Ritkán írunk a Jobbikról vezércikket, és nem azért, mert kevésbé fontosak, hanem azért, mert már alig léteznek.- Szentesi Zöldi László zseniális írása.
Ritkán írunk a Jobbikról vezércikket, és nem azért, mert kevésbé fontosak, hanem azért, mert már alig léteznek. Ez a párt hosszú évek óta egzisztenciális temető: ami pénzt belelapátolnak, elnyeli a föld, néhányan pedig a sírkőnél merengenek a hajdani boldogabb időkről. Nem mintha a Jobbik valamiféle választ adott volna az igazán fontos kérdésekre, illetőleg tényleges kormányzó erőként jelent volna meg egy pillanatra is. Bayer Zsolttal és másokkal világosan megírtuk már 2010-ben, hogy a nemzeti radikalizmussal szélhámoskodó Vona Gáborék politikai kaméleonok, és garantáltan elárulnak mindenkit, sőt akár önmagukat is, ha pillanatnyilag kifizetődőnek látszik. Akkor sok rossz szót, fenyegetést kaptunk a Jobbik híveitől, de hogy igazat írtunk, mondtunk, arról manapság kevesebb szó esik. Hozzám legalábbis még egyetlen bocsánatkérést sem fújt be a szél, nem mintha különösebben igényelném, de nagyon is indokolt volna ilyesmit kapnom azoktól, akik bedőltek ennek a hazug társaságnak.
Bárhogy is áll a dolog, a Jobbik mára maga mögött hagyta tiritarka ruszkibarát, cigányellenes, antiszemita, muszlim, polgári közepes, „néppárti” félmúltját. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen Magyar Péterékkel kereskednek. Mint kiderült, Gyöngyösi Márton és az a néhány ember, aki ma a Jobbik nevű mikimanó-jelmeztervezőt üzemelteti, készségesen átadta az új fiúknak a struktúráját és néhány fontos háttéremberét. Joggal tehetnénk fel persze a kérdést, hogy kicsoda Radnai László, aki jelenleg Magyar Péter fő tanácsadójának tűnik? Hogy is került egyáltalán a Jobbikba 2016-ban Radnai? Akkor nem tűnt fel senkinek, hogy finoman szólva is rendezetlen előélettel igyekszik segíteni Gyöngyösiéket? Hogy magyar titkosszolgálati fedőcégként szolgáló külkereskedelmi vállalatnál dolgozott fontos beosztásban? Az sem gond, hogy ez az ember a nyolcvanas évek elején amerikai multikkal parolázott, majd itthon az SZDSZ tanácsadójának szegődött? És miként lehetséges, hogy a maga kapcsolatrendszerével, közéleti múltjával meg sem kottyant neki, hogy azt a pártot segítse, amelynek a vezetője a zsidó parlamenti képviselők összeírására biztatott?
Nem kérdeznék efféléket, ha nem jutna eszembe a Jobbik egy régebbi tanácsadójának remek munkája. A tanácsadót Kovács Bélának hívták. Annak idején azzal az ötlettel esett be az ajtón, hogy szívesen segít bármiben, szerez pénzt erre-arra, és természetesen mindezt azért teszi, mert magyar hazafi, ahogyan a jobbikos fiúk is. Tessék mondani, most hol van Kovács Béla? Tudja valaki? És mit tett ő valójában, kik bízták meg, milyen feladatokat teljesített? Végül miért tűnt el?
Magyar Péter vesztét – mások mellett – az okozza majd, hogy szükségszerűen nemzetközi hálózatokhoz kapcsolódik. Ez a kapcsolódás pedig olyan figurák sokaságát sodorja majd hozzá, mint Kovács Béla vagy Radnai László. Akik talán nem pontosan azok, akiknek előre látszanak – és akkor most nagyon finoman fogalmaztunk.
Nagy ívű hazaárulás zajlik tehát a színfalak mögött, ahogyan mindig is zajlott, amikor a baloldal pénzt, posztót, paripát követelt magának. Hamarosan kiderül minden, azt hiszem. És akkor Magyar az ő messiáspártjával visszazuhan oda, ahonnan érkezett: a magára hagyott, jelentéktelen, amatőr önjelöltek közé. Egy kicsit még várnunk kell, de szükségszerűen bekövetkezik majd, amit felvázoltam. Ahogyan a kuruc.infós Jobbiktól is villámgyorsan eljutottunk oda, hogy a Jobbik elnöke széderesten gazsulál az amerikai nagykövetnek. Ilyen a protesztpárti lét, kérem szépen. A mozgalom könnyű nőcske, akit mindenki bátran elvihet egy táncra. Ha megfizeti, persze…
Szentesi-Zöldi László – www.magyarnemzet.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
