Veres András győri megyéspüspök szeptember 12-én megáldotta a felújított győr-kiskúti Segítő Szűz Mária-kápolnát. Az ünnep a kispapoknak és a Szent László Katolikus Szakkollégium hallgatóinak a szemeszternyitó szentmiséje is volt. Felidézve a kápolna 1947/48-as megépítését megelőző téglás körmenetet, most is a gyárvárosi Jézus Szíve-templomtól indult a menet a kápolnánál bemutatott szentmisére.
Délután 5 órakor Győrben az Árkay Aladár által tervezett gyárvárosi Jézus Szíve-templom előtt gyülekeztek a hívek, az egyházmegye papjai, papnövendékei, egyetemisták, családok, idősek és fiatalok, valamint szakkollégisták és a szervita nővérek Szent József diákotthonának kollégistái, az Egyetemi Lelkészség tagjai és egyetemi oktatók.
A keresztvivő ministránsokat a kispapok és a papság követte a rövid zarándoklaton. A Mária-ének után a néhány száz hívő rózsafüzért imádkozott végighaladva a házak között, majd a sportpálya és az Audi Aréna mellett a kiskúti nyitott kápolnáig. Egy olyan idős hölgy is jelen volt, aki 1947-ben fiatalként részt vett a híres „téglás menetben”.
A szentmise elején Győri Imre, a gyárvárosi templom plébánosa köszöntötte a zarándokokat, és megköszönte a megyéspüspöknek, hogy az egyházmegye felújította a kápolnát, hogy a kiskúti Szűzanya tisztelete újra megerősödhessen.
Veres András köszöntötte az egybegyűlteket, a hittudományi főiskola kispapjait és a Veni Sanctéjukat ünneplő intézmények résztvevőit. Felidézte az 1947-es menetet, amikor Papp Kálmán, az akkori püspök tízezer győrivel jött ki erre a helyre, akik kezükben egy-egy téglát hoztak a kápolna felépítésére.
Veres András megáldotta a szenteltvizet, amivel meghintette a kápolna falait és a híveket, majd következett a tömjénezés. A megáldás utolsó mozzanata egy imádság volt azokért, akik a felújítást végezték, a kegyhely múlt héten elhunyt gondozójáért és mindazokért, akik a kápolna környezetéről gondoskodni fognak.
A Sirák fia könyvéből vett olvasmányban a szép szeretet anyja hívta magához azokat, akik vágynak a közelségére. Szent Lukács evangéliumából az angyali üdvözlet hangzott el.
Mária neve napján gyűltünk össze a kápolna megáldására, de a segítő Szűzanyához jöttünk könyörögni. Ez a kápolna sok imameghallgatásnak volt a helye – kezdte homíliáját Veres András, majd felhívta a figyelmet, hogy a Veni Sancte lehetőség arra, hogy új papi hivatásokért és „olyan fiatalokért imádkozzunk, akik keresztényként akarnak választott hivatásukban helytállni, tanúságot tenni Krisztusról”.
„Azt mondják, amikor világra jövünk, az összes élőlény közül a legelesettebbek vagyunk. Rászorulunk édesanyánk, szüleink segítségére. Sokáig, évekig szükségünk van erre a segítségre, mert nem tudnánk életben maradni nélküle.” Hozzátette, sokszor a társadalom segítségére is szükség van ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Biztosításokat kötünk, hogy ha nem várt kár ér bennünket, kaphassunk segítséget a talpraálláshoz. Az országok pedig fegyverkeznek, hadsereget állítanak fel, mert nem érezzük magunkat biztonságban.
A nem hívő ember a vagyontól, hatalomtól, tudástól, fegyvertől és sok minden mástól vár segítséget. De tudjuk a kinyilatkoztatásból: ostoba ember az, aki emberben bízik. „A hívő ember végsősoron egyedül Istenben bízik, mert semmilyen emberi hatalom, erő nem képes bennünket, az életünket, az üdvösségünket megvédeni, egyedül Isten.” Pál apostolt idézte a püspök, aki a rómaiakhoz írt levelében felteszi a kérdést: „Ha Isten velünk, ki ellenünk?” Majd levonta a következtetést:
„Ha Isten a mi egyedüli reménységünk forrása, miért mondjuk, hogy a Szűzanya segítő?” – tette fel a kérdést. Világunkban azok, akik egy vezető emberhez közel állnak, könnyebben el tudják érni céljaikat. Ugyanígy az üdvözült lelkek, a szentek előbb el tudják érni, amire vágyakozunk – magyarázta. – A kereszten maga Jézus tette a Szűzanyát égi pártfogónkká. Prohászka Ottokár szerint: aki a gyermektől jót vár, az anyát nem mellőzheti.
A Szűzanyát a keresztények segítségének szoktuk nevezni – folytatta beszédét. – Elődeink őt hívták segítségül, például Lepantónál, Buda felszabadításakor is a Szűzanya közbenjárása által valósulhatott meg a győzelem. Az elterjedt ábrázolás szerint a Palástos Szűzanya képén a kiterjesztett palást alatt mindenféle korú, rangú ember látható, hiszen Mária palástja alá mindenki befér. „A Szűzanya segítségébe vetett bizalom benne él a magyar kereszténységünk tudatában. Számtalan búcsújáróhely, kép, zászló, pénzérme tanúskodik arról, hogy elődeink is bíztak anyai segítségében. Ma sincs nála hathatósabb segítő” – hangsúlyozta.
Figyelmeztetett, „azért is van szükségünk a Szűzanya oltalmára és segítségére, mert míg ebben a világban élünk, harcokat, küzdelmeket kell folytatnunk. A Teremtés könyvében olvashatjuk: „Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az asszony ivadéka közé” (Ter 3,15). Minket is megpróbál a kísértő, de
Hogy küzdelmünk sikeresebb legyen, bátran kérjük a Szűzanya segítségét egyéni és társadalmi életünkben is – buzdított.
Hozzátette, mi a Magyarok Nagyasszonya gyermekeinek tudatában élhetünk Szent István óta. „Európa nemcsak elveszíteni látszik az örökségét, hanem maga mögött is hagyta, a krisztusi értékrend, a keresztény jelképrendszer sokszor lett gúny tárgya.” A püspök felidézte Szent II. János Pál pápa figyelmeztetését, miszerint az Istentől való elfordulás, a Teremtő parancsának semmibe vétele a 20. században tragédiákhoz vezettek. Ezek a prófétai szavak ma is igazak, hiszen a háború veszélye valósággá lett.
Homíliája végén Veres András Mária oltalmát kérte, hogy fel tudjuk venni a küzdelmet életünk minden területén a rossz ellen, majd a jelenlevők személyes szándékaival ajánlotta fel a szentmisét.
Szerző: Vámossy Erzsébet
Fotó: Lambert Attila
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
