Mary Surratt neve örökre összefonódott Abraham Lincoln meggyilkolásával. A panziója a merénylők titkos központjává vált, fia a konföderációs kémhálózat tagja volt, őt magát pedig összeesküvés vádjával halálra ítélték. De vajon valóban bűnös volt, vagy csak az események sodorták a vesztébe?
A konföderáció szolgálatában
A polgárháború kezdetén Mary Surratt és férje, John Maryland déli részén éltek, ahol egy kocsmát, a felette található panziót, valamint a helyi postahivatalt üzemeltették. Földjeiken néhány rabszolga dolgozott. Abraham Lincoln elnök politikája azonban veszélybe sodorta ezt az életformát, ezért a család – kihasználva a postahivatal kínálta lehetőségeket – a konföderációs kémhálózat aktív támogatója lett.
A kocsma idővel a titkos küldetésekben résztvevők találkozóhelyévé vált, míg legidősebb fiuk Texasban csatlakozott a konföderációs hadsereghez.
1862-ben John Surratt elhunyt, így Maryre hárult a család és a gazdaság ügyeinek intézése. Férje jelentős adósságokat hagyott maga után, ezért Mary kénytelen volt eladni az ingatlant, és gyermekeivel kisebb házba költözött. A kocsmát John Lloydnak adta bérbe.
Titkos találkozók a panzióban
Ifjabb John Surratt ekkor már 19 éves volt, és mélyen belekeveredett a konföderációs ügyekbe. A család egykori panziója gyakorlatilag titkos hadműveleti központként működött. Itt találkozott rendszeresen barátaival, köztük Lewis Powell-lel és John Wilkes Booth-tal. A találkozókon kitalált terv célja eredetileg Lincoln elrablása volt, de a tervet később gyilkosságra módosították.
John Wilkes Booth 1865. április 14-én meggyilkolta Abraham Lincolnt. Aznap éjjel a hatóságok átkutatták a Surratt-panziót, hogy információt szerezzenek Booth és ifjabb John Surratt hollétéről. Több gyanúsítottat és tanút is letartóztattak.
Két nappal később a rendőrség ismét megjelent Mary otthonánál. Már épp távozni készültek, amikor egy nagydarab férfi kopogott az ajtón, azt állítva, hogy Surratt asszony felbérelte őt ereszcsatorna ásására, és azért jött, hogy egyeztessen az időpontról. Mary tagadta, hogy ismerné az illetőt – a férfi azonban nem volt más, mint Lewis Powell. Ez a hazugság döntő bizonyítékká vált ellene.
A bíróság előtt
Mary Surrattot letartóztatták, és a merénylet többi gyanúsítottjához hasonlóan katonai bíróság elé állították. A vád szerint tudatosan segítette, bújtatta és ellátta a merénylet elkövetőit. Az ügy hatalmas közfigyelmet kapott, mivel korábban nőt sosem végeztek még ki az Egyesült Államokban, márpedig ha a vád bebizonyosodik, ez várt volna az asszonyra.
A tárgyalás másfél hónapig tartott. Több mint 300 tanút hallgattak meg, és közel 5000 oldalnyi jegyzőkönyv született. Két tanú – John Lloyd, a kocsma bérlője, és Louis J. Weichmann, a Surrattéknál lakó fiatalember, aki a hadügyminisztériumban dolgozott – vallomása kulcsfontosságúnak bizonyult.
Mary azzal védekezett, hogy rossz a látása, és ezért nem ismerte fel Powell-t, amikor az az ajtóban állt. A vád szerint azonban ez csak egy a sok gyenge kifogás közül, amelyet a nyomozók félrevezetésére használt.
Az ítélet és a kivégzés
Mary Surrattot 1865. július 6-án három férfi társával együtt bűnösnek találták, és másnapra kitűzték a kivégzést. Bár sokan kételkedtek abban, hogy az ítéletet valóban végrehajtják, és öt bírósági tag kegyelmi kérvényt is benyújtott Johnson elnökhöz – Mary nemére és életkorára hivatkozva –, az elnök elutasította azt.
Mary Surrattot 1865. július 7-én kora délután kivezették a cellájából. Félelme olyan mértékű volt, hogy a katonáknak kellett őt felsegíteniük a vesztőhelyre. Ő lett az első nő, akit hivatalosan kivégeztek az Egyesült Államok történetében.
Történelmi megítélés
A kivégzés hatalmas közfelháborodást váltott ki. A korábban elítélő sajtó is Mary Surratt védelmére kelt, és halála napját „a köztársaság örök szégyenének” nevezte. Bár a történészek véleménye megoszlik bűnösségének mértékéről, a legtöbben egyetértenek abban, hogy legalább részben tudatában kellett lennie annak, mi zajlik a saját otthonában.
Az azonban máig vitatott, hogy tudott-e Booth gyilkossági terveiről, mivel az eredeti összeesküvés célja még „csak” Lincoln elrablása volt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
