháború okozói voltunk. Ez semmi esetre sem felel meg a valóságnak, ez a – tények meghazudtolása.
Kétszínűségükre Apponyi Albert gróf kitűnő védőbeszédében már rámutatott, hisz az antant által hirdetett szavakra utal, amelyeket állandóan megszegtek:
„A legjobb akarattal iparkodunk keresni oly álláspontot, amely a kölcsönös megértést lehetővé teszi. És, Uraim! ezt az álláspontot már megtaláltuk. Ez a nemzetközi igazságosságnak, a népek szabadságának nagy eszméje, amelyet a Szövetséges Hatalmak oly fennen hirdettek, továbbá a béke közös nagy érdekei, az állandóság és Európa rekonstrukciója biztosítékainak keresése.”
A „nagy eszme” bizony elsikkadt a mohóságban, nacionalizmusban és a jogtalan annexiókban.
Azt, hogy a feldarabolás oka a nemzetiség elnyomása volt még a legujabb munkákban is leírják:
„Gróf Apponyi beszédében rámutatott arra, hogy Magyarországot keményebben büntették meg mint a többi vesztes országot. Érvelése süket fülekre talált.
A szövetségesek vezetői és fontos tanácsadói már régen meghozták az ítéletet, hogy a magyarok a magyarosítással büntetendőén elnyomták a nemzetiségeket.”
Robert Gerwarth: The Vanquished [A legyőzőttek]. Penguin Books, UK, 2017, 207. o.
Nyugat-Európát nem érdekli az egész. Azt, hogy mi érdekli őket megírja Faludi György a versében:
NAGY IMRE SZELLEMÉHEZ
(Halála első évfordulóján)
Mért jöttél volna bujdosni nyugatra,
hol a pénz beszél s az ember ugat ?
Eladnak ezek mindent és mindenkit,
az anyjukat is, meg önmagukat.
És ha hozzáfűzhetem zárószónak véleményemet: elegem van abból, hogy nemzetemet vádolják azzal, hogy hibás nemzetiségi politikánk okozta Trianont, figyeljük és írjuk meg a nagyhatalmak katonai és erkölcsi gyengeségét, ők biztosan nem írják meg. Ezekre a tényekre részletesen kitérek könyvemben.
Letölthető a http://mek.oszk.hu/19200/19273 linkről.
A szerző önmagáról
1947. március 29-én Magyarkanizsán születtem (Kanjiža, Jugoszlávia, ma Szerbia), apai ágon bácskai magyar-német, anyai ágon bánsági magyar-szlovák eredetű családi háttérrel.
Magyarkanizsa ősi magyar címere
Az anyai nagyanyám nevelt fel magyar érzelmű embernek. Orvos vagyok, és nem történész. Kisebbségi, bácskai magyarként évtizedek óta gyűjtöttem és olvastam, jegyzeteltem a Trianonnal kapcsolatosan megjelent kiadványokat. Az eddig megjelent publikációk többségében a trianoni felosztásnak meghatározó tétele volt a nemzetiségek elnyomása, ami – a történelmi hűség figyelembe vételével – nem felel meg a valóságnak. A korabeli dokumentumokból kihámozhatók a valós okok és indokok.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
