Similis simili gaudet

Similis simili gaudet

Újév másnapján jött a hír, hogy Homonnay Gergely DK-s ellenzéki aktivistát egy homokos szórakozóhely fürdőjében találták eszméletlen állapotban. Tettek kísérleteket az újraélesztésére, de a próbálkozások sikertelennek bizonyultak, meghalt. A szekrényében talált beazonosítatlan szerek azt a gyanút keltik, hogy drogtúladagolás okozhatta a vesztét, de ezt még vizsgálják.

Sokan tévesen ismerik a mondást, miszerint „halottról jót, vagy semmit”, ami valójában úgy szól, hogy halottról IGAZAT, vagy semmit. Homonnay egy aljas provokátor volt, aki nem tisztelt sem Istent, sem hazát. Elég csak az augusztus 20 előtti posztjára gondolnunk, de sok más hasonló megjegyzése volt.

Kívánta Orbán halálát is. A mi szemszögünkből irreleváns, hogy Orbán él-e, vagy sem, az aktus miatt fontos számunkra, hisz egy magát demokratának tartó ember megengedi ezt magának. Számtalanszor nevezte Novák Katalint nácinak. Ez szintén csak az aktus szempontjából releváns számunkra. Hiszen adott egy magát demokratának nevező egyén, aki értelemszerűen szembehelyezkedik mindennel, ami anti-demokratikus, így a nácikkal is. Ugyanakkor a saját véleményét bizonyosan megrögzött igazságként kezelve, kívánja az ország Miniszterelnökének a halálát, vagy jelenti ki, hogy ha koronavírusos lenne először fideszesek közé megy leköhögni őket, és csak aztán orvoshoz. Ha pedig most minden a nácikról a köztudatban élő álláspontot elfogadunk igaznak, akkor ez a fajta magatartás, nem pont egy nácit juttat eszünkbe? Termeszétesen Homonnay nem tartotta magát sem rossznak, sem aljasnak, sem nácinak. És a cikkem sem fog eljutni olyan körökbe, ahol ezek az ellentmondások fel sem tűnnek, viszont ha mégis így lenne, a kognitív disszonancia majd teszi a dolgát. Ugyanakkor nekünk látnunk kell, hogy Homonnay személyében nem egy tiszteletre méltó, következetes, demokrata távozott az élők sorából. Életével nem szolgált semmi magasztosat és semmit, ami a puszta létezésén túlmutató lenne. A halálának a körülményei is jól szemléltetik ezt.

Érdekes egyébként, hogy az ellenzék egyből konteógyártásba kezdett és a Fideszt sejti a 46 éves író halála mögött. Az ellenzék ennyire tiszteli saját embereit, hogy a halálukból is nyerészkedni próbál, és felhasználja a kormány elleni hangulatkeltésre. Ehhez kapcsolódva megemlíthetjük azt is, hogy Márki-Zay Péter megengedi magának, hogy a koronavírus áldozataiban politikai hasznot lásson. Ilyen ellenzéke van az országnak.

A kitérő után, visszautalva a címre, hasonló a hasonlónak örül. Azoknak a fényében, amiket fent említettem érdemes szemügyre vennünk Gyurcsány posztját, amiben azt írja:

Valójában csak szeretni akart szabadon.

De ott van Perintfalvi Rita posztja is (akiről már írtunk), ő is megdöbbenten értesült a hírről. Ír közös tervekről, és hogy megszerette Homonnayt.

Hírdetés

Karácsony pedig hazafinak nevezte.

Nyilván nem mondok semmi újat azzal, hogy kijelentem ezek ugyanazok. De mégis az ilyen alkalmak betekintést engednek abba, hogy mégis kikkel állunk szemben.

Homonnay megtestesítette mindazt, amivel szembehelyezkedünk és ami ellen harcolunk. A halála kapcsán csak annyit mondhatunk, hogy Isten mindenkit utolér.

A novemberi győri konferencián volt szó arról, hogy nem mindegy, hogy az ember miképp hal meg. Hisz példának okáért, a várból kitörők holttesteit szemlélve Vitalij Axejenkó, a Vörös Hadsereg főhadnagya mondta, látva hogy mindannyian legszebb ruháikban és kitüntetéseiket viselve feküdtek holtan a földön, hogy:

Aki ilyen szépen tud meghalni, az nem lehet valami szemét ember.

Nos, Homonnay halála minden volt, csak nem szép.

Zöldinges.net – Bognár Albert

A Similis simili gaudet bejegyzés először Zöldinges.net-én jelent meg.


Forrás:zoldinges.net
Tovább a cikkre »