„Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását.” (Ézs 52, 10)
Nagy örömöt jelentett ma nekem a fenti ige. Megjelent szemeim előtt az édesapám. Mielőtt bizonyos munkához fogott, feltűrte az inget a karján. Ez mindig egy jel volt: most nehéz munkához kezd édesapám. Ezt a mozdulatot másoknál is láttam. Biztos jele annak, hogy munkához kezd, esetleg nehéz, piszkos munkát végez majd az, aki „feltűrte a karját”.
Hat fiúgyermekkel áldott meg Isten. Eleven, jókedvű fickók voltak, szerettek játszani, a kicsik birkózni a nagyobbakkal. Volt egy kedvelt szórakozásuk is: az erőpróba. Ki az erősebb, ki győzi le hamarabb a másikat?
Ehhez az erőpróbához a fiúk is nekigyűrkőztek, hogy láthatóbb legyen, ki az erősebb, kinek a karja lesz az asztalon hamarabb.
Olyan csodálatos ez a kép, amit Ézsaiás próféta használ: „Feltűrte az Úr szent karját…”
Bennem azonnal mosolygott a lélek és nevettem, mert megtelt a szívem örömmel, csodálattal, bizalommal és hálával Isten iránt, az én drága Atyám iránt. Hangosan kimondtam a gondolatomat: ha az Isten egyszer majd elkezd dolgozni és „feltűri szent karját”, akkor azt az egész világ megláthatja! Mert Ő érted és értem is cselekszik! Érted is munkába fog! Megmutatja hatalmát és erejét, szent karjával megszabadít bármilyen hatalmasnak látszó ellenség kezéből!
Ó, de sokszor feltűrte szent karját értem is az Úr! Amikor azt hittem, hogy vége van az életemnek, elvesztem, minden sötét és teljesen reménytelen körülöttem… Voltak ellenségeim, akik biztosan hitték, hogy számomra nincs felállás, nincs remény, nincs és nem lehet megmaradnom, el kell pusztulnom. Miért? Mert ragaszkodtam Isten törvényéhez, mert nem akartam cinkos lenni a bűnben, mert nem voltam hajlandó takarni. Magamra maradtam és igazán nem volt emberi segítségem. Mint egy rabul ejtett, szárnyaszegett madár vergődtem, sírtam és rimánkodtam szabadulásért. Nyomorúságom idején nem láttam, nem vettem észre, hogy Isten mit cselekszik. Nem láttam, hogy már készül: tenni, cselekedni fog értem valamit, mert már éppen feltűri szent karját…
Ó, ha akkor tudtam volna, amit most, ma, utólag már tudok, mennyivel könnyebb lett volna várni az Ő karjának szabadítására!
Megláttam, hogy Isten szeret, Ő Úr életem felett, neki számít az én semmi, kis szürkeverébéletem is. Ő nyitotta ki rabságom, nyomorúságom börtönét. Felemelt, szent karjába vett, és vigasztalt, gyógyítgatott, megerősített, közel emelte életemet magához. Megláttam és meglátták ellenségeim is.
Mert ha Isten egyszer felgyűri szent karját, ha Ő egyszer munkába kezd az övéiért, azt az egész világ meglátja.
Az új fordítású Bibliában így hangzik ez az ige: „Kinyújtotta szent karját az Úr minden nép szeme láttára. Meglátják majd az egész föld határán Istenünk szabadítását.”
Isten kinyújtotta szent karját a föld felé, amikor megmenteni, megváltani akarta a bűneiben veszteglő embert. Elküldte az Ő szent Fiát, a Szabadítót!
Miért kegyelmezett meg az embereknek? Miért irgalmas még ma is a bűnösökhöz?
Mert szeret! Az Ő karja erős, szabadító és áldást osztogató.
Kedves Olvasóm, képzeld el, hogy téged annyira szeret Isten, hogy nem fog a nyomrúságodban hagyni! Készül az Isten szabadítása a te számodra is. Mondd hangosan te is: feltűri szent karját értem is az Úr!
Tudom, az ördög ott súgdos a füled körül (mint oly sokszor nékem is): „Nem érdemes remélned, számodra már nincs megoldás, mindennek vége, már késő!”
Kiálts rá és hangosan mondd: „Távozz tőlem, Sátán, mert értem is feltűrte szent karját az Úr! Az Ő szabadítása jön és Ő nem késik, nem felejt itt a nyomorúságban!”
És Isten nem késik! Az Ő uralma kiterjed az ellenségedre is, idő és alkalom kérdése, amikor megmutatja Isten az Ő hatalmas karjának legyőzhetetlen erejét. Bízzál benne! Kiálts hozzá bátran és Ő felel, mint felelt a fogságban sínylődő népének is: „Itt vagyok!” (Ézs 52, 6/b)
Ne kételkedj Isten szabadításában! Betegség gyötri testedet, a diagnózisod halálos, a rokonok megbántottak, összetört a házasságod, gyermeked ellened fordult, anyagi nyomorral küzdesz? Isten karja hosszú! Odaér, ahol segítenie kell! Hozzád is elér! Légy csendben, halld meg a Szent Lélek üzenetét: „Feltűri szent karját az Úr!” Érted tűri fel, mert szeret, mert kedves vagy neki. S ha a halál árnyékának völgyén kell áthaladnod, az Ő karja ott is vezet, védelmez és betakar. Nem hagy magadra soha! Ezt meglátja mindenki, hogy Ő a te Szabadítód, a te szerető Istened.
Nagy Istenem, köszönöm, hogy Te az egész világ Ura vagy. Köszönöm, hogy életem minden nyomorúsága felett is Úr vagy. Nagyobb a Te szereteted, mint az ellenségem haragja. Köszönöm, hogy számíthatok Rád, értem is feltűröd szent karodat. Itt a szívem, légy Úr életem felett. Dicsőítve légy szabadítóm, Istenem. Ámen
(Morzsák 4., 2006)
Dr. Tapolyainé Bartha Gizella
Forrás:karpatinfo.net
Tovább a cikkre »
