Kampányolok, kampányolsz, kampányol! Kampányolunk mindnyájan, mert aki nem, az figyeli, hogyan kampányolnak a többiek, tehát részese az eseményeknek.
De hogyan kampányolunk, egyáltalán befolyásol-e valamit a választási kampány az önkormányzati választások előtt, amikor az igazi választás, ami izgalomba hozza az embereket, a parlamenti? Pedig nem árt tudni, hogy a szűkebb pátriánkat befolyásoló dolgok helyben dőlnek el.
Egy kisebb településen szinte mindenki ismer mindenkit, nem állíthatja magáról Józsi a plakátokról vigyorogva, hogy a falu megmentője lesz, nem ígérhet toronyórát lánccal, és azt sem, hogy polgármesterként lehozza majd a csillagokat, de legalábbis az uniós pénzek háromnegyedét.
Hiszen Julis rögtön beszólna neki, hogy hozod te le a padlásról a vasvillát, amivel elkergetlek! Olyan sima utakat csinálok, hogy Ecclestonék elgondolkodnak azon, ide hozzák-e nemcsak a Forma–1-et Budapestről, hanem az összeset. Meg biztonságos felüljárót építek a két kocsma közé gyalogosoknak, dülöngélőknek, biciklire támaszkodóknak. Megígérem, no!
A parlamenti választás más, ott lehet nagyokat mondani, az embereket butítani, de helyben igencsak megmosolyogják a nagyotmondókat.
Az ország háza sokkal messzebb van, mint a falué. A nagypolitika nem keverendő a helyivel, ez utóbbi inkább a helyi közéletről és nem a pártpolitikáról szól. Hogy legyen-e új ravatalozó, azt nem a pártok versengése dönti el, hanem a költségvetés és a jó gazdálkodás a közpénzzel.
Miként kampányoljunk? A postaládákba bedobott nevesített és számozott örökírók már kimentek a divatból, a kitűzők is elcsépeltek, minek a szórólap, ha ismerik őt. Valami újat kellene kitalálni. Mit szólnának a mindenszentek és halottak napja közeledtével pártlogós vagy független mécsesekhez, apró koszorúcskákhoz? Nem túl morbid ötlet? Válság idején persze az lenne most a legesélyesebb, akinek elhiszik, hogy biztosítani tud energiamentes fűtést, üzemanyagmentes közlekedést, villanymentes világítást, vízmentes tisztálkodást. Ezeket képtelenség megvalósítani. Csak a hús- és kalóriamentes táplálékkiegészítőkkel, valamint a retró divatnak álcázott, szekrények mélyéről előbányászott cuccokkal lehet hitelesen kampányolni.
Az lehet majd a befutó a jelenlegi helyzetben, aki óriásturkálókat, valamint second hand (másodkézből való) húsboltokat ígér a településnek!
A közlekedéssel foglalkozni is nagyon népszerű ilyenkor. Például egy várost vagy a falut teljesen elkerülő forgalmi úttal! A saját személygépkocsit is a határban kellene leparkolni, onnan kerékpárokon, rollereken, illetve gyalogosan lehetne csak hazajutni. Környezetkímélő és közben testmozgás is! Munkahelyteremtő is, amennyiben őrzött parkolót hozunk létre a határban! Büfét is nyithatnak ott a vállalkozók, hiszen onnan már dalolva is haza lehet érni valahogy. Persze, ahol foglalt a határ, ott ez nehezen megvalósítható. Akkor jöhet a felüljáró javaslata a falu nagykereszteződésében, a merészebb jelöltek pedig földalattiban is gondolkodhatnak az orvosi rendelő, a templom és a temető között. És bevezetni a „homofiszes” munkavégzést mindenhol! Otthon rendeljen az orvos és a polgármester is, akár pizsamában, a kocsmában lehessen aludni is, otthon arasson mindenki, behozni az udvarra még a szülőhegyet is.
Az nagy szerencse, hogy a polgármester és a képviselőjelölt magánélete a közösségi hálók jóvoltából nyitott könyv! Nem biztos persze, hogy előnyt is jelent, ha tudjuk, mikor és kivel kel, fekszik, vagy csak találkozik, mikor teszi ki az autóból az iskola előtt a gyereket, az sem mindegy persze, milyen tannyelvű előtt, vagy viszi be az oviba a kicsit. Utána egy gyors poszt arról, hogy a nagymamát elkísérte az orvosi rendelőbe, majd a legközelebbi bejegyzés egy faültetésről és szemétgyűjtésről szól.
Igen ám, de ha mindenki hasonlóan kampányol, akkor ezeknek mi értelme?
Ennél sokkal fontosabbnak tűnik a jelöltek előélete, hogy eddig mit tettek önzetlenül a közösségért, ami feljogosítja őket a jelölésre, esetleg a megkezdett munka folytatására.
Megjelent a Magyar7 2022/40. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
