Csótó László grafikusművész neve nem csupán a bodrogközieknek és az Ung-vidékieknek cseng ismerősen. A múlt század hetvenes éveitől kezdődően számos hazai és határon túli galéria egyedi vagy éppen csoportos kiállításain szerepeltek alkotásai.
Az 1976-ban, otthonául választott Királyhelmecen a Profán körmenet című tárlatán jelenleg is megtekinthető több tucat újdonsága. Az itteni közönség legutóbb 8 évvel ezelőtt, az akkor 60. életévét betöltő művész jubileumi kiállítását járhatta be a városi kultúrház kiállítótermében.
A kiállítás megnyitóján, többekkel beszélgetve rájöhettem, nem csak engem bűvöl el Csótó László a szüntelen megújulásra való képességével, lenyűgöz a sajátosan egyedit, de régi-új technikákat alkalmazva mégis mindig másat adni tudásával. Az idén nyáron volt éppen 20 éve annak, hogy egy sátoraljaújhelyi nyári gyermek alkotótábor utolsó napján agyvérzés érte, ami átírta addigi alkotói pályájának ívét és ritmusát.
Arról, hogy ezt a megváltozott élethelyzetet hogyan fogta fel, lapunk 2022/39. számában olvashatnak. Megtiszteltetés volt számomra, hogy a kiállítás megnyitóját követően pár nappal, amikor a művész otthona lecsendesedett a nagy nap kapcsán hazaérkezett négy unokája csacsogó zsivajától, fogadott és elbeszélgethettem vele.
Ahogy felfűztük, időrendi sorrendbe raktuk alkotói korszakait, rádöbbentem, hogy részletesebben csupán a múlt század nyolcvanas és kilencvenes éveiben született alkotásait ismerem. Ezeket nyomon követhettem, amíg nem mozdultam ki a Bodrogközből. A nagy mappa széttárt lapja között megbújó grafikáit lapozgatva Laci bácsi elmosolyodott, amikor bevallottam, hogy bizony némelyik új volt számomra. Például a 2000-es évek elején született azon kollázsai, amelyekben a szitanyomással készült vonalgrafikáit ötvözte sajátosan egyedi figuráinak miniatűr linóleum nyomataival.
Ahogy elértünk a balesetéből való felépülését követő korszakhoz, az időrendben született bal kézzel rajzolt alkotásain szép lenyomatot képez az eltelt több, mint másfél évtized: a kezdeti bizonytalan vonalaktól a szinte majdnem tökéletes, mértani pontosságú, határozott vonalvezetésű jelenbe érkezünk. Elgondolkodva meg is jegyezte, hogy egyszer majd érdekes lenne akár egy csokorba szedve ezen rajzait is kiállítani. Nekem tetszik az ötlet, akár pedagógiai és motivációs ereje is lehetne! – mondtam. Zárójelben pedig odasúgtam még, hogy én annak az orvosnak is megmutatnám, aki a balesete után lemondott róla…
A nemzetközi művészvilág jegyzi Csótó László nevét. Átlapozhattam azokat a kiállítási katalógusokat, amelyek arról tanúskodtak, hogy a 2000-es évek elejétől több éven keresztül Ázsia különböző országaiban megrendezett nemzetközi grafikai szimpóziumokra is beválogatták egy-egy alkotását. A művészkapcsolatairól és a rokon technikákról szót ejtve, a komód fiókjából előhúzott egy vietnami grafikusművész barátjától kapott miniatűr nyomódúcot.
Abból, ahogy Laci bácsi beszélt erről a különleges darabról is kitűnt, amit már egyébként is tudtam: tiszteli az alkotót és az alkotást is. Az ízig-vérig, minden szegletében precíz és harmonikus esztétikájú művészotthon falain saját alkotásain kívül volt tanítványai néhány darabját is megcsodálhattam.
A királyhelmeci tárlat október 16-ig látogatható. A Magyar Alkotóművészek Szlovákiai Egyesületének ( melynek Csótó László is tagja ) október 21-én, a komáromi Limes galériában, a járvány bezártsága alatt született alkotásokból nyíló tárlatán egy Csótó László alkotás is megtekinthető lesz.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
