A politikailag korrekt világ ócska és idejétmúlt szabályai szerint valahol ott kellene kezdenem az egészet, hogy szabad-e könyvet darálni. Több okból sem itt kezdem, például azért, mert bizonyára ez lenne életem legrövidebb írása. Ugyanis csak ennyiből állna: szabad! Lejárt a moralizálások, a "szép csendben tűrünk mindent" ideje (mondjuk számomra el sem jött soha).
Dúró Dóra akciója – mindamellett, hogy egy óriási problémára hívta fel a figyelmet – azért volt kiváló, mert képes volt ellenhatást kiváltani magából. Szent tehénhez nyúlt, elő is bújtak a nemzetünket évtizedek óta erodáló és züllesztő patkányok (no, látja Bangóné, ők tényleg patkányok!) a lyukaikból. Ott vannak mindenütt. Beették magukat a rendszerbe, a társadalomba, mert hagyták nekik. Ha pedig valami nekik nem tetsző történik, mert megsértették a kis nagykörúti világukat, egy emberként, egy monumentális kartellként zúdulnak rá az emberre. Nyeregben érzik magukat, hiszen annak ellenére, hogy rendszerint ők szoktak "diktatúrát" kiáltani, következmények nélkül okádhatják rá aberráltságukat, vagy minden értéket nélkülöző "alkotásaikat" a nagyvilágra. Sőt, van olyan, aki csak beszél, nem "alkot". "Celebként" van meghatározva, körberajongja a balliberális sajtó, mintha legalábbis tudnom kéne, ki a túró nyilatkozik éppen. Névről ismerek is párat közülük, de hogy mit tettek le az asztalra és mikor, azt már nem. Manapság odáig jutottunk, hogy ezek a percemberek, ezek a névtelen senkik akarnak ítéletet hirdetni egy többgyermekes édesanya felett, aki évek óta töretlenül harcol nemzetünk megmaradásáért.
De hagyjuk is őket! Még akkor is, ha valami "Csuti"-nak becézett illető, igen imponáló módon az 1933-as könyvégetésekhez hasonlította az esetet (itt jegyezzük meg zárójelben, hogy könyvégetések a történelem folyamán többször történtek – tisztálkodni sem egyszer tisztálkodunk az életben, jó esetben legalábbis – de hát "Csuti" nyilván erre az egyre emlékszik szűkös tanulmányai miatt, meg hát ez az igazán hatásvadász epizód is ugyebár). A jelentéktelen személyeken túl – s ez már sokkal aggasztóbb – fontosabb a fentebb említett tény, hogy mennyire egységesen, ugrásra készen mozdultak meg ezek a kártékony elemek. Elhanyagolható személyiségek ők, az a lobbi, ami mögöttük van és amit képviselnek, a "toleranciába" bújtatott pestis, már sokkal lényegesebb. Dúró Dóra most zseblámpával sötét fészkeikre világított, a fény pedig felriasztotta őket, s felfedte igazi arcukat.
Magyarországon a hangos diktatúrázások közepette szép csendben motoszkált az a közeg, ami majd levezényli, vagy megmondóemberként támogatja az LMBTQ-lobbi terjesztését. Nem direktbe támadtak, mint az utóbbi időben nyugaton – tudták, az könnyebben észrevehető – hanem lassan, tégláról téglára építkeztek. Megtehették, hiszen "nemzethy jobboldali" kormányunk az égvilágon sehol és semmiben nem gátolta ezt a terjeszkedést.
Azonban minden aggasztó jelenség ellenére a liberalizmus sötét erői nem tudják, milyen kemény fába vágják fejszéjüket. A magyar virtus sosem arról volt híres, hogy könnyen kapitulálna, a harci morált pedig nem befolyásolják olyan diktatórikus tényezők sem, mint a Facebook, vagy az egyre undorítóbb YouTube cenzúrája. Ha pedig az kell a győzelemhez, hogy százával daráljuk le az ilyen és ehhez hasonló "műveket", akkor azt fogjuk tenni! Ők pedig sápítozhatnak meg fenyegetőzhetnek a túlpartról!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
