Az utóbbi időben megsokasodtak a telefonhívások az uborkatermesztők részéről az atkák elleni védekezéssel kapcsolatban. Sajnos, a kezdő termelők egy része még nincsen tisztában a „láthatatlan bogár” támadásának tüneteivel, ezért sokszor megkésve kezdték csak el az atkák elleni védekezést, míg a tapasztaltabb termelők ugyan felismerték a veszélyt, de az eddig használt vegyszer(-ek) hatástalanságára panaszkodnak. Ebben a cikkünkben ezért újra átvesszük az atkák kártételének tüneteit, valamint a hatékony védekezés alapjait.
A takácsatkák a száraz, meleg környezetet kedvelik, ennek megfelelően felszaporodásuk is az ilyen helyeken várható. A tavaszi időszakban ez a fűtőtestek környéke, míg a nyári időszakban a szellőztetők melletti rész.
Először itt jelennek meg a szívogatásaik eredményeképpen a sárgás színű, márványozott kis foltok, főleg a levélerek elágazásainál. Az állomány felszaporodásával aztán az egész levél kisárgulhat, a fonáki részén pedig már jól láthatóvá válik a „névadó” pókhálószerű szövedék. A szövedék alatt nyüzsgő apró, félmilliméteres kis pókszabású állatkákat általában csak nagyítóval látjuk meg. Ezért is kapta annak idején a pataki gazdáktól a „láthatatlan bogár” átmeneti nevet.
Igen gyakori hiba a termelők körében, hogy összetévesztik az atkák kártételét a túlöntözésből kialakuló tünetekkel. Az uborkánál ugyanis a túlöntözéstől a fiatal leveleken apró, tűszúrásnyi méretű, szívogatásra emlékeztető sejtelhalások jelennek meg. Különösen látványos ez a tünet a felső leveleken.
Nagyon szapora állatfaj. A fóliasátrakban 9-10 nemzedékük is kifejlődhet egy év alatt. Petéiket a levél fonáki oldalán, az erek mentén helyezik el. A lerakott tojások száma változó, de 100-on felüli is lehet egy-egy nőstény esetében. S ha figyelembe vesszük, hogy a tojásból kikelve kb. 7-10 nap múlva már a következő nemzedék is rakja lefelé a tojásokat, már érthető robbanásszerű felszaporodásuk kedvező körülmények között.
A takácsatkák elleni vegyszeres védekezés nem egyszerű dolog. Annak ellenére, hogy a növényvédelmi táblázatokban kb. 15 féle vegyszer is fel van tüntetve az atkák ellen, igazán hatásos alig maradt belőlük. A rezisztencia kialakulásának oka az atkák rendkívüli szaporaságában keresendő. Ugyanis elegendő csupán néhány egyed életben maradása, amely ellenálló az adott készítményre, s a szezon végére már ez a mutáció fogja benépesíteni az ültetvényünket. Különösen súlyos ez a probléma Ukrajnában, ahol gyakorlatilag alig van az uborkában engedélyezett atkaölő szer.
Magyarországon az ottani kollégák szerint a nálunk még jól vizsgázó Vertimec 1,8 EC-nél is megjelent már a fent említett rezisztencia. Jelenleg még jól működnek az alábbi speciális atkaölő szerek: Vertimec 1,8 EC, Torqu 50 WP, Floramite 240 SC, de több termelő is jelezte a rezisztencia kialakulását velük szemben. Jó tapasztalatok vannak a Movento nevű vegyszerrel történő kombinálásával a fenti atkaölőkkel. A Moventónak önmagában ugyan nincs látványos taglózó hatása, de legyengíti az atkák és tripszek populációját, kevésbé tud felszaporodni, valamint érzékenyebbé válnak az atka és tripsz elleni szerekre.
Sajnos a rezisztencia kialakulása egy-egy hatóanyaggal szemben általános probléma. A tojásölő hatású Sanmite 20 WP-nek a fenti szerekkel történő kombinálása fokozza azok hatékonyságát. Amennyiben más szívó-rágó kártevő ellen is védekezni kell, érdemes a széles spektrumú Talstar 10 EC-t használni. Bármilyen vegyszert alkalmazzunk is, igazán eredményes hatást csak akkor érhetünk el velük, ha nagy lémennyiséggel permetezünk. Ez a szokásos gombaölő szereknél használt lémennyiség 2-3-szorosa (!!!), mintegy 10-20 liter áranként (100 m2-ként).
A védekezés másik fontos szabálya, hogy csak a kb. három naponta megismételt, háromszor-négyszer végrehajtott kezelés adhat megfelelő védelmet. Ennek magyarázata az, hogy a vegyszerek egy-egy alkalommal csak a kártevők egyes fejlődési alakjait, de korántsem az egész népességet pusztítják el.
Gál István falugazdász, Pro Agricultura Carpatika Alapítvány
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
