Szeptember 17-én a Magyar Kurír és az Új Ember fotóriportere, Merényi Zita volt a Capa Központban Kopin Katalin művészettörténész-kurátor egyik beszélgetőpartnere. A DokuMa projekt és az annak részeként szervezett beszélgetéssorozat a hazai dokumentarista fotográfiát kívánja megismertetni.
Hajdú D. András, Merényi Zita és Varga Máté munkáit, illetve távoli világokba tett útjaikat ismerhette meg az este során a sok-sok érdeklődő, aki a kedd estéjét a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban töltötte. A Szemük tükrében. Humanista képsorok távoli világokról című esemény a DokuMa projekt része, amely a magyar dokumentarista fotográfia fiatal, illetve középnemzedékhez tartozó alkotóit szeretné bemutatni, a koncepciótól kezdve az alkotói módszerekig.
Munkájáról és útjairól elsőként Hajdú D. András beszélt, aki mintegy tíz éve követi közelebbről Hardi Richárd munkásságát. A most már országos ismertségnek örvendő szemorvos 29 éve él Kongóban, a Nyolc Boldogság (kezdetben Júda Oroszlánja) Közösség tagjaként, szerzetesként ment ki misszióba. Az elmúlt évtizedek alatt sokezer embernek adta vissza a látását, megszabadítva őket – sok esetben gyerekeket – a szürkehályogtól. Részben Hajdú D. András – a National Geographicban is megjelenő – fotóinak köszönhető, hogy magasabb szintekről is érkezett jelentős támogatás, így azóta egy komoly szemészeti klinika is felépülhetett Kinshasában. A fotográfus ebben az esetben egy ügyet is képvisel munkájával, a minél több megjelenés, minél nagyobb elérésszám több támogatást is jelent Hardi Richárd és munkatársai számára, és ezzel együtt több ember nyeri vissza a látását, vagy gyógyulhat meg más betegségből Afrikában.
A Capa Központban most Hajdú D. András elsősorban legutóbbi útjáról beszélt, amikor felkereste egy elzárt településen azt a kislányt, aki 2015-ben a National Geographic címlapjára került. Mbedji azóta felnőtt; egészéges, boldog fiatal lány lett belőle, hála Hardi Richárdnak és a műtétnek.
Merényi Zita a Sant’Edigio (Szent Egyed) közösség tagjaként járt először Afrikában 2018 januárjában, szintén egy orvos mellett: Körtvélyessy Mónika és segítőtársai HIV-fertőzött édesanyákat kezeltek Malawiban, hogy gyermekeik egészségesen születhessenek.
A Sant’Egidio DREAM-programja (Drug Resources Enhancement against AIDS and Malnutrition) 2002 óta működik Afrikában; akkor Európában és Észak-Amerikában már húsz éve létezett ez a kezelés, míg Afrikában rengetegen meghaltak, hatmillió AIDS-árva élt a kontinensen – osztotta meg Körtvélyessy Mónika egy 2023-as előadáson.
A világ hatodik legszegényebb országában, Malawiban terhes nők AIDS-szűrését végzik a DREAM-program keretében az önkéntes orvosok; a megszülető gyerekek egészségi állapotát is nyomon követik kétéves korukig.
Malawi után legközelebb az Afréka néven ismert Fodor Réka doktornőt és Csókay András sebészt, az Orvosmisszió tagjait kísérve utazott Zita megint Afrikába, ezúttal Nigériába 2022-ben. Fodor Réka több alkalommal töltött hosszabb-rövidebb időt Nigériában; a kezdeményezésére indított adománygyűjtéseknek szerkesztőségünk mindig partnere, és Olvasóink nagylelkű támogatásának köszönhetően jutottak többször is tartósélelmiszer-adományokhoz a rászorulók. 2022. január-februárban a Magyar Kurír két munkatársa utazott ki az Orvosmisszióval: Thullner Zsuzsanna újságíró és Merényi Zita fotós – erről az útról ITT beszéltek interjúban.
A nigériai Onitshában egy elkerített városrészben található a Borromeo Szent Károly Kórház, a papi szeminárium, a kisszeminárium, a házak, ahol a dolgozók a családjaikkal laknak, a templomok, a nővérképző és a halottasház – mesélték az út után készült interjúban. Javarészt ezeken a helyszíneken készültek Zita fotói – némelyik kivetítése előtt Kopin Katalinnak figyelmeztetnie kellett az érzékenyebb résztvevőket, hogy felkavaró kép következik.
A harmadik beszélgetőtárs Varga Máté fotográfus volt, aki a Közel-Keleten járt többször; tíz évvel ezelőtti képein a palesztin tüntetéseket dokumentálta, az elmúlt években pedig Iránban, Irakban, Pakisztánban töltött hosszabb időt. Különleges nyitottsággal fordul a helyiek felé, ennek köszönhetően egészen meglepő helyekre is behívják, meghökkentő képeken mutat be tőlünk távoli kultúrákat. Így jutott el például Iránban kaskái nomádok közé: egy véletlenszerű utcai beszélgetés vezett oda, hogy egy már letelepedett életet élő kaskái származású ember elvitte a fotóst a még nomád életmódot követő rokonaihoz. Varga Máté Pesavarban, a pastuk központjában és Lahorban, Pakisztán második legnagyobb városában is elsősorban az embereket örökítette meg streetfotó jellegű képeken; sok történetet mesélt a helyiek szinte zavarba ejtő vendégszeretetéről.
*
„Ahogy távolodunk a térképen, úgy válnak egyre bizonytalanabbá a megszokott kapaszkodóink, a számunkra távoli országokról csak szalagcímek jutnak el hozzánk, egy-egy konfliktus vagy természeti katasztrófa kapcsán. Az országok kultúrájáról, az ott élők valódi életéről csak előrecsomagolt, instant infóink vannak, vagy az előítéletek nagy halmaza. A tegnapi este három vendége viszont Capa szavaival élve közel megy ezekhez a helyekhez. Nem állítom, hogy mindig könnyű szembesülni ezekkel a képsorokkal, mert miközben rengeteg a felemelő pillanat és a katarzis, ezzel együtt járnak a mélységek is, olyan képek, amiket nem könnyű nézni, átélni. A beszélgetőtársaim bátorsága, nyitottsága, rezilienciája, humora viszont mindig lenyűgöző. Tegnap este kicsit kinyílt a világ. Köszi, hogy jöttetek” – írta visszatekintve Kopin Katalin kurátor a közösségi médiában.
Fotó: Capa Központ; Merényi Zita
Verestói Nárcisz/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
