A boldogságos Szűz Mária életpéldáját állította a jelenlévők elé szentbeszédében Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök szeptember 10-én, szombaton a HM Katolikus Tábori Püspökség 26. Nemzeti Katonai Zarándoklatán és családi napján, melyet idén Gödöllő-Máriabesnyőn, a Nagyboldogasszony-bazilikánál rendeztek meg.
Bár esőfelhők lógtak az égen, a Gondviselés mégis kegyes volt szombaton a fél hétkor útnak induló közel hatvan zarándokhoz, akik a borús idő ellenére vállalkoztak a nemzeti katonai zarándoklat 11 kilométeres gyalogmenetére Markovics Milán Mór őrnagy vezetésével. A pasztorális helynök újságírói kérdésre elmondta: az a benyomása, hogy a katonáknak kell ez a fizikai kapcsolódási pont is a zarándoklathoz. „Ismerjük a régi mondást, hogy ép testben ép lélek, és egyébként az eredeti latin mondás sokkal jobban utal arra, hogy akinek a lelke rendben van, annak a teste is rendben lesz, és fordítva is így van.” Kiemelte: egy zarándoklat mindig kicsit olyan, mint az életünk. Van egy keret: az életünk és a halálunk, és van benne egy cél, ahova el akarunk jutni, de közben megannyi szenvedés, küzdelem, akadály van előttünk, vagy éppen örömök, sikerek érnek. „Ennek egy kis leképezése, mondhatni társasjátéka a zarándoklat, ahol találkozunk kihívásokkal, le kell küzdeni a távot, de tudjuk, hogy van egy cél, tudjuk, hogy hova szeretnénk eljutni, illetve vannak akadályok, amelyekkel találkozunk. Hasonlóak, mint az életben, azonban megtanuljuk piciben, hogy igenis, le tudok küzdeni mindent, ami előttem van. Képes vagyok rá, és amit nem tudok leküzdeni, azt ki tudom kerülni, amit nem tudok kikerülni, abban tudok segítséget kérni.”
A háromórás gyaloglásról visszatérőket Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök és Maróth Gáspár, a Honvédelmi Minisztérium védelempolitikáért és védelmi fejlesztésekért felelős államtitkára fogadta, aki az ünnepi szentmise előtt a zarándoklat és családi nap résztvevőit is köszöntötte.
Szentbeszédben Berta Tibor tábori püspök azt a nehéz küldetést idézte fel, amelyet a boldogságos Szűz Mária vállalt az Isten hívására. „Egy fiatal názáreti leány egy hatalmas üzenetet kap az Istentől. Félelmetes mondatot. Mi azt gondoljuk, hogy ez csak ővele történik meg, de hát mi is kapunk félelmetes mondatokat. Azonban minden az Isten tervei szerint működik, még akkor is, ha ebbe nagyon nehéz néha belelátni. Szembesülnünk kell minduntalan azzal, hogy nagy-nagy nehézségeink vannak. Krisztus követése nem valami diadalmenet. Az pontosan a nehézségekről szól, a nehézségek leküzdéséről. Nem szabad, hogy megijesszen bennünket az eső vagy egy gyalogmenet, és az sem, hogy most nincs tele ez a tér több ezer katonával.
Ott, ahol vagyunk, nap mint nap – legyen az a minisztérium vagy egy alakulat –, ott kell nekünk kovásznak lennünk, nagy erőt mutatnunk, mert abban a pici kovászban nagyon nagy erő van, hiszen az keleszti meg a tésztát. A mi hitünk valójában az, ami erőt tud adni. Kell hogy legyen kapaszkodónk, kell hogy legyen fölöttünk valaki, akitől erőt kapunk, aki egy rendezőelvet ad a világnak. Szeretném, hogy együtt legyünk, hogy erősítsük egymást a hétköznapokban is. Erősítsük egymást, hogy ezért a hazáért nekünk szolgálatot kell teljesítenünk.
A boldogságos Szűz Mária tanulékony lélekkel fogadta az Isten akaratát. Ez a tanulékony lélek annyit jelent, hogy nagyon sokszor meggyötör bennünket a mi gondviselő Istenünk. De pontosan ezekből a kínszenvedéses gyötrődésekből tudjuk azt megtapasztalni, hogy mit is szeretne igazából.
hogy mit szeretne tőlünk valójában, és ahhoz kell igazítani az életünket. Ez a tanulás a boldogságos Szűz Mária életében nagyon gyötrelmes folyamat volt. Megtanulni azt, hogy „nagy lesz a te fiad”, és utána egy barlangistállóba elmenni a lakóhelyétől távol, és egy teljesen igénytelen helyen megszülni ezt a „nagy lesz ő” gyermeket. Mikor néha nem úgy történik valami az életünkben, a szolgálatunk során, azzal valami célja van az Úristennek. Tanulékony lelke odáig küldte a názáreti engedelmes leányt, hogy ott tudott állni Jézus kínszenvedésekor is. Azt gondolom, hogy akkor értette meg igazán az ő saját mondatát, hogy „Íme az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te szavad szerint”.
Amikor úgy érezzük, hogy nincs már erőnk, hogy összecsaptak a hullámok, akkor valójában hogyha odafordulunk hozzá, meg fogja erősíteni a lelkünket. Mikor úgy érezzük, hogy támadnak bennünket, és mondanak ránk ezt-azt-amazt, akkor oda kell fordulni az Úristenhez: „Uram, Te látod nagyon jól az én életemet, a küszködéseimet, az igyekezetemet is, adj nekem erőt mindannak az elviseléséhez, ami vár rám!” Mária megértette azt a nagy titkot, amit az angyal mondott neki. S megértette élete folyamán azt is, mit jelent, hogy „legyen nekem a te szavaid, a te igéd szerint”. Adja meg mindannyiunknak a mindenható Isten és az ő szent fia, Jézus Krisztus, aki közénk jön most ide, erre az oltárra, azt az erőt és bátorítást, hogy a hétköznapjainkban meg tudjuk mutatni a hitünk, a hivatásunk erejét! Adja meg nekünk a szentmisében és a zarándoklat kegyelmei által, hogy erőt tudjunk mutatni katonatársainknak, hogy valóban legyünk kovász,
a Magyar Honvédségben, hazánkért, nemzetünkért, Magyarországért! – zárta szentbeszédét a tábori püspök.
A szentmise után Alácsi Ervin János alezredes, általános helynök ismertette a kegyhely történetét, majd ebéd után kötetlen programokkal folytatódott a családi nap a bazilika melletti füves területen, ahol kézműves-foglalkozásokkal, csúszdás légvárral, élő biliárd focival, lufihajtogató bohóccal és a Langaléta Garabonciások előadásával várták a gyermekeket. Az esemény fél háromkor hálaadó imádsággal zárult.
Forrás és fotó: Katolikus Tábori Püspökség
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
