Árad még ránk a napsugár…
Az ősz beköszöntét már sokan várták. Ilyenkor minden megváltozik. Lassacskán a természet is színpompás árnyalatokat ölt magára. Elbújik a nap, s előbújnak az esőfelhők. Így lesz derűből ború.
Mostanság néhány növény ugyan a szellőtől még táncikál, de jól tudja, a közelgő erős szél majd megtépázza őt. Ahogy a lelkünket is gyakran megtépázza az élet. De mi mégis éldegélünk tovább, mert tudjuk, minden rosszat jó váltja fel. Valamilyen örömet hozó történés…
A víz elnyeli a nyári éjszakákat. Csend honol környezetében. Még az idő is megáll. Ez az a hely, ahová szívesen megy az ember. Kikapcsolódni és feltöltődni.
Az ember néha érzi, lelke darabokra tört. Mint ez a természetben heverő tükör. Ám az évek múltán mindenki tudatosítja, hogy semmi sem örök. Az évszakok váltakozásával olykor magunk mögött hagyunk mindent. S lépünk egyet egy új, színesebb világba. Pont olyanba, amilyenné a szeptember válik. Ezért idővel ez a törött tükör is elfelejtődik.
Még boldogan nézzük a viruló fákat. De tudjuk, ez a helyzet már csak napok kérdése. A verőfényes pillanatok után a természet hamarosan felölti komoly öltözékét. Amit nyitott szívvel és lélekkel figyelhetünk.
Éljünk át minden szeptemberi percet örömmel, nyitott szívvel.
További képek:
Fotó és szöveg: Laky Erzsébet
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
