Varga Miklós, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett, Máté Péter-, eMeRTon- és Artisjus-díjas rockzenész a Duna Ridikül című műsorában mesélt arról, hogyan fogadta családja, amikor diplomás fiatalemberként az előadóművészet rögös útjára lépett.
Bár ma már a magyar zenei és színházi élet egyik meghatározó alakjaként tartják számon Varga Miklóst, az elismeréshez vezető út korántsem volt akadálymentes. Az 1983-as nyár sorsfordítónak bizonyult számára: az István, a király rockopera ősbemutatóján ő énekelhette el a címszerepet, ami az országos hírnevet és elismertséget is meghozta neki. Az előadóművészi pálya mindaddig nem tűnt magától értetődőnek a családja szemében.
Varga Miklós édesapja geológus és kereskedelmi végzettségű fiát egy hagyományosabb karrierúton szerette volna látni, sokáig nem értette, miért választotta a művészi létet.
„Tiltás nem, de presszió azért volt. Édesapám szó szerint azt mondta, hogy nem érti, miért nem használom a diplomám, és megyek el egy rendes munkahelyre. Hiába mondtam, hogy jól keresek rockzenészként, őt ez nem igazán hatotta meg”
mesélte az énekes a műsorban, amelyben a különböző generációk férfimintáiról beszélgettek a vendégek.
A rockopera sikere után a fiatal előadó népszerűsége robbanásszerűen megnőtt, szakmai megkeresések sokaságából válogathatott, és rajongói levelek tömkelegét kapta. Hozzátette, ekkor édesapja már nagyon büszke volt arra, hogy elismert művész a fia, és néha még a rajongói levelekre is válaszolt helyette. A teljes beszélgetés újranézhető a Ridikül Médiaklikk-oldalán, amelyen 60 napig elérhetők a korábbi adások is.
MTVA
Nyitókép: Varga Miklós, fotó: MTVA/Tőke Béla
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
