Hogy Székelyföld szép, nemzeti és fenyőszagú, évek óta sulykolják az ott lakókba és az oda látogatókba a helyi önkormányzatok. Hogy Székelyföld sötét, indulatos, szegény, tanácstalan és igazságtalan, az csak most vált egyértelművé. Ki mossa le a szégyent?
Ki ne ismerné a fegyveresek elől menekülő civilek, anyák és gyerekek, lépcsőn semmibe guruló babakocsi százéves filmkockáit? Eizenstein borzalmas látomását a menekülésről, a félelemről, a megszégyenítettségről és megszégyenülésről. Mindeddig azt hittem, hogy ahhoz, hogy ezek a filmkockák megszülessenek, birodalmakra és birodalmak összeomlására volt szükség, méteres lépcsősorra, többezres tömegekre, világégésre ,a pánik egyetemességének tapasztalására.Mekkorát tévedtem! Nem volt semmiféle birodalom, hadsereg és világégés sem a csíkszentmártoniak, sem a csíkszentkirályiak (ó, szent csíkiak) mögött akkor, amikor kaszát és kapát ragadtak, a falu végén menekülő emberek és asszonyok, visító gyermekek nyomába eredtek. Igen, azok után az emberek után, akik más legelőjére vitték a gebéjüket, az asszonyok után, akik szürkületben csökött répát loptak a híg levesbe, düledező kertek alatt futva vitték a zsákmányt.
Azok után a gyerekek után, akik gyomrában napról napra csak az elcsórt vackor, bingyó alma került. Nem ismernek ezek rendet. Miféle világ ez? Miféle szorongás, ahol néhány öl szénán, kosárnyi krumplin múlik a becsület? Miféle szerencsétlen nyomorult ember a csíki magyar? Nyomorultak között is a legnyomorultabb. Répáját félti, nem az életét.Mivé rothadnak a dölyffel fényesített szimbólumok, zászlók, a felböfögött szózatok? Látták-e magukat ezek a tiszta székely emberek, ezek a lófők, amikor agyonverték a cigány lovát az égő istálló előtt? Ez kellett az igazsághoz? Nesztek nektek csabakirályfizás, lóáldozás.Elmúlik ez is. Marad majd valami rossz emlék, valami kellemetlen kis bűz Csík fölött. Néhány hétig egymásra mutogat az önkormányzat, a rendőrség, hogy ki a hibás. És hát hibás az van, persze. Mert mi végre volt az a végtelen pofázás Székelyföld fejlesztéséről, a beruházásokról, ha a székely ember még mindig annyira szegény, hogy répáért markol kaszát?
És hol vannak az oly karitatív, mély érzésű egyházaink és elkötelezett közösségi munkásaink, hogy tétlenül nézik évtizedek óta, mint fagy meg, hányódik, hogy egyszerűen nem létezik több száz cigány emberünk? És hol van a rendőrség, mielőtt lángra lobbannának a csűrök?Hol lennének? Ez a helyzet jó az érintetteknek. Jó a szemforgató önkormányzatoknak, mert azért megtanulták a cigányok, hogy hol a helyük, nincs szükség most jó ideig se fegyelmezésre, se változtatásra.
Eltakarodott, akinek el kellett takarodnia. És meghúzza magát, aki egyebet nem tehet. Csend lesz. Jó a rendőröknek, és általában jó a román nyilvánosságnak, mert elmondhatják, hogy hazugság a magyarellenesség. A magyarok maguk ritkítják saját soraikat. A legnagyobb szégyen azonban nem a csíki cigányügyekbe belebukott intézményeké, hanem az ott lakóké, és mindazoké, akik hallgatnak. Előbbiek csak mulasztottak. Utóbbiak cinkosai a bűntettnek, aktív vagy passzív elkövetők. Állatok.
És az oly sokat fényesített Székelyföldből nem marad más,csak ez a kis múlékony bűz, ez a perzsszag, az erdő alján menekülők gyenge lábnyoma.
http://www.manna.ro/szauna/Csabakiralyfi_roma_magyar_csikszentkiraly_2009_07_13.html
Forrás:magyarellenesseg.com
Tovább a cikkre »
