Idén februárban kezdték meg a veszprémi vár területén található műemlékegyüttes felújítását. Ennek keretében a 10. században már létezett, a 13. században újjáépült Szent György-kápolna környezetét érintő feltárás során egy dongaboltozatos épület visszabontott falai kerültek elő.
A Magyar Nemzeti Múzeum, Nemzeti Régészeti Intézet munkatársai – a 2023-as Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozathoz kapcsolódó, a Veszprémi Főegyházmegye számára a veszprémi várnegyed felújítására megítélt jelentős kormányzati támogatásból – 2022 februárjában kezdték meg, a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság közvetlen megbízásából, a „Veszprémi Vár területén található műemlékegyüttes felújítása és fejlesztése” elnevezésű beruházás keretében, a Szent György-kápolna környezetét érintő teljes felületű megelőző feltárást.
A területen 1957-ben már H. Gyürky Katalin is végzett régészeti kutatásokat, amelyeknek célja a korábban megtalált kápolna romjainak feltárása volt. A kápolna körül csak árokszerűen vizsgálták meg ezeket a falakat, így akkor sok mindent – többek között az őskori rétegeket, sok temetkezést – nem találtak meg és nem tártak fel. A jelenleg zajló kutatás során azonban nagy felületen vizsgálhatták meg a területet, így korábban fel nem tárt jelenségek is előkerültek.
A kutatott terület középpontjában a Szent György-kápolna áll, amely már a 10. században is létezett, a 13. században pedig, elpusztulása után, újjáépült.
A kápolnától nyugatra található részen egy dongaboltozatos épület visszabontott falai kerültek elő a feltárás során. A dongaboltozatos helyiséghez tartozó épület és a mellette álló háromszögű építmény falai a 16-17. században épültek a kápolna mellé. Ezt az alapján feltételezik, hogy a dongaboltozatos helyiségnek megvolt a ledöngölt agyagos padlószintje, amelyből egy 1625-ös dénár került elő. Amikor elbontották a helyiség padlóját, alatta két olyan középkorra keltezhető sírt találtak, amelyek a székesegyház tájolásával megegyeztek. Sajnos mellékletük nem volt. A padló és a középkori sírok alatt a bronzkorban és a vaskorban is lakott vár vastag humuszrétege került elő. Amikor az őskori réteget elbontották, egy sziklába vájt sírt találtak a terület északnyugati sarkában. Szintén ebből az időszakból származhatnak azok a sziklába vájt gödrök, amelyek a sír mellett kerültek elő. Hogy mire használhatták ezeket a gödröket, azt egyelőre nehéz megállapítani. A feltárást végző szakemberek bíznak benne, hogy később, további területek vizsgálata során akár valamilyen összefüggés, szerkezet is kirajzolódhat ezen objektumok között.
Az egykori Szentlélek-kápolna területén, a kápolna és a székesegyház között, a felbontott burkolatot alatti modern feltöltésből nagy számban kerültek elő embercsontok. Az ezekhez tartozó középkori temetkezéseket az itt futó közművek fektetésekor bolygatták meg. Bizonyos területeteket azonban szerencsére ekkor nem ástak fel, így sikerült feltárni érintettlen sírokat is. Nagyon sok, már biztosan a középkori székesegyház tájolásához igazodó temetkezéseket találtak. A románkori székesegyház fala alatt is előkerült egy temetkezés.
A kápolnától keletre lévő területen az egykori székesegyház középkori keresztházának falait találták meg. Eddig nem volt biztos, hogy ez a keresztház kinyúlt a Szent György-kápolnához, és a 13. századi Szent György-kápolnát ehhez a keresztházhoz építették hozzá, a jelenlegi kutatással azonban bizonyossá vált, hiszen egy nagyon szép, a sarkán faragott kváderkövekkel megerősített kőfal került elő. Az ásatás során bizonyossá vált, hogy a keresztházat az őskori földsáncba építették, nagyon vastagon maradtak meg e sánc rétegei. Gyönyörű kerámiák kerültek elő belőle; egész edényeket lehet majd összerakni. Ezen a részen is kerültek elő sziklába vájt objektumok, gazdag leletanyaggal.
A feltárásról szóló beszámoló teljes terjedelmében ITT olvasható.
Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
