2024. május 5-én jelent meg a Mérce oldalán – mely Jámbor Andráshoz és a Szikra Mozgalomhoz ezer szállal kötődik – egy interjú a „Becsület napja elleni nemzetközi kampány egyik szervezőjével." Az interjút Mikus Áron készítette, róla majd később. Érdemes szemlézni a beszélgetést. Az interjú itt olvasható.
Az interjú alanya egy Anna nevű nő, akiről nem derül ki, hogy magyar vagy német állampolgár, de annyi biztos, hogy Berlinben él, s az NS-Verherrlichung stoppen (Állítsuk meg a nácik dicsőítését) kampány egyik szervezője.
Az interjú alanya elmondja, hogy "A kezdeményezéseket megalapozó alapélmény volt, hogy a kezünkbe kell vennünk a kezdeményezést, mert az állam nem fog minket megvédeni. A mai napig azt gondoljuk, hogy a szexizmus, a rasszizmus és a szélsőjobboldal elleni harcban csak magunkra számíthatunk."
Anna elmondja, hogy úgy vélik, hogy a német állam nem támogatja "ügyüket", s nem lép fel eléggé határozottan a jobboldali szélsőségesek ellen. Nem tudom, hogy mi élünk egy alternatív valóságban, vagy ők, de inkább az utóbbira tippelek. Gondoljunk csak a közelmúlt eseményeire: a Hammerskins betiltása, a Berlin Breed nevű zenekar vegzálása, nacionalista koncertek szétverése, esetleg betiltása, egy ifjú német lány meghurcolása, amiért azt írta, hogy "Németország a hazám", a Björn Höcke elleni boszorkányüldözés. A sort lehetne folytatni.
Az antifa nő úgy véli, hogy a jelenlegi németországi kormányzat még őket, mármint az antifákat vegzálja! Sok-sok cikk, tanulmány rávilágított már arra, hogy az Antifa hogyan van beágyazódva akár a németországi szövetségi kormányba, illetve azok regionális szervezeteibe. Elég csak megemlíteni a szövetségi belügyminisztert, Nancy Faesert, aki az Antifa újságjába írt cikkeket, esetleg a legutóbbi ilyen hírt, mely bizonyítja, hogy a németországi Zöld Párt ingatlannal, pénzzel, kapcsolati tőkével támogatja a Hammerbande-t is! Érdemes emlékeztetni arra, hogy a párhuzamos univerzumban élő Lenin-lányt, hogy Johann Guntermann nevű elvtársuk (aki a Hammerbande feje) utáni nyomozást is hátráltatják a szövetségi hatóságok.
Anna a németországi hatóságok általi állítólagos inzultációkra is hoz fel bizonyítékot, mégpedig Lina Engel ügyét. Igen, úgy vélik, hogy a Lina Engel elleni eljárás az antifa mozgalom elleni állami elnyomás eklatáns példája. Anna azt is tagadja, hogy egyáltalán voltak bizonyítékok, melyek alapján Linát elítélték, sőt, szerinte az sem bizonyított, hogy a bűnszervezet, mármint a Hammerbande egyáltalán létezne. Az áldozatok nyilván a saját koponyájukat, csontjaikat verték szét kalapáccsal! Ilyenek ezek a fondorlatos neonácik, még saját maguk is megnyomorítják, hogy ürügyet szolgáltassanak az ártatlan antifák elleni eljárásra…
Természetesen olyan apró részletekről megfeledkezik a mi antifa hősnőnk, hogy Lina Engel az ítélet után nem sokat rohadt a börtönben, hanem a hatóságok elengedték. Na nem azért, mert ártatlanságára fény derült volna, csupán féltek a szélsőbaloldaliak által beígért erőszaktól. Igen, egy demokratikus államban így mennek a dolgok.
A riportalany bemutat azonban más példát is az Antifával szembeni állami erőszakra, méghozzá a Letzte Generation (Utolsó Nemzedék) esetét. Ugye ők azok az elmebeteg "klímarettegők", akik hozzáragasztják magukat az aszfalthoz, illetve festményeket borogatnak le paradicsomlevessel, mert ezektől majd a Föld megmenekül. Véleménye szerint a közlekedési dugó felszámolása érdekében az aszfaltról vagy a repülők kifutójáról felszedni az "aktivistákat" állami elnyomás. Azt azért nem írja le, hogy a globális és regionális kereskedelem blokkolásával hogyan lesz a derék antifa harcosoknak menő The North Face kabátjuk és Starbucks kávéjuk.
Az interjú folytatásaként elmélkednek róla, hogy miért is borzasztó dolog a Becsület Napja, a szófiai Lukov Menet vagy a rigai Lett SS Légióra történő megemlékezés. Ezekről bővebben nem szeretnék írni, hiszen ők bolsevisták, nyilván másképp látják a történteket, mint mi. Azonban érdemes megjegyezni, hogy Anna sikerként értékeli azt, hogy a drezdai bombázás emlékmenetét sikerült a folyamatos támadásaikkal "eljelentékteleníteni", ahogy ő fogalmaz. Ami még a győztesek szemszögéből mérve is kifejezetten egy patkány hozzáállás. Drezdában a civil lakosságot ölték halomra, amelyet nem lehet ideológiailag igazolni – az antifák azonban megteszik.
De mi a helyzet a tavalyi Becsület Napján elkövetett támadásokkal és az erőszakkal?
Jámbor András akkor úgy fogalmazott a Mércén, hogy "elítélik az erőszakot." Lássuk, hogy ugyanez a portál a felületén milyen véleménynek ad helyet most.
"Ugyanakkor szükség esetén természetesen a szabotázsakciók, a célzott rongálás vagy pedig fizikai konfrontáció is részét képezhetik ennek a munkának. Azonban az a konszenzus részét képezi, hogy az erőszak és a személy elleni erőszak végképp, kizárólag végső esetben használható – és akkor sem megengedett az életveszély okozása. Tehát igen, az erőszak része az Antifa eszköztárának…" – nyilatkozza Anna.
A Jobbszélső Telegram-csatornán Lipták Tamás teszti fel a teljesen logikus megállapítást: "Az interjúban persze a szokásos ferdítéseken, csúsztatásokon túl szó esik azokról a társadalomban, iskolákban végzett tevékenységekről is, melyeket az antifa végezhet tőlünk nyugatabbra. Az sajnos nem derül ki, hogy tavaly februárban milyen végszükség volt, amiért a csoportos, sunyi támadásokat talán éppen a német interjúalany, Anna elvtársai elkövethették."
Érdemes megnéznünk, hogy mi is a terrorizmus definíciója, íme: "A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, mely félelemkeltés révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célokat szándékozik kikényszeríteni."
Azt is látjuk, hogy az Antifa egyik szervező tagja, vezetője jelenti ki: "az erőszak része az Antifa eszköztárának". Egyértelműen megkérdőjelezik az állam monopóliumát az erőszakot illetően. S azt is láthatjuk az interjúban, hogy nincs egzakt módon meghatározva, hogy ki az ellenség, mert küzdeni kell a "társadalom fasizálódása ellen". Ebbe akárki beletartozhat, mert bármelyik szélsőbaloldali elmebetegnél jöhet másnap egy még elmebetegebb szélsőbaloldali, akinek már az előző is "túl puha", túlságosan "megengedő a fasizmussal szemben". A bolsevista államok történetéből tudjuk, hogy az elvtársak egymást is előszeretettel gyilkolták (ez az egyetlen pozitívumuk), s a forradalom végül felfalja a saját gyermekeit.
Hogy az Anna nevű Lenin-lány nem csak a levegőbe beszél, azt bizonyítja, hogy az Antifa Németországban a vasút elleni támadás mellett gyújtogat és késel, rendőrséget ostromol, embereket csonkít meg.
Az Antifa tehát elismeri, hogy erőszakot akar és fog alkalmazni céljai eléréséért, s ezt a gyakorlatban meg is teszi. A gyenge demokratikus állam, pedig úgy tesz, mint a három majom: nem hall, nem lát, nem beszél róla, s akkor nincs is ilyen probléma. Mindeközben a hazai és nemzetközi balliberális oldal (és már a kóserkonzervatív is, lásd Olaszország) náciveszélyt ordít, s erőszakos szélsőjobboldaliakról sző meséket. A parlamentben a Fidesz szerint nem indokolt a terrorszervezetté nyilvánítás, a baloldal szerint a terroristákat meg a "szélsőjobboldalon" kell keresni.
Ahogy a cikk elején írtam, nézzük meg, hogy ki is Mikus Áron, aki a fentebb hivatkozott interjút készítette. Társadalomtudományok mesterszakos hallgatója a berlini Humboldt Egyetemen, a Freie Ungarische Botschaft (FUB) aktivistája. Az FUB egy önmagát civil szervezetnek álcázó felforgatócsoport. Az egyesületet berlini "magyarok" alkotják, akik a "magyarországi autokrata rezsim" ellen harcolnak. Tevékenységüket három fogalomban határozzák meg: politikai nyomásgyakorlás, "civil" szervezetek támogatása, mobilizáció.
A politikai nyomásgyakorlás alatt azt értik, hogy német és EU-s döntéshozóknál lobbiznak Magyarország ellen. A "civil" szervezetek támogatása nyilvánvalóan a hazai szélsőbaloldali csoportok pénzelését jelenti. Kérdés, hogy néhány berlini füves és buzeráns zsidógyereknek honnan van erre pénze. Nem nehéz kilogikázni, hogy a külföldi szolgálatok (és ezek fiókszervezeteiként működő NGO-k), valamint a hazai felforgatók közé beékelt közvetítőként működnek. Minél több kézen megy át, annál nehezebb lekövetni a pénz útját a kapitalista zsidóktól a kommunista zsidókig.
Az alábbi képek a Freie Ungarische Botschaft Facebook-oldaláról származnak, s megnézhetik, hogyan néznek ki a Berlinben élő "magyar fiatalok". Vagy inkább torz zsidó pofák?
KG
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
