Mózes Huba erdélyi irodalomtörténész írását olvashatják.
Nagyvázsonyi pálos szerzetes keze vonásával készült Kinizsi Pálné Magyar Benigna használatára 1513-ban az utóbb Czech-kódexnek elnevezett imádságoskönyv, amely egyetlen verses fordításként a tévesen Szent Bernald [!] doktornak tulajdonított Salve mundi salutare kezdetű himnusz magyar szövegét tartalmazza. A fordításról a Czech-kódex hasonmás kiadásának (Budapest, 1990) Bevezetésében az N. Abaffy Csilla és Csapodi Csaba szerzőpáros korábbi méltatásokkal egybehangzóan megállapítja: „Élénk, színes képei, gondolatritmusai költőibbé teszik a latin eredetinél. Kódexirodalmunk kimagasló szintű költeménye.” Nem kis mértékben annak köszönhető ez, hogy a himnusz átültetője nem szó szerint fordít, hanem szabadon formálja át Leuveni Arnulf és Szent Hermann-József latin mondatait. A munkáját nevének M. kezdőbetűjével jegyző scriptor rátermettségére vall, hogy a himnusz Czech-kódexbeli magyar változatában viszonylag kevés a szövegromlás.
Alább a kódex 51. és 61−62. oldaláról a felfeszített Krisztushoz szóló himnusz szövegromlásnak legkevésbé kitett két rövid részletét illesztem egymás mellé:
Nyíljék szíved, mint szép rózsa…
Nyíljék szíved, mint szép rózsa,
ki illatját távul adja,
én lelkömvel eggyé légyön,
hogy én szívem megszépüljön.
Én szeretőm, hozzám hajolj,
megvigasztalj, és neköm szólj,
kérlek, neköm az szót mondjad,
hogy bínömet megbocsáttad.
Keményödött szegény johom,*
lám, nem tudok hálát adnom,
hogy imádjam terömtőmet,
hogy szeressem szeretőmet,
hogy fizessem szolgálatját,
hogy háláljam szent halálát.
(* szívem)
A kiragadott sorok petrarcai szonettváltozat formájára emlékeztető verssé állnak össze, amely a középkori himnuszt reneszánsz szerelmi vallomássá alakítja. Eszköztára igen gazdag. Felező nyolcasai sehol sem zökkennek. Rímei közül az én szeretőm – kérlek, neköm összecsengés négy szótagos, de a rímillúzió négy szótagossá varázsolja az eggyé légyön – megszépüljön, terömtőmet – szeretőmet összecsengést is. A rímelés szempontjából ide vonhatnánk további két, anaforikus előismétléssel indított félsort is: hogy imádjam – hogy háláljam, hogy szeressem – hogy fizessem. A hogy anafora hatszori ismétlése nem elnémítja, hanem ismételten bevezeti a sor belseji alliterációk, illetve egy figura etymologica szókezdeteinek csökkenő hangerejű összecsendítését: hogy én szívem megszépüljön; hogy bínömet megbocsáttad; hogy szeressem szeretőmet – hogyfizessem szolgálatját – hogy háláljam szent halálát. Az anaforával indított mellékmondatok a szöveget nem csupán tagolják, hanem grammatikai szerepvállalásukkal árnyalják is az elhangzó vallomást.
A Krisztus-szerelem megvallásának hitelét a Czech-kódex 64−67. oldaláról vett sorok növelhetik:
Én istenöm és én váltóm…
Nem mondanám semmi kénom,
sőt volna nagy vigasságom,
ha kénodért ként vallhatnék,
halálodért meghalhatnék.
Halálomkor fogadj engöm,
légy fegyveröm te énnéköm,
ha eljutand én halálom,
ott jelönjél én jó váltóm.
Mert az lészön szörnyű idő,
igazaknak es félendő.
hát ne késsél engöm látnod,
én lelkömet oltalmaznod,
én istenöm és én váltóm,
mondhatatlan mindön nagy jóm.
A kiszakított sorokból szerkesztett második szonettnek a Dies irae szekvenciát közvetítő kontrasztja – Mert az lészön szörnyű idő, / igazaknak es félendő − az első szonett megformálásának reneszánsz jegyeivel segít szembesülnünk.
Fotó: nyelvemlekek.oszk.hu
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2024. június 23-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
