Ezekben a napokban valószínűleg a legtöbb családban felmerül ez a kérdés. A húsfélék beszerzése során valószínűleg mindenki szembesült már az árak ugrásszerű emelkedésével. A szakértő szerint azonban további drágulás várható, így már a stagnálásnak is örülhetünk.
Konyhakert helyett gyepszőnyeg, gyümölcsfák helyett tuja, háziállat gyanánt pedig legfeljebb kutya – így alakultak át napjainkban a falusi porták. Szarvasmarhát háznál már csak mutatóban tartanak, disznóból is jóval kevesebbet, mint korábban, talán még a baromfi dacol a megváltozott életformával, bár a nagyvárosok agglomerációs gyűrűjébe kiköltözőket már a kakasszó is zavarja…
Itt, Kelet-Közép-Európában elsősorban a legalább részben önfenntartó paraszti réteg művi, kényszerű felszámolása járult hozzá ahhoz, hogy a vidék képe végzetesen megváltozzon. Bár e sorok írója óvna az irodalmi művek gazdasági vonatkozású aktualizálásától, de éppen a múlt havi nemzeti ünnep idején Kossuth-díjjal kitüntetett Duba Gyula művei ragadják meg e folyamat felvidéki vonatkozásait szociográfiai pontossággal. Ennek pusztán az élelmezésre vonatkozó szegmensére reflektálva: míg a világ „béketáboron” kívüli részén az emberek eldönthették, hogy mit szeretnének enni, a vasfüggönyön belül leginkább azt ehették, amihez az állami ellátórendszerben hozzá lehetett jutni. A városlakók számára legalábbis nem kínálkozott más alternatíva.
A rendszerváltást követően – négy évtizednyi kollektivizált, nagyüzemi mezőgazdaságban való kondicionálás után – pedig újra kellett (volna) tanulni az egyéb lehetséges mezőgazdasági termelési módokat.
Az még brüsszeli szemüvegen át is nyilvánvaló, hogy az Európai Unió finoman szólva nem támogatja az élelmiszer-önellátást. A tagállamokra kötelező érvényű élelmiszer-ipari szabályozások nagyban megnehezítik, bizonyos élelmiszerfajták esetében egyenesen ellehetetlenítik, hogy a vevő asztalára őstermelői vagy kistermelői környezetből teljesen szabályszerűen kerüljön élelmiszer úgy, hogy az a termelő számára ne járjon elviselhetetlen bekerülési költségekkel. Ennek minden vonatkozását érdemes lenne külön elemezni, de ettől most eltekintve egy valami biztos: a húsfélék nagy részét a továbbiakban is a boltból fogjuk beszerezni. Arról, hogy milyen a húspiac helyzete napjaink Szlovákiájában, és mi várható a közeljövőben, egy olyan szakértővel beszélgettünk, aki igazán ért hozzá, és átlátja a teljes iparág helyzetét: Forrai Évával, a Szlovákiai Húsfeldolgozók Szövetségének ügyvezető igazgatójával.
Milyen a húsipar helyzete napjainkban?
Jelentős. A húsfeldolgozó ipar a bevételek szempontjából a legnagyobb élelmiszer-ipari ágazat az Európai Unióban, egyben a második legnagyobb munkáltató az élelmiszeriparban. A 2022-es Zöld jelentés szerint Szlovákiában a bevételek szempontjából 2021-ben a húságazat bevételei tették ki az élelmiszeripar bevételeinek egyötödét, és ez a legnagyobb hányad.
Mekkora az éves átlagos húsfogyasztás egy emberre lebontva Szlovákiában?
A fogyasztók leginkább a sertéshúst preferálják, személyenként 39 kilogramm az éves fogyasztás. Marhahúsból ennél lényegesen szerényebb, 5,7 kg, míg baromfiból 23,6 kg. 2021-ben a sertéshús fogyasztása 1,5 kilogrammal nőtt, a marhahúsfogyasztás is emelkedett, de még mindig nagyon alacsony, az ajánlottnál 67 százalékkal kevesebb.
Ez a növekmény elsősorban hazai termelésből származik?
A sertéshús fogyasztási adata csalóka. A fogyasztás ugyan 37,3 kilogrammról 39 kilogrammra emelkedett, ám a vágások száma csökkent. Tehát a növekedésből a külföldi termelők profitáltak, mivel az ő termékeik ára kedvezőbb.
A húsiparban uralkodó kedvezőtlen állapotot mutatja, hogy élőállatokat – a sertések esetében 50, a szarvasmarha esetében 75 százalék ez az arány – exportálunk, majd húst hozunk be.
Ezek, laikusként megítélve is elég magas számnak tűnnek. Milyen mértékben önellátó Szlovákia húsból?
Sertéshúsból mindössze 30 százalékos az önellátási képességünk, marhahúsból viszont 100 százalékos, ám ennek fogyasztása a sertéshúséhoz képest nagyságrendekkel alacsonyabb.
Mely országok Szlovákia legnagyobb importpartnerei, honnan hozzuk be a hiányzó húst?
Az Európai Unióban Szlovákia a legkisebb hústermelők közé tartozik. Az Európai Unió éves sertéshústermelésének mindössze 0,3%-a, a marhahústermelésnek 0,12%-a származik innen. Szlovákia legnagyobb importpartnerei Spanyolország, Németország és Dánia. 2021–2022-ben, éves összehasonlításban a vágások történelmi csökkenésének lehettünk tanúi a hazai vágóhidakon, amelyek a friss hús elsődleges forrásai a lakosság számára. A csökkenés már a koronavírus-világjárvány idején megindult. 2020–2021-ben az évközi csökkenés 26 ezer sertés volt, ami a vágások 3,8%-át teszi ki. A csökkenő tendencia még hangsúlyosabb volt 2021–2022-ben, amikor a vágások száma 12,96%-kal csökkent, ami 85 247 állatot jelent. A központi haszonállat-nyilvántartás adatai is igazolják a koronavírus-járvány alatt megindult negatív tendenciát. A járvány előtt, 2017–2019 között még a hazai vágóhidakon levágott sertések 74%-a volt hazai eredetű.
Mi a helyzet az exporttal? Az előbb már érintettük a mennyiségeket, de melyek a legfontosabb célországok?
Szlovákiából főként élőállatokat exportálnak. 2021-ben 51millió euró értékben exportáltak sertést leginkább Magyarországra, Lengyelországba és Csehországba. Az élő marha exportvolumene 57 millió eurót tett ki, és főként Törökországba és Lengyelországba irányult. A hústermékek exportjának volumene csaknem 73 millió euró volt.
Az utóbbi hónapokban a húsfélék ára rohamos emelkedésének lehetünk tanúi. Milyen tényezők együttállása okozza ezt a korábban soha nem látott emelkedést? Hogyan tud a feldolgozóipar reagálni erre?
A sertéshús-kereskedelmet a német tőzsde irányítja, itt jelentik be hetente az új sertéshús-felvásárlási árakat. Folyó év kilencedik hetében ez tízéves csúcson volt, 2,28 euró/kg értékben, amire a feldolgozóknak 15-18 százalékos kiskereskedelmi áremeléssel kellett reagálni. Jelenleg a sertéshús ára azért emelkedik, mert jelentősen csökkent az állatállomány az Európai Unió tagországaiban. A tenyésztői oldalon pedig az ukrajnai háború miatt bekövetkezett takarmány- és műtrágya-áremelkedés miatt nőttek az árak. Természetesen a húsiparban számos egyéb tényező is van, amely hat a hústermékek árának az emelkedésére.
A húsfeldolgozás az egyik legenergiaigényesebb iparág az élelmiszeriparon belül, így az energiaárak növekedése ide is begyűrűzik. Magas a munkaerő ára, a járulékteher pedig az egész Európai Unióban a legmagasabbak közé tartozik. Ide kell még számolnunk az üzemanyagárakat, a csomagolóanyagok, az adalékanyagok és a segédanyagok árát is. Mindezek következtében a sertéshús ára a következőkben is emelkedni, jó esetben stagnálni fog.
Megjelent a Magyar7 2023/14.számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
