Egy darabjaira hullt könyv került a napokban a kezembe. A Madách-Posonium adta ki még 1998-ban. Szabó G. László pozsonyi kollégám Törőcsik Marival készült interjúkötetét a szerző és az interjúalany is dedikálta. Még emlékszem a könyvheti pillanatra, amikor vártuk az egy forgatásról érkező, pár percet késő művésznőt az oroszlános kút mellett a tikkasztó hőségben. Szinte észre sem vettem, amikor ott termet mellettem. Szinte észrevétlen közlekedett az utcán, aki csak akkor kezdett el élni, amikor bekapcsolt a felvevőgép vagy belépett a színpadra. De onnan fogva már csak ő létezett. Ma hajnalban elment egy legendás színészgeneráció egyik utolsó képviselője.
S az első személyes emlék. Színészkarnevált tartottak a Várban a kilencvenes évek elején. Nem győzöm kapkodni a fejem, a színészek négyzetméterenkénti száma bekerülhetne a Guiness-rekordok könyvébe. Velem szemben ölebével a karján Psota Irén, mindenki őt fotózza, s Psota nem is titkolja, mennyire élvezi. Hisz végül is őket ünneplik, Thália papjait és papnőit.
Pár perccel később szinte észre sem veszem, hogy elbandukol mellettem Törőcsik Mari. Színházban egy kvázibeugrásban láttam először. Gobbi Hilda után veszi át a Vénasszony szerepét a Csirkefejben a Katona József Színházban. Kvázibeugrás, mert a darabot Spiró György ugyan Gobbinak írja, de mindenki tudja, ha az előadás siker lesz, a már súlyosan beteg művésznő helyett keresni kell valakit. Gobbi maga javasolja Törőcsiket, aki így is hezitál, elfogadja-e a felkérést. Az előadás még hosszú évekig telt házas siker. De Zsámbéki kérésére ugyanott beugrik Ranyevszkaja szerepébe is Básti Juli helyett.
Pélyben született 1935-ben, szülei pedagógusok voltak, nagyapja mozit üzemeltetett, szülei pedagógusok voltak, s bár csodálatos gyerekkora volt, legnagyobb élménye, amikor Karády Katalin lefüggönyözött kocsijában átvonul a falun. Nehezményezi, hogy az akkori bálvány nem int vissza neki. A Szent-Orsolya rend iskolájában, majd az angolkisasszonyoknál tanul, de az államosítás után a középiskolát már Budapesten fejezi be. Másodéves a színművészetin, amikor Fábri Zoltán benne látja meg a Körhinta Pataki Mariját.
Morcos, akaratos, apjával (Barsi Béla) is gondolkodás nélkül szembeszálló parasztlány, akibe nemcsak a partnerét játszó Soós Imre szeret bele (a magánéletben reménytelenül), hanem többek között a Cannes-i Filmfesztivál zsűrijében a világhírű filmrendező, François Truffaut is. Innentől kezdve több időt tölt a felvevőgép előtt, mint a színművészetin.
A kilencvenes években, amikor a kérészéletű, s kétes emlékű Művész Színház igazgatója lesz, meg is vádolják, nincs is diplomája. Fábri a Körhinta után benne látja meg Édes Annát is, aki mintegy váratlanul, minden előzmény nélkül megöli a gazdáit. Törőcsik Mari úgy építi fel Édes Anna szerepét, hogy nem is lehet más végkifejlete a történetnek.
Felsorolhatatlan felejthetetlen filmszerepeinek a száma, legyen bár csacska, kotnyeles kislány, mint a Kölyökben vagy a szlovák-magyar koprodukcióban készült Szent Péter esernyőjében, amelyben Karol Machata volt a partnere, de eljátszotta a végzet asszonyát is, Maár Gyula filmjében Štefan Kvietik partnereként ő a lőcsei fehér asszony, Géczi Julianna, aki apja osgyáni birtokán várja be az ítéletet megbocsáthatatlan tettéért. Ahogy ő Nemecsek Ernő anyja is a szintén Fábri jegyezte, amerikai koprodukcióban megvalósult A Pál utcai fiúkban.
S ha már a filmeknél tartunk, egy újabb cannes-i reveláció, a Szerelem Déry Tibor két novellája alapján. Makk Károly hosszas kivárás után kap engedélyt a film leforgatására. A téma még túlontúl kényes, Déry 1956-os magánemlékeit írja meg, Makk Darvas Iván és Törőcsik mellé Molnár Ferenc özvegyét, a magyart már többnyire akcentussal beszélő Darvas Lilit hívja meg az öregasszony szerepére. A fekete-fehér film milliókat ríkat meg. Cannes-ban a női alakítás díját megosztva kapja Darvas és Törőcsik. S még mindig Cannes. Pár évvel később férje filmjében játssza Dérynét. A film idehaza megbukik, Nyugaton komoly siker. Cannes-ban életműdíjat kap. Mari Törőcsik előtt a világhír.
De tudjuk, Magyarországon mindez nem elég. A Nemzeti Színház tagja lesz, de a színház teljhatalmú igazgatója, Major Tamás még nem tartja kiforrott színésznőnek. Idővel mégis eljátssza Tündét, Natasát, Júliát, valamint Helgát a Varsói melódiában. Ez utóbbi kettőt Sztankay István partnereként. A bemutató után Major is megemeli a kalapját, s a Déryné-filmben már partnerek.
Bár egész életében pesti színésznő, egy-egy jó szerepéért, rendezőért nem rest kocsiba ülni. Győrben egy ideig művészeti vezető, Schwajda hívására Szolnokra is le-lerándul, az Üvegfigurák mellett itt játssza el Taub János rendezésében Ursulát, a Száz év magányban. Egy életen át elkísérő előadás, amely megjárja Marquez szülővárosát, Bogotát is. Törőcsik mellett Garas Dezső, Kézdy György, Meszléry Judit, Mészáros Tibor és a többiek. „Ilyen nagymamát szeretnék magamnak” – írja Ursulájáról Kepes András. Nagyon nincs vele egyedül.
A kilencvenes évek közepén jön létre Kazimír Károly Tháliájából a Művész Színház, amelynek a vezetésére őt kérik fel. A színház rövid idő után csúfosan megbukik, viszont hagy maga után pár nehezen felejthető előadást. Ilyen A nagybácsi álma c. Dosztojevszkij-adaptáció Anatolij Vasziljev rendezésében, Törőcsik mellett Darvassal, Garassal, Udvaros Dorottyával. A színpadon pár fekete tonettszék, a bemutató előadás valamikor éjjel fél tizenkettő magasságában ér véget. A közönség és a kritikusok egy része félidőben tüntetőleg elhagyja a nézőteret. Akik végignézik, még többször is befizetnek rá. Az utolsó előadás negyed tizenegykor ér véget. Vasziljevvel később is dolgozik együtt, amikor 2008-ban súlyos betegsége után visszatér a színpadra, a híres moszkvai rendező egy 25 perces monológgal lepi meg Kaposváron. Később tervezik együtt a Lear királyt is, de az már nem jön össze. A Vígszínház Utazásában meg sem szólal.
Az utolsó éveiben Zsótér Sándorral, valamint igazgatóival, Alföldi Róberttel és Vidnyánszky Attilával dolgozik együtt. Utóbbi még beregszászi igazgatóként meghívja A szarvassá változott fiú c. Juhász Ferenc-eposz lírai átiratának anya szerepére. Az előadásnak később elkészül a filmváltozata is. Zsótérral a Brand és a Galilei élete c. előadásokban dolgozik együtt a Kaszás Attila Színpadon a Nemzetiben. Ez utóbbiban a 73 éves Galileit játssza. Alig párszor, én is lemaradok róla.
Mészáros Márta főszereppel kínálja meg az Aurora borealis c. családtörténetében, amely a második világégést és közvetlen folytatását mutatja be egy anya-lány bonyolult kapcsolata tükrében (a lányát Tóth Ildikó alakítja). Utoljára a Nemzetiben az Éjjeli menedékhelyben látom Luka szerepében egy hideg januári délutánon. A karzaton ülve a túlfűtött színházban többször is beleszunnyadok Viktor Rizsakov mélán unalmas rendezésébe.
S amikor már horkolásig fajulna a dolog, megjelenik Törőcsik Mari. A takarásban látszik, úgy vezetik fel a színpadra. Pár másodperc és átfut rajtunk a bóra, a híres januári dalmát tengerparti szél. Törőcsik felrobbantja a színpadot és a nézőteret. Gorkij szavaival üzen („akármilyen is az ember, sohasem értéktelen”), s miután elvégezte a dolgát, a jobboldali lépcsőn a nézőtéren át elvonul. A karzat első sorából szinte érintőleges távolságra. Már várja őt a segítő jobb. Az előadás végén a nézőtér állva, megrendülten tapsol.
Törőcsik Mari most követi az ismeretlenbe annyira szeretett férjét, Maár Gyulát. Nem sírunk, nincsenek könnyeink. Csak emlékek és örök hála van.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
