Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus a hirado.hu-nak adott interjúban beszélt az adakozás lelki hatásairól és a Jónak lenni jó! karitatív akció idei kedvezményezettjéről, a Regőczi István Alapítványról.
A szervezetnek – amelynek a kiváló szakember kuratóriumi tagja – küldetése, hogy személyre szabott gondoskodást biztosítson a koronavírus-járvány idején árván vagy félárván maradt magyar gyermekeknek.
– A közmédia idei Jónak lenni jó! adománygyűjtő kampányában a karitatív akció kedvezményezettje a Regőczi István Alapítvány. A szervezet missziója, hogy személyre szabott gondoskodást biztosítson a koronavírus-járvány idején árván vagy félárván maradt magyar gyermekeknek. Mi a feladata a kuratóriumnak?
– Megtisztelőnek tartom, hogy meghívást kaptam az alapítvány munkájában való részvételre. Nemes és hosszú időre szóló elhatározása az alapítványnak, hogy a kérelmező rászorulóknak személyre szabott gondoskodást biztosítson, lehetővé téve az árva vagy félárva gyermekek számára az önálló életvezetés kezdetéig tartó gondoskodást. Ahány kérelmező, annyiféle háttérhelyzet jelenik meg előttünk, mind az érintettek szocioökonómiai helyzete, mind a potenciális és valóságos segítő családtagok szerepvállalása tekintetében. Olyan világ nyílt ki a kuratórium előtt, amelybe betekintve és egyénenként felmérve a szükségleteket, a sokféleség szükségessé tette a támogatások alaprendszerének kidolgozását, amelyhez az egyedi elbírálások szerinti többletsegítség csatlakozhat. Minden kérdést végig kellett gondolni, és rendszerbe foglalni a tennivalókat: például legyen-e természetbeni adományozás, ennek elfogadása a külső támogatók részéről, vagy le kell mondanunk erről, mert a megvalósítása külön feladatkört képezne.
– Hogyan zajlik a támogatási folyamat elindítása, a kérelmek elbírálása?
– A kuratóriumnak korlátozott a kapacitása, és erejét koncentrálni kell a munkánkat támogató országos hálózatok és segítő intézmények bevonására és az ezekkel való kapcsolatok kezelésére. Beláthatjuk, hogy az igazságos, méltányos támogatáshoz szükséges helyzetfelmérés, jogosultsági ellenőrzés, az érintettekkel való kapcsolatfelvételtől kezdve a méltányos támogatás megítéléséig igen nagy volumenű munkát jelent. Egyszerre volt a munka megkezdésekor akut feladat az egyedi kérelmek elbírálása, a támogatási folyamat működésének megindítása és a munkarend, elbírálási szempontrendszer, adományokat befogadó folyamatrend kidolgozása, miközben törekedtünk arra, hogy minél ismertebbé tegyük a tevékenységet, adományozó segítők mozgósítása érdekében.
– A koronavírus-járvány mára a mindennapjaink része, mégis ismeretlen, új terep. A járvány következtében elveszített hozzátartozók elveszítése szinte felfoghatatlan. Egy gyermeki lélek hogyan dolgozza fel a hirtelen veszteséget?
– A lelki veszteségek és következmények feldolgozása a segítő munka lényeges, egyben a legnehezebben megszervezhető része. Kezdetben csak eseti, egyedi segítségkérésekre reagáltunk, az országos ellátó hálózat kialakítása ugyanis csak a rendelkezésre álló hazai pszichoterápiás, pszichiátriai, mentálhigiéniai és más humán segítő szolgálatok bekapcsolásával lehetséges, önkéntes többlet-tevékenység vállalásával oldható meg. A jelenlegi munkaszakaszban indítottuk meg az önkéntes segítők kataszterének elkészítését és jelenleg is folyik az országos területi lefedést biztosító hálózat név szerinti felajánlást tevő szakembereinek összegyűjtése, hogy erről minden rászorulónak legyen tudomása, kihez fordulhat, mikor, milyen időtartamban számíthat lelki támogatásra szakszerű módon. A gyermek gyásza nem azonos a felnőttével, ezért is oly fontos a szakértelemmel történő segítségadás, noha maga a felkaroló odafordulás, a gyermekkel való folyamatos kapcsolat kialakítása és ápolása önmagában is terápiás jelentőségű.
– Milyen pszichológiai folyamatok zajlanak bennünk adakozáskor? Vannak pozitív hozadékai a lélekre?
– Adni, adakozni, „jónak lenni jó”, ez az évenkénti adományozási tradíciónk jelszava is. Nem a hangulatunkra hat kedvezően, ha tudunk adni valamit a sajátunkéból, azoknak, akiknek nincs lehetőségük megadni családjuknak, gyermekeiknek azt, ami számunkra lehetséges. Az adás altruisztikus cselekedet, ha spontán tett. Az altruizmust önzetlenség, önkéntesség és a másik javának keresése, szolgáló segítség jellemzi. Genetikai hozományunk, hogy reflexesen, automatikusan a másik segítségére siessünk, ha veszélyben van, ha az élete forog kockán, ha bántalmazzák stb. De alturisztikus cselekedet a sajátom megosztása a másikkal, aki rászorul. És ez különös lelki, sőt biológiai, szervezeti folyamatokkal jár együtt. Vizsgálatok igazolták, hogy az altruista, adni tudó, adó-segítő cselekedetek során az immunrendszer kedvezően megerősödik, ezt a nyálban jelen lévő immunglobulin A szaporodásával tudják hitelesíteni. Lelkileg a másikon segítő ember önmagát jobbnak, kompetensebbnek, megelégedettebbnek képes érezni. Mindenképpen jó dolog adni, de nem a feleslegből, hanem abból, amit megosztok a másikkal.
– Az ünnepek közeledtével a társadalom hajlamos két végletbe kerülni: magas fokú izgatottságba, az ünnepi várakozás, hangulat bűvöletébe, a másik véglet viszont a letargia, ami depresszióig is mélyülhet. Miért figyelhető meg ez az éles kettősség?
– Az ünnepek mindig plusz lelki megterhelést jelentenek mind a negatív, mind a pozitív események szempontjából. Ha a család vagy ünneplő közösség belső viszonyai kedvezőtlenek, akkor az ünnep felfokozó érzelmi hatása robbanásveszélyt hordozhat. Ha a család – és karácsony közeledtével ki kell emelni az ünnep családi karakterét – megfelelő érzelmi kapcsolatban és viszonylatokban éli a közös életét, akkor az ünnep maradandó pozitív élményeket ad mindenkinek. Az ajándékvásárlás általános jelenség, mert az ateizálódott kultúrában az öröm tárgyiasul, az ajándék pedig tárgyakban realizálódik, nem spirituális öröm, és a gazdag karácsonyt a bőség fogja jellemezni ételben, italban, javakban. A valódi ünnep a humán magaslaton az egymásnak adott közös élmény, együttlét, mert mi magunk vagyunk ajándékok szeretteinknek a boldog órák szeretetmelegében, az egymásnak adott saját készítésű, pénzben jelentéktelen értékű, érzelmileg fontos, személyre szabott meglepetésekkel, legyen az bármely ajándék, a szívnek drága. A depresszió réme azokat fenyegeti, akik magányosak, szeretethiányban szenvednek, nincs társuk, nincs, akinek fontosak lennének. Sajnos létezik társas magány, amikor együttlét helyett egymás mellett élünk, érdektelenül, szeretettelenül. Ilyenkor az ünnep felfokozza a magány szenvedésteli érzéseit és a konfliktusok indulati feszültségeit. Az ünnep építhet és rombolhat, mindez az ünneplő személyek érzelmi kapcsolataitól függ.
– A lélek egészségének megőrzése nagyon fontos. Mit tudna tanácsolni azoknak, akik az ünnepek közeledtével depresszióval küzdenek?
– Csak az marad magányos, aki nem tud saját sötét világából a másik ember felé kilépni. Viktor Frankl, Mégis mondj igent az életre! című könyv szerzője, világhírű pszichológus azt üzeni ma is nekünk, hogy ha a szomorúság és társtalanság sötétsége, a depresszió veszélye fenyeget, keressünk egy, még nálunk is magányosabb, szerencsétlenebb embert, és próbáljuk őt felderíteni, segítsünk rajta. Feloldódik a legsötétebb bánat is, ha valaki számára örömöt tudunk szerezni bármely csekélységgel, a magával a puszta jelenlétünkkel, a vele együtt eltöltött idő ajándékával. Tegyük hát ezt! A szeretet ünnepe a kapcsolat ünnepe is. Legyünk egymás számára a legfontosabb ajándékok.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
