Tényleg csak a szerencsén és néhány percen múlott, hogy az elmúlt hetekben egyre fokozódó indulatok nem egy háborúban tetőztek a szerb-koszovói határon. Pristina és Belgrád 30 nap haladékot kaptak, hogy rendezzék problémáikat, de a megegyezés igen távolinak tűnik.
Vasárnap este néhány a térséget jól ismerő szakember (köztük a portálunk által is többször megszólaltatott Kosztur András) jóval a mainstream sajtó előtt számolt be róla közösségi oldalán, hogy fegyveres összecsapásig fokozódhat a szerb-koszovói ellentét, miután a koszovói kormány két új rendelete diszkriminálta volna a vitatott függetlenségű állam szerb nemzetiségű polgárait. Az egyik rendelet értelmében a 2008 előtt, még Szerbia által kiállított rendszámtáblák és forgalmi engedélyek augusztus elsejétől érvényüket vesztették volna, a másik pedig előírná, hogy a szerb okmányokkal Koszovóba érkező állampolgárok iratait Pristina által kiállított, korlátozott ideig érvényes dokumentumokra cseréljék. Állítólag koszovói albán rendőrök már a határátkelőknél megsemmisítették (volna) a szerb kisebbség Belgrád által kiadott hivatalos iratait.
A Koszovó északi részén élő szerb közösség éles tiltakozása ellenére gyakorlatilag az utolsó percig úgy tűnt, mindkét rendelet életbe lép.
Vasárnap kora este kezdtek az első hírek szállingózni arról, hogy koszovói szerbek határátkelőket zártak le, barikádokat emeltek, valamint zavargások törtek ki több határmenti településen. Civil áldozatokról is befutott egy jelentés, de azt azóta sem erősítették meg. Egyes források szerint fegyveres összecsapásra is sor került a koszovói rendfenntartó erők és a helyi szerb kisebbség között, máshol pedig azt lehetett olvasni, a koszovói rendőrség különleges egységei az összes szerb-koszovói határátkelőt lezárták. Néhol azt írták, a szerb hadsereg átlépte a határt, de ezt az információt később mindkét érintett fél cáfolta.
A fenti, erősen zanzásított összefoglalóból is látszik, a Balkán más régióihoz hasonlóan, külső szemlélőként képtelenség objektíven állást foglalni, melyik néphez kellene tartoznia a vitatott területnek. Bár az etnikai viszonyok alapján egyértelmű albán területről van szó, a szerbek történelmi és nemzetközi jogi (az ENSZ-BT 1244-es határozata értelmében az albánok nem kiálthatták volna ki egyoldalúan kikiáltani a Koszovói Köztársaságot) érvei is megállják a helyüket.
Egy hajszálra a háborútól
A vasárnap éjféltől hatályba lépő két új rendeletet szó szerint a 24. órában függesztette fel a koszovói kormányfő, Albin Kurti. Pristina a hírek szerint az amerikai nagykövet, Jeffrey Hovenier közbenjárására döntött a rendelkezések felfüggesztése mellett, cserébe azért, hogy a helyi szerbek lebontják az utcai barikádokat.
Belgrád természetesen élesen elítélte az albán lépéseket, mondván, türelemre és körültekintésre intik a Koszovóban élő nemzettestvéreiket, de ha az albán kormány nem hagy fel a szerb kisebbség vegzálásával, kénytelenek lesznek „közbeavatkozni”. A szerb államfő, Aleksandar Vučić közölte, ha Szerbiát belekényszerítik a háborúba, azt „biztosan megnyerik”.
Azt kérem mindenkitől, tartsuk meg a békét majdnem minden áron! Arra kérem az albánokat, térjenek észhez, a szerbeket arra, ne dőljenek be a provokációnak. A nagy és erős országok képviselőitől, akik elismerték Koszovó úgy nevezett függetlenségét, pedig azt kérem, figyeljenek egy kicsit oda a nemzetközi jogra és a terepi valóságra. Ne engedjék, hogy gyámoltjaik konfliktust okozzanak.
– jelentette ki Vučić.
A helyzet súlyosságát mutatja, hogy az ENSZ még vasárnap késő este kiadott egy közleményt, miszerint a Koszovóban állomásozó KFOR-csapatok „készek minden eszközt bevetni a béke megőrzéséért”. Számíthattak is a vasárnapi eseményekre, ugyanis helyi források szerint már szombat este olasz KFOR-békefenntartók (szemtanúk szerint mintegy 40 járművel) jelentek meg a határ közelében fekvő, szerb többségű településeken.
Elhangzottak az ilyenkor szokásos panelek is. Vučić azzal vádolta meg Kurtit, hogy Washington megbízásából, felülve az ukrán-orosz háború miatt kialakult nyugati háborús hullámra, kelt feszültséget a régióban (mit ad Isten, Anthony Blinken amerikai külügyminiszter épp a héten járt Prsitinában). Pristina tulajdonképpen ugyanezzel gyanúsítja a szerb kormányt, csak washingtoni helyett moszkvai fülbesúgók szerepelnek a narratívájukban.
Spájzban az oroszok?
A jól ismert szerb-orosz barátság miatt kézenfekvőnek tűnik az orosz befolyás a konfliktusban, de a régiót jól ismerő amerikai (!) diplomaták szerint a helyzet messze nem ennyire egyszerű. A fent említett két narratíva közül nyilvánvalón mindkettőben van igazság, képtelenség érdemben meghatározni, Washington vagy Moszkva a nagyobb bajkeverő a térségben. Azt ugyanakkor, hogy az aktuális konfliktus közvetlenül Moszkva sugalmazására tört volna ki, amerikai diplomaták maguk cáfolták. Richard Grenell, Trump kabinetjének a szerb-koszovói viszony rendezéséért felelős különmegbízottja tegnap este Twitteren azt írta,
Ami a Balkánon most történik az nem Oroszország (hibája – a szerk. megj.). Bárki mondja is ezt neked, manipulálnia próbál. Ez nem szól másról, mint Albin Kurtiról, aki megint megpróbálja megadni Szerbiának. Ő a múltban él. Koszovó népe békét és munkát akar, Albin! Hadd abba a konfliktuskeresést!
Mielőtt azt hinnénk, akár Grennell, akár a volt amerikai elnök egyértelműen Belgrád pártját fogta a szerb-koszovói konfliktusban, érdemes kicsit utánajárnunk a dolgoknak. A 2020. szeptember negyedikén aláírt Washingtoni Egyezményt a Trump-kabinet egyik legnagyobb diplomáciai sikereként tartják számon. Az egyezmény értelmében Szerbia és Koszovó elkötelezte magát a gazdasági együttműködés kiterjesztése mellett, vállalták az etnikai tisztogatások áldozatainak felkutatását, és számos kisebb, bilaterális megállapodás elfogadására is sor került. Trump elnök magasrangú koszovói állami kitüntetést vehetett át az erőfeszítéseiért.
Ahogy azt korábban írtuk, Pristina csak felfüggesztette a szerbek által elutasított rendelkezéseket, sőt, koszovói hírforrások szerint is Washington nem a rendelkezések eltörlését, pusztán bevezetésük felfüggesztését kérte, amíg „tisztázni tudják a félreértéseket”. Koszovónak és Szerbiának harminc napja van arra, hogy rendezzék a kérdést, utána (elvileg) Pristina mindenképp életbe lépteti a szerb kisebbséget diszkrimináló intézkedéseket. Félő, hogy az orosz-ukrán háborúval „elfoglalt” nagyhatalmak a szükségesnél kisebb jelentőséget tulajdonítanak majd a villongásoknak, amelyek könnyen egy újabb európai háborúhoz vezethetnek.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
