Tisztelt Szerkesztőség!
A kálváriánk egy éve kezdődött, és ki tudja, hogyan ér véget, illetve mára már sajnos van róla fogalmam.
A Népszínház utca környékén van egy kis garzonom, ami sajnos az utcafrontra nyílik, itt él a lányom.
Egy éve a közvetlen falszomszédunkba beköltözött egy népes „kis család” (azt hittem, albérlőként), akik azóta pokollá teszik a lányom életét, és közvetve az enyémet is.
Egyre többen vannak, először a mama érkezett, aztán a „fiatalok”. Később, ahogy az állam kiadta az állami gondozásból nő lányait, még hárman (természetesen jó pénzt kaptak értük), és a dédmama, aki, bár soha nem érte munka a kezeit, mégis alanyi jogon nyugdíjas.
A napokban derült ki, hogy egy fillér albérletet nem fizetnek, hanem egy őket támogató alapítvány állja minden kiadásukat, a legutolsó ruhától az összes élelmiszeren át (ami gyakran az utcán köt ki). Mint megtudtuk, ők úgy nyilatkoztak, hogy „csövesszállón” laktak előzőleg.
Ingyen élnek, laknak, és ami egyéb zsebpénzt kapnak az államtól (tőlünk, dolgozóktól), azt élvezeti cikkekre költhetik. Alkohol, cigaretta, drog…
A pokol elszabadult eme családegyesítést követően, hiszen mindennapossá váltak az utcát bezengő ordítozások, amik reggeltől estig zajlottak, zajlanak. Természetesen nyitott ablaknál és ajtónál zendült föl a hangorgia 1000 decibellel.
Miután az élettársak mindketten kemény alkoholisták, naponta kiszállt a rendőrség (legtöbbször még csak nem is mi hívtuk őket). A hímet kidobták az utcára, ahol az autókon és a mi ajtórácsunkon vezette le a bosszúját.
Természetesen a rendőrségnek ez nem volt indok a garázdaságra, pedig egy éjjel akár hatszor is hívták a rendőröket! Azt mondták, hogy nem csinált törvénybe ütközőt.
Ahogyan akkor is csak jól szórakoztak, amikor a hím bekente az ürülékével az ajtórácsunkat.
Többször jeleztük személyesen is a rendőrök felé a problémát, de ők elhajtottak bennünket, mondván, oldjuk meg, hiszen az ő olvasatukban a szomszédság olyan, mint egy párkapcsolat, ami megoldható! Hát kívánom kipróbálni!
A napi cirkuszok kiiktatására legalább lélekben a lányom hangos zenehallgatással próbált védekezni, amire ez a népség a rendőrök kihívásával reagált. A kiérkező „Szolgálunk és védünk” közölte a lányommal, hogy fejezze be a zenehallgatást, mert ha nem, akkor a fogdán találja magát rögvest!
Mindamellett nekik adtak igazat, pedig a férfi többszörösen börtönviselt, alkoholista bolond, a nő pedig, azt tapasztaltuk, szintén elmebeteg alkoholfüggő.
Amikor megunták az egymással való őrjöngést, akkor került terítékre a lányom, aki válogatott megerőszakolási, földarabolási, apjával való szexuális aktusra való kényszerítésre fenyegetés és egyéb érdekességek célpontja lett.
Megjelentek kollektíve az ajtónk rácsánál, és üvöltözve, rúgva, köpködve hozták a világ tudtára a vélt felsőbbrendűségüket, akár hajnalban is!
A lányom, ha kivitte a szemetet, már lesben álltak, közrefogták és életveszélyesen fenyegették.
Már ott tartott, hogy sokszor haza sem mert menni a saját tulajdonunkba, hiszen egy nő hogyan védhetné meg magát az állandó provokációktól?!
Többször kinyilvánították, hogy miután ők cigányok, ezért úgy élhetnek, ahogyan nekik jólesik, és, ha valakinek nem tetszik, az nem izgatja őket, mert a parasztoknak kell hozzájuk alkalmazkodni!
És itt elszakadt a cérna!
Még egyszer beszélni akartam velük, én ostoba. Vajon hittem valami csodában?
Odamentem az ajtajukhoz, és kihívtam őket. Persze nem jöttek ki, ezért én kint voltam az utcán, ők pedig a lakásból fenyegettek. Erről azonnal tudtak kamerafelvételt keríteni, de a lányomat ért támadásokról hiába kértem, nem!
Tudtam, hogy támadnak, ezért volt nálam egy paprikaspray, ami végzetes lett az én szempontomból (egy előzőleg kiérkező rendőr azt mondta, hogy ez teljesen jogszerű).
Természetesen a várt reakció nem maradt el, és ordítás, szemenköpés, felém rugdosás volt a válasz a nő és a börtönből nemrég szabadult élettársa részéről, válogatott átkok közepette.
Nem bírtam már tovább, és egyetlen fújást beküldtem az ajtajukon, kizárólag az engem támadó párosra célozva.
Lett ordítás, hogy meg akartam ölni a gyerekeket (már-már anyányi lányokról van szó), akik egyfolytában szidalmaztak, átkoztak, szintén megöléssel fenyegettek, és szemmel láthatóan kutya bajuk sem lett. Öt perc alatt ott volt a TEK hat fővel, akiknek már ártatlan bárányként zokogva adták elő a szörnyű támadást. Oscar-díjas alakítás volt.
A TEK emberei teljes mértékben ellenségesen viselkedtek velünk, és sugárzó gyűlölettel várták, hogy akár a földbe tapossanak. Azonosítójelet mi nem láttunk rajtuk, csak a leggonoszabb, aki jegyzőkönyvet vett föl, az írt be végül valami azonosítót egy Átvételi elismervénybe.
Sajnos az utcában lakó etnikum hangos üdvrivalgást prezentált átkok, fenyegetések formájában (a TEK nem tette helyre őket, sőt láthatóan élvezte), amit a lányom nem tolerált, és miután ki is vannak mára már készülve az idegei, ezért hát visszakiabált.
Nem tudom, hogy ezért vertek-e bennünket bilincsbe vagy a védettek „bántása” miatt, de úgy vittek be a VIII. kerületi rendőrségre. Én köztörvényes lettem, gondolom, a lányomat pedig garázdaság miatt rabosították.
Fél 7-től hajnal fél négyig bezártak bennünket külön-külön egy levegőtlen, koszos cellába (büdös zoknik társaságában). Ha kértem, hogy legalább egy kis levegőt engedjenek be, az volt a válasz, hogy „nem akarjuk elveszíteni az állásunkat”.
A kihallgatásomnál mindkét nyomozó teljesen egyetértett velem, sőt kinyilvánították abbéli elképzelésüket, hogy mit tudnának tenni a „szutykokkal” – ezt ők mondták, persze tanúk nélkül merték csak!
A lányommal viszont, aki szemmel láthatóan sokkot kapott, úgy beszéltek, mint a kutyával (kuss! stb.)
Tőlem fölvettek tanúvallomást, tőle viszont azt sem. A tanúvallomásról mi nem kaptunk másolatot sem.
Nos, büntetőeljárás folyik ellenünk, a lakásunkat el kell potom pénzért herdálni (erre mondta röhögve a TEK embere, hogy ad érte 2 milliót).
Már tudjuk, hogy nagyon meg leszünk büntetve, mert merészeltünk szembeszállni a hatalom által védett „erőforrásokkal”. A kör be fog zárulni, győztek a cigányok, mert hagyjuk.
Itt tart Magyarország 2022-ben!
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
