A Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium diákszínjátszói színre vitték Miguel de Cervantes spanyol író örök érvényű darabját, Don Quijote címen. A zenés darabról színikritikát adunk közre.
Színházba járni jó. Valami olyan varázslatot élhet át ilyenkor az ember, amely kiragadja mindabból, ami a színház küszöbének átlépéséig hat rá: a hétköznapi ügyes-bajos dolgok öröméből, bánatából. Ahogy elkezdődik a darab, mindez kívül marad. S mintha profán módon valahogy megérintenénk az örökkévalóságot: habár a színpadon ugyanúgy szaladnak a percek, nézőként megállított időként, jótékony mostként éljük meg mindazt, amit látunk és hallunk, s ez képes arra, hogy gyógyítsa és reménnyel töltse el a szívünket.
Átélhették ezt azok is, akik az elmúlt hét folyamán részesei voltak a Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium aulájában a gimnazisták által alkotott színjátszó kör játékának. A diákok és tanáraik nagy fába vágták a fejszéjüket: az eddigi évek prózai darabjai után, közkívánatra, egy musicalt adtak elő, Cervantes Don Quijotéjét.
Nem csupán szóban, hangban is jelen kell lenniük, így kell kiállniuk a nagyérdemű közönség elé, amely ebben az esetben sokszor a legkritikusabb, hiszen általános iskolás és gimnazista társak garmadája ül a soraiban.
S persze a tanárok és a mindennél lelkesebb szülők, rokonok és barátok sokasága is feladja a leckét a színjátszóknak. A hosszú heteken át tartó készülődés és a fárasztó próbák után egy hét leforgása alatt három nyílt (február 20., 22., 23.) és egy, az iskolásoknak tartott zárt előadáson mutatták be a darabot. Az egymást érő fellépések még a gyakorlott amatőr színészeket is próbára teszik, s nem volt ez másképpen a gimnazistákkal sem. Ám ezúttal sem okoztak csalódást, sőt!
A spanyol regény alapján készült musical La Mancha lovagja címen ismert. Ősbemutatója 1965-ben volt Washingtonban. Az európai ősbemutatót stílusosan Madridban tartották, itthon pedig Darvas Iván főszereplésével az Operettszínházban. A fülbemászó dallamok szerzője Mitch Leigh, a dalszövegeket Joe Darion írta. Az Angélában látott egyórás verzió az eredeti forgatókönyv felhasználásával készült, és a színjátszó kört vezető Juhászné Székely Hajnalka munkáját dicséri, ő írta és rendezte.
A 17. században játszódó, mégis időtlen történet arról szól, hogy az egyszerű kisnemes, aki a szerény Alonso Quijano nevet viseli, miután számtalan lovagi regényt elolvasott, vágyat érez arra, hogy feltámassza a kóbor lovagok korát. Így felvéve a Don Quijote nevet és ősei rozsdás páncélját felöltve elindul lovagi útjára. Hű társa együgyű szomszédja, Sancho Panza, ő segíti mint fegyverhordozó. Az önmagában is karikatúraszerűen ábrázolt páros számtalan kalandba keveredik. A malmokat óriásoknak, a fogadót várnak tekintik, s beszédükben és tetteikben a lovagi eszmény megtestesítői egy olyan korban, amikor már senki sem emlékszik erre vagy legalábbis nem kíváncsi rá. Don Quijote a várfogadóban talál rá a többség által lenézett és kihasznált parasztasszonyra, a felszolgálóra. Beleszeret, úrnőjének tekinti, és a Dulcinea del Toboso nevet adja neki. A színpadra állított darabban a történések három színben, két idősíkban zajlanak. A regény, valamint az eredeti és a most bemutatott darab is megegyezik a lényegben:
A néző is bevonódik az eseményekbe, sokszor mi is jókat derülünk a karikatúraszerű jeleneteken, de a végéhez közeledve egyre inkább megszólal egy hang a szívünkben: főhősünk minden tette a másik ember önzetlen megsegítésének szándékából fakad, abból, hogy lovagi viselkedése, beszéde és tettei révén szebbnek akarja látni a valóságot, a másik embert pedig többnek. Észre sem vesszük, de
Számára sohasem közömbös, hogy mi történik az egyszerű emberrel, legyen az akár csak egy szegény sorsú felszolgáló. Azt szeretné, hogy mi is erre a többre, a jóra és a szépre vágyjunk, és tegyünk is érte. La Mancha idealizált vidéke a darabban hasonlít a Jézus által meghirdetett Isten országára. És azt is mondhatjuk,
Az előadók és a darab színpadra állításában részt vevők kétségkívül mindent megtettek annak érdekében, hogy az üzenet elérjen a befogadó szívéig. Helyén volt mind az egyéni, mind a közösségi teljesítmény. A legapróbb szerepeket játszók is odatették magukat szövegben, táncban, színjátszásban egyaránt. Kiemelkedő alakítást nyújtott a Don Quijotét játszó Szelényi Bátor, aki olyan kiválóan testesítette meg a hőn szerelmes kóbor lovagot, hogy az embernek már-már az a benyomása támadt, talán nem is diák, hanem egy titokban szerződtetett színész. Az előadás utáni beszélgetésünk során aztán kiderült, hogy végzős gimnazista, és a Színház- és Filmművészeti Egyetemre szeretne felvételizni. Akárhogyan is alakul az élete, annyi biztos, hogy Istentől megáldott tehetsége van.
A Sancho Panzát alakító Kis András szinte egybenőtt a szerepével – hitelesen hozta szerethető karakterét, amit örökre a szívünkbe zártunk. Mindezek a kisebb és nagyobb egyéni teljesítmények igazi örömjátékkal töltötték meg a gimnázium auláját.
Mivel a helyi lehetőségek korántsem hasonlíthatók a musicalek előadására tervezett színpadok világához, így a koreográfusnak és a rendezőnek különösen nagy kihívással kellett szembenéznie. Schwarcz Ida öregdiák az előadókra és a helyre szabott tökéletes koreográfiát készített. Minden a helyén volt hozzájárulva a színházi élmény megéléséhez. A színjátszó kört vezető és a darabot rendező Juhászné Székely Hajnalka pedig „a pesti Broadway” alkotóinak színvonalán teljesített, s nemcsak vezetője, hanem igazi támasza, támogatója, segítője volt társulatának, így a négy előadás alkalmával valóban kiforrott produkciót láthatott a nagyérdemű. Köszönet érte.
Követve a diákokat, akik nagy odafigyeléssel készültek arra, hogy élményt szerezzenek másoknak, bízhatunk abban, hogy ez sikerülhet. Az előadás végén, a megérdemelt vastaps után, amikor az örök mostból visszatérünk a jelenbe, még egy reményünk lehet: bízunk abban, hogy valahol találkozhatunk még ezzel a darabbal, és a gimnáziumi színjátszó kör továbbiakkal is megajándékoz még bennünket.
Fotó: Berthóty Kálmán és Tóth Barnabás/Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnázium
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
