„A szerencsés emberek közé tartozom, akinek mindene megadatott a zenei életében, pedig nem vagyok zenész, énekes sem, dalszerző sem és mégis…” – mondta öt éve magáról Lábszky Olivér. Azóta megszűnt legendás, Harmónia-díjas História nevű zenekara, amelyet nem a koronavírus robbantott szét, hanem hanem a több dudás egy csárdában klasszikus esete, az eltérő zenei koncepciók nem igazán fértek meg egymás mellett.
A frontember 55. életévébe lépett és ez egy jó ok volt arra, hogy ismét bulizhassunk egy nagyot. A koncertre beígért OLIVÉRSKY lemez azonban még nem jelent meg, tavaszra tolódott, gúnyosan most azt mondhatnánk, hogy feketelistára került, ugyanis mint megtudhattuk, a lemez címe Feketelista lesz, és ezt a címadó dalt meg is kaptuk ezen az estén.
De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a komáromi RÉV színpadán december 17-én előzenekar is volt, névszerint az Acustic Flow, akik a leírásuk alapján újragondolva játszanak retro és mai slágereket. Meg persze van néhány saját daluk is.
Bevallom, kicsit kinyílik a bicska a zsebemben, amikor a Bagossy Brothers Company Olyan Őjét a Quimby Most múlik pontosanját, Varga Miklós Európáját vagy a Beatrice Nyolc óra munkáját kilencvenhatezer nyolcázhuszonhedeszer kell meghallgatnom, és tökmindegy, hogy Jani bácsi nyomja el 8 feles és öt sör után a sarki kocsmában, vagy pedig a Nemzeti Filharmonikusok Presser Picivel és a Csík zenekarral, pazar hangszereléssel. Nyilván értjük a koncepciót és a már az előzenekar idején sem szomjas közönség vette is a lapot, ők láthatóan bulizni jöttek és buliztak is.
Az OLIVÉRSKY facebook oldala a koncert előtt pár nappal egy sejtelmes fotót dobott ki világhálóra, amelyen a csapat öttagúra bővült, s a dobok mögé visszatért a História alapító ütőse, Pásztó „Teve” Tibor, és a csapat gitárosa, Ágh Attila is feltűnt a képen. A koncerthangzás ezáltal még teltebb, még zsírosabb lett, viszont szomorúan kellett konstatálnom, hogy Attila nem lett a zenekar tagja, csak erre az estére ugrott be vendégként.
Alig csaptak bele az első dalba a fiúk, máris megtelt a színpad előtti rész a régi rajongókkal, akik már évek óta várták kiéhezve Olivér csapatát és dalait.
Érdekes újra és újra hallani a régi História szerzeményeket egy szikárabb, szárazabb hangszereléssel, valamelyik nótának kifejezetten jól áll, más dalok esetében viszont hangszerelési hiányérzetem támadt. Legyen ez azonban az én problémám, a Hobo Blues Band sem szólt úgy színpadon, mint lemezen. Azért is említem őket, mert ezúttal sem maradhatott ki a HBB Kopaszkutya érás feldolgozásblokkja a Tortával, a Gazemberrel és a Tobacco Roaddal, és bizony sok a párhuzam az OLIVÉRSKY és a nyolcvanas évek elején döngölő HBB között, ami ha kordában van tartva, akkor még kezelhető, azonban gyakran elszalad a paci és ez hosszú távon nem biztos, hogy a zenekar előnyére válik.
A húzósabb darabok esetében (pl. Engedj szabadon, Jól vagyok) kifejezetten jó volt a két gitáros megszólalás, de én még egy dögös Hammond orgonát is el tudnék képzelni az OLIVÉRSKYben, ha már nincs billentyű és szájharmonika. Vagyis az utóbbit két ízben Olivér megszólaltatta, de ezzel még nem vált a hangzás részévé. Időnként hiába vokáloztak hárman is Olivér mellett, nem igazán jött le ez a színpadról. Van tehát még mit csiszolni a hangszerelésen.
A mi szerencsétlenségünk csupán az, hogy ez főhősünknek csak negyvenvalahány évesen jutott eszébe. Addig ugyanis csak az asztalfióknak írta a dalszövegeit. Hiba volt. A hiányosságok ellenére egy újabb jó hangulatú OLIVÉRSKY bulit abszolválhattunk. Isten éltesse a zenekarvezetőt és várjuk a Feketelistát! Reméljük azonban, hogy mi nem leszünk rajta…
OLIVÉRSKY 2022. december 17., RÉV, Komárom:
Vendég: Ágh Attila: gitár, vokál
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
