Múlt héten szombaton Szentendre településének mediterrán vonalán haladtunk. E heti írásom bár marad itt a Dunakanyar ékszerdobozában, de a délszláv vonalat most felváltani fogja a népies motívum. Nem lennék hiteles, ha azt írnám, a szentendrei skanzen anyaországunk legjobbja, mert még nem sikerült végigjárni az összeset, de abban biztos vagyok, csalódás nem fogja érni az idetévedőt. Ez már másik világ, egy nyugodt sziget, ahol a Kárpát-medence tájegységeinek népi építészetét és a helyiek életmódját csodálhatjuk meg. A skanzen pontosan a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén, a Sztaravoda-forrás és patakvölgy szomszédságában helyezkedik el.
Honnan ered a szabadtéri múzeum kitalálása? Az ötletgazda egykoron hajókkal és baltákkal verte végig vén kontinensünket. Az ABBA és az Ikea hazájáról van szó. A szebb napokat megélt svédek fejéből pattant ki eme ötlet. Az első szabadtéri néprajzi múzeumot Stockholmban alapította Arthur Hazelius 1891-ben. A tájegységeket bemutató kiállítás Skanzen városrészében volt látható, innen származik a hasonló múzeumok elnevezése. Eleinte főleg skandináv országokban nyíltak hasonló múzeumok, de a II. világháborút követően már az egész világon használták ezt a kiállítástípust. Magyarországra az 1896-os millenniumi ünnepségekre épült Néprajzi Faluval jött be a trend. Jelen korunkban a svédek lassan, de biztosan eltűnni látszanak, legfeljebb az épületeik maradnak. Persze legyünk mi is résen, de hát az ember mások kárából tanul.
A szentendrei skanzenben számos parasztház, udvar, gazdasági épület található. Személyes kedvencem a görögkatolikus temploma és a tölgyfából ácsolt nemesborzovai templom és harangtornya. Szépen magasodik az idillbe a dusnoki szélmalom is.
Kézműves mesterek dolgoznak a házakban és udvarokban, a tanyán bárányok bégetnek, gabonát őröl a vízimalom, a pékségből frissen sült áru illata csapja meg az orrunkat, de akár iskolapadba beülhetünk egy kellemes számtan vagy éppen egy történelem órára. Egyik helyi néninél még házi szörp kóstolásra is vállalkozhatunk. Sőt a recept elkészítésének összetevőjét is ki lehet kérni.
A szentendrei skanzen bejárása maga az időutazás. Ha csak pár órácskára, részesévé válhatunk ük – és dédanyáink vidéki életének. És ez jó dolog. Tartsuk meg ezen jó szokásunkat és időnként térjünk be egy ilyen helyre.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
