Ennek az írásnak a címe a Szerelmes Shakespeare című, 1998-ban készült és hét Oscar díjat is elnyert amerikai film zárójeleneteinek egyikében I. Erzsébet angol királynő szájából hangzik el, aki ezzel a határidővel üzente meg Shakespeare mesternek, hogy rövid időn belül vidámabbat írjon.
Így születetett meg 1602 elején (bizonyára Vízkeresztre, az első előadása viszont csak 1602. február 2-án, Gyertyaszentelő ünnepén volt) a világhíres szerző talán legjobb vígjátéka. Az eredeti címén Twelfth Night, or What You Will, magyarul Vízkereszt, vagy amit akartok, bár a darabnak semmi köze Vízkereszthez.
2020 decemberében mi is reménykedtünk a vidámabb napokban, de 2021 Vízkeresztjére megtapasztaljuk, hogy nem lett vidámabb a szkéné, a „világszínpad”. Van még, ahol most is határidő, mert pár országban talán ezzel a nappal szüntetik a Karácsony óta tartó szigorú bezártságot (Twelfth Night), de számos európai országban még egy-két héttel tovább tart ez a hosszúra nyúlt maszkos Advent és Karácsony, amelyet több helyen Szilveszterre és Újévre még szigorítottak, és határidőt hosszabbítottak.
Vízkereszt, amit általában január 6-án ünnepelnek, Jézus születése után valóban a tizenkettedik éj (innen az eredeti mű címe).
Ezen a napon a nyugati keresztény egyházak a napkeleti bölcseket, a három király Betlehembe érkezésének napját ünneplik, a keleti ortodox egyházak pedig Jézusnak 30 éves korában a Jordán folyóban való Keresztelő Szent János általi megkeresztelésének napjára emlékeznek.
Gyakorlatilag erre vezethető vissza a vízkereszt elnevezés. A hiedelem szerint ezen a napon vittek haza szentelt vizet is a templomból, mert annak gyógyító és tisztító hatást tulajdonítottak. A szentelt víz képes volt megóvni a házat, a házban lévő betegeket a következő évben a betegségektől, és a bőséges, jó termés ígéretét is hordozta magában.
2021-ben éppen ezekre az utóbbiakra: a gyógyulásra, megtisztulásra és a bőséges gazdasági évre volna szüksége az egész Földnek, az összes keresztény, muszlim, zsidó, buddhista, hindi, taoista és egyéb vallásúaknak, sőt a vallást tagadóknak is. Sose volt ennyire azonos célja ennyi felekezetnek, még sose fenyegette ugyanaz a veszély az összes ország gazdaságát, a földkerekség valamennyi lakóját, még sose halványította el ennyire a környezet-, a lég- és lélekszennyezés a Háromkirályok csillagát (a betlehemi csillagot), mint most. És mégsem tud létrejönni az az egyetértés, amely alapján egy új gondolkodás révén egy megújult értékrend születne, amely végre rendet vágna a XX-XXI. század fordulóján értékevesztett és alaposan szétesett emberiség számára.
De nem látni a politikusi körben sem egy olyan vezérlő csillagot, amely utat mutatna (talán jobb is!). Ehhez lehet, hogy majd egy új Megváltó kell….
És addig csak pergessük globálisan, csillogva-villogva az értéknélküli szürkeséget, a Föld és a Lélek rombolását, az Anyag és a Szellem ember általi, globalista szintű felmorzsolását, szétgányolását. Könyveljük el az első piros számokat is.
A karácsonyi ünnepekre megérkeztek a háromkirályok is – Gáspár, Menyhárt, Boldizsár. Először Gáspár érkezett, és hozott „aranyat hat marékkal”. Egy héttel Jézus születése előtt, december 17-én fogadta el az EU Tanácsa a 2021-27-es költségvetést, kapcsolva hozzá a Next Generation óriási hitelkeretet. Eszerint „… az itthon elosztható teljes forrástömeg 44-ről óvatos becsléseink szerint akár 61,5 milliárd euróra, azaz akár 40%-kal is megugorhat…, ha Magyarország tényleg kéri a számára rendelkezésre álló sokmilliárd eurós hitelt a koronavírus-válság miatt felállított helyreállítási alapból.”
Menyhért hozta a „tömjént egész vasfazékkal”. Ránk is férne már, hogy a tömegmédiából áramló rossz illatok jobbra váltsanak. Persze ez is veszélyes bódulatot képes okozni, ha nem gondosan adagolják a füstölőbe. Nehogy azt higgyük már, hogy a december 26-án elkezdett védőoltásokkal nagyon gyorsan véget ér a járványveszély, 2020 Szilveszterével biztos nem lesz még vége!
De vajon ki lehetett a sok migráns között „Boldizsár, aki szerecsen király”, ő talán mirhát hozott magával. És hova vitte először, mert a légfertőtlenítésre, amire a mirha jó párologtatva, még nagy szükség lehet.
Szentestére minden bizonnyal rendben kisültek a kalácsok, de a vacsora létszám korlátozott volt. És hiába a Messiás csillagként várt vakcina láthatóvá válása, több csillag is felviláglott különböző helyein a világnak, különböző márkanevekkel (ez itt nem a reklám helye), a megnyugvás, a megbékélés békét hozó kiterjesztett szárnyait még nem éreztünk meg magunk felett.
Az esztendő utolsó napján – mint korábban is rendszeresen – összegzést készítenek sokan. A 2020-as év mérlegének veszteség serpenyője biztosan mindenkinél, minden családban nagyon mélyre süllyedt, nagyon nem közelítette az egyensúlyt az eredmény serpenyő súlyával és tartalmával szemben.
Így fordultunk az újévre, többnyire csendesebben, zártabban, kisebb körben, mint éveken át. Tűzijátékok is csak elvétve reppentek, a kutyariogató puffogtatás is szerencsére kevés volt. Néhány családi és házibuli ugyan hangos volt, akár titkosan az engedélyezettnél nagyobb létszámú is, és hosszabbra is nyúlt – reggel 5-ig nem lehetett utcára lépni –, de a remény, a bizakodás sokkal halványabb volt, mint a korábbi naptárfordítók pezsgődurranásakor. A kívánságok is jobban a személyes és érzelmi (egészség, biztonság, szeretet, család) szinten maradtak, semmint anyagiakkal mérhetők, habár a keresőképesség és a munkahelyek megőrzésének vágya bizonyára többször hangzott el, mint a tízes években.
Nagyon sokan most ismerték meg a képernyőn keresztül történő koccintás érzését, és sokkal többen most hallották először a pezsgőspohár csengését telefonon keresztül.
Az évtized fordító hetek, hiszen most léptünk át a XXI. század harmadik évtizedébe, a „húzd meg – ereszd meg” szellemében és hangulatában telt világszerte. Jó hír egy újabb vakcina engedélyezéséről, az oltások megkezdéséről, rossz hír egy újabb vírusmutáns megjelenéséről, az újabb vírusváltozat újabb országokban való felbukkanásáról. A szigorú bezártság lazítása, majd akár egy hét múlva újabb, még keményebb korlátozások elrendelése. A legjobb tényleg otthon maradni volt, amúgy is kevés sípálya nyitott ki, azokon is minden zárva maradt, de a határon átkelni is csak engedéllyel lehetne, a liftbérlet megvásárlásához pedig a legtöbb helyen 72 óránál nem régibb negatív Covid-teszt szükséges. Elképzelni nem tudtunk ilyen körülményeket, és csak reméljük, hogy nagyon gyorsan el is felejthetjük.
Vízkeresztre lebontjuk a karácsonyi ünnep már amúgy is pusztulóban lévő jelképét, a karácsonyfát. Már ahol még szabad így nevezni, és egyáltalán állítottak.… Gyerekkoromban ez többnyire a cserépkályhában végezte, miután apám a kertben feldarabolta a rendszerint kétméteres, kiürített szaloncukorpapíroktól még tarka, de a tűleveleit elhullatott fenyőt. Akkor tartotta egy kicsit a kályha melegét, és minden bizonnyal széndioxidot is bocsátott a levegőbe. Mégsem találta senki annyira felháborítónak, és nem szennyezte annyira a környezetet, mint mostanában a – meghirdetett és betartható gyűjtőpontok és visszagyűjtési rendszerek ellenére – szétdobált fenyők sokasága, többnyire a tömbházak környékén.
A naptári rend szerint Vízkeresztkor kezdődik a farsang. Nem lesz nehéz előkészíteni a maszkokat, az „Álarcosbál” most csak folytatódik, és félő, hogy az egész farsangi időszakban mindennap részesei maradunk.
2021-ben vajon lesznek-e igazi, felszabadult farsangi mulatságok? Lesznek-e rendezvények, ha igen, hogyan képzeljük el őket? Lesz-e lélekből jövően felszakadt vidámság (nem feltétlenül bódulat!) minden hátsó aggódó gondolat nélkül? Bizonyára lesznek, akik bármilyen hivatalos korlátozást vagy ésszerű óvatosságot félredobva gyülekeznek, önfeledten szórakoznak majd, közben terjesztik, vagy éppen magukba szívják a kórt, mert hiába a vakcina, a széleskörű (legalább 60-70 százalékos) beoltottság, pláne annak „nyáj immunitást” kiváltó hatása még messze van. Igazi farsangi buli egyelőre csak emlékeinkben él, miközben a technika vívmányainak új népszerűsítése terjed a világhálón, ami megoldást nyújt a bulizás vírusmentes környezetére, a távolságtartásra is, ahol senki nem hord maszkot. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ilyen lesz a szép új világ?
Várjuk türelemmel a tavaszt, a korlátozások mérséklését, a biztonság fokozódását, amikor majd maszk nélkül, kisebb társaságok is megbeszélik az elmúlt, átvészelt hónapok tapasztalatait. A tavaszi nap Gyertyaszentelőkor (február 2.) már felragyoghat….
Legfeljebb annyi bíztatót mondhatok, amit Viola mond a darabban:
„Idő, te bontod ezt ki majd, nem én,
Mert nekem ez a csomó nagyon kemény”
(Második felvonás, 2. jelenet. Fordító: Radnóti Miklós)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
