„Szelíd domb alján szomorú Szakolcán, Vidéki bánat föllege hajol rám…” – írja Juhász Gyula Emlékek útján című versében, amikor 1912-ben Szakolcára nevezték ki helyettes tanárnak a királyi katolikus főgimnáziumba. Ám költőnk a maga alföldi mivoltával, távol Annától, ezt igazi száműzetésként élte meg. Minden bizonnyal a lelkiállapota miatt lett ilyen negatív Szakolca megítélése, szerintünk ugyanis a városka egy igazi kis ékszerdoboz. Képzeletünket szabadon eresztve el tudjuk gondolni, hogy a boldog békeidők Monarchiájának fénykorában még ennél is idillibb hely lehetett a Fehér-Kárpátok e szeglete, ahol Juhász Gyula tanítja az irodalmat, vagy éppen száz évnek előtte Gvadányi József tölti nyugdíjas éveit.
Hírdetés
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
