A Szent Ágoston-i „Szeress, és így tedd, amit tenni akarsz…” gondolat ihlette tízrészes sorozat rövid részeiben egy-egy szerzetes beszél szabadidős tevékenységéről és ezen keresztül az életéről, Istennel való kapcsolatáról. A harmadik portréfilmben Baán Izsák OSB gondolatait hallhatjuk lovakról, férfi spiritualitásról, szabadságról, erőről és szelídségről.
A sorozat készítői – Mészáros Anett szerkesztő, forgatókönyvíró-riporter és Bartos Bence operatőr-vágó – különböző rendhez tartozó szerzetesekkel beszélgettek kedvteléseikről, szabadidős tevékenységeikről. A filmes portrékban ezek bemutatásán keresztül osztják meg gondolataikat a szerzetesek – akik között van, aki csillagászattal foglalkozik, más sportol, van köztük festő, ikonfestő, zenész és biológus is.
A szerzetesportré-sorozat Szelíden megélt erő című részében Baán Izsák bakonybéli bencés szerzetes a lovakkal való kapcsolatáról, a férfi spiritualitásról, az imáról, a szabadságról, az erőről és szelídségről is beszél.
Az alábbiakban részleteket közlünk a rövidfilmben elhangzottakból.
„Van valami a lovak tekintetében… Belenézni egy ló szemébe már önmagában egy transzcendens élmény. (…)
A lóban az első, ami megérint, az az, hogy egy nálam ötször-hatszor vagy akár nyolcszor nagyobb testsúlyú lény alapvetően egy szelíd lény, és hogy hajlandó elfogadni engem mint olyan valakit, aki őt irányítja. És
A hátán ülve a legkisebb mozdulatomat, a csigolyámnak egy mozdulatát is érzi a ló. Én le tudom venni nagyjából, hogy hogy áll a füle vagy mennyit topog, vagy egy patakon átkelve most mindjárt bele fog-e feküdni vagy nem, de ők sokkal jobban éreznek minket, embereket. Szerintem ez hasonlít az imádsághoz, hogy Isten – azt mondja a zsoltáros, hogy – már anyánk méhétől fogva tudja járásom és pihenésem, ott van előtte minden gondolatom…, én meg próbálom a jelekből levenni, hogy ő hogy van velem, vagy hogy hogyan kapcsolódunk most éppen. (…)
Nekem a lovagláshoz talán a legelemibb tapasztalat, ami kapcsolódik, az a szabadság, tehát az, hogy előttem itt a táj.
A lovaglásból, ami a lelkiéletbe bevihető – szerintem nagyon sok minden –, alapvetően az egyensúly, ritmus, valahol a kontroll, tehát a kontrollgyakorlás, kontrollelengedés (…)
A ménesben mindig van egy sorrend, hogy ki van a másik ló előtt, és a lovasnak olyan erőt kell képviselnie, vagy úgy kell fellépnie a lóval szemben, hogy ő a ló előtt van a sorrendben, mert különben nem fogja megcsinálni a ló azt, amit kér – és azt hiszem, hogy
És amit én itt találtam a férfiidentitás-keresében, az nagyon ehhez passzol, hogy amíg nem vagyok tisztában az erőmmel, addig valahol hiányzik ez a férfi biztonság; ha nem tudom kontrollálni az erőmet, ha az erőből erőszak lesz, az megint csak nem az a férfiideál, ami az evangéliumi vagy jézusi ideál. (…)
A csizma – egy nagyon szép és minőségi csizma – az egyik pannonhalmi testvér édesapjáé volt; a kalap, amivel lovagolni szoktam, szintén a pannonhalmi szerzetesi ruhatárból került elő. Van benne egy monogram, be kéne azonosítani, hogy kié volt. Száz évvel ezelőtt ilyen kalapban jártak a bencések.
Egyszer itt voltam több napig – van, hogy ide szervezem a lelkigyakorlatomat vagy az elvonulásomat –, és kedvem támadt úgy kimenni a lovak közé, hogy nem vittem semmit, nem vittem kötőféket, …egyszerűen csak az volt, hogy most úgy szeretnék kapcsolódni a lovakhoz; hogy nem én vagyok az, aki lovagolni akar, hanem egyszerűen csak bemegyek közéjük. Azt hiszem, hogy annak a lelkigyakorlatnak a legboldogabb pilanatai voltak, hogy sütött a nap, és én álltam itt a karámban, és a tíz ló egészen máshogyan viszonyult hozzám.
és nyílván szavak nélkül, egyszerűen csak gesztusokkal, de láttam azt, hogy nagyon érzékenyen és nagyon szelíden, figyelmesen vannak velem – és szerintem ez például már maga egy imádságélmény.”
A Szelíden megélt erő című filmet a szerzetesekről készült sorozatok további részei mellett a YouTube videómegosztón tették közzé.
Forrás és fotó: Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája (MSZKI)
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
