Bevallom, már a harmadik ásítást nyomtam el rövid tíz percen belül, amikor a pozsonyi Tisztelt Ház alakuló ülésén a leköszönő házelnök a ciklusban megalakuló frakciók neveinek felsorolásába fogott. Azután csak fölkaptam a fejem, a parlamentből kiszavazott Boris Kollár a Smer, a PS és a Hlas után bejelentette a Slovensko névre hallgató képviselőcsoport megalakulását. A pulpituson ülő sokat látott családapa magyarázatul hozzátette, az OĽaNO nevezte át magát, és viseli ezentúl a Slovensko nevet.
Igor Matovič, aki a Barátai jóvoltából hétszázalékosra emelt parlamenti belépőjét leginkább annak köszönheti, hogy a társadalmi periférián élő roma közösségek sziklaszilárd meggyőződésből, polgári öntudatuktól vezérelve nem kevés önzetlenséggel adták voksukat a Mozgalomra, nagy bánatunkra hátat fordított a pártja önkifejezését tökéletesen megragadó elnevezésnek.
Szülőföldemen újabb pecsét díszeleg. Miután Igor Matovič azonosította az énképére formált pártját Szlovákiával, őszintén érdekelne, hány szlovák hazafi horgad fel ezen a XIV. Lajost idéző kisajátításon. Félreértés ne essék, minden tiszteletem a francia abszolutizmusé, amelynek megkerülhetetlen szerepe volt a modern állam megteremtésében, és a ma már igencsak rosszul hangzó bürokrácia felhizlalásában. Amit persze úgy is lehet érteni, hogy a jól képzett hivatalnokok serege nélkül nem adhatták volna a Napkirály szájába a szállóigévé vált mondatot: Az állam én vagyok. Merthogy a történelemre rátelepedő legendáknak hadat üzenő historikusok szerint a boldogult francia uralkodó soha nem mondott ilyet.
Szigorúan szembenézve magammal, a kollektív bűnösséggel oly nagyvonalúan dobálózó Szlovákiában méltatlannak tűnhet a Szlovákia névre hallgató frakció valamennyi képviselőjét a Matovičból kiáradó felettes énnel azonosítani.
Belátom, ők mind önálló szubjektumok. Sok kis Szlovákia. Annyit azért csendesen hozzátennék, hogy a férfiülepen feszülő fekete tangára politikai érvelést fűzú pártelnökön, és a humor távlatait a szájbaürítésig ívelő képviselőn túl, van, aki helyett az anyanyelvemen szégyenkezem.
A Szlovákiát elnöklő első számú egyszerű ember az önzetlenül rá szavazó romák és a fogyó számú, ám annál lelkesebb szektája szemében ma újabb győzelmet aratott.
Amúgy meg, értjük. Az OĽaNO átnevezése bizonyára terápiás céllal történt. Igorunk öngyógyításának része, hogy a sanyarú ellenzéki időkben is elmondhassa, ő vezeti Szlovákiát. Lelke rajta, a darabot mostantól mások írják.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
