A Szent Család vasárnapján, a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyházban, a Legszentebb Üdvözítő bazilikájában Ferenc pápa megbízásából a Római Főegyházmegye általános helynökeként Baldo Reina bíboros nyitotta meg ünnepélyesen a pápai bazilika szentkapuját, majd ünnepelt szentmisét.
Baldo Reina bíboros a Szent Család ünnepén tartott vasárnapi szentmisén felidézte, hogy a zarándokok azért jönnek ide, hogy megszabaduljanak a saját és a világ által rájuk rakott terhektől. A bíboros Ferenc pápa római egyházmegyéjének általános helynökeként megnyitotta a Szentatya székesegyháza, „A Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje”, a Lateráni Szent János pápai bazilika szentkapuját, amellyel minden egyházmegyében megkezdődött a jubileumi év.
Az ünnepi liturgián részt vett Roberto Gualtieri, Róma polgármestere is, aki felavatta a bazilika előtti teret és a szomszédságban található, a Szent Lépcsővel (Scala Santa) szemközti területet, amely a területrendezési munkálatoknak köszönhetően újra ragyog, nagy füves területekkel és kerek, vízsugaras szökőkutakkal gazdagodott. Zarándokok csoportjai, anyák és gyermekeik, fiatal családok, hívek, diákok és turisták a világ különböző részeiből vettek részt az ünnepi eseményen, kifejezve örömüket, aggodalmaikat és reményüket.
„Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek” – jelentette ki egy édesanyját kísérő nő. „Létfontosságú, hogy itt legyünk, hogy megváltoztassuk az életünket, mert a szentségre vagyunk hivatottak” – mondta egy mexikói zarándok. „Fontos számunkra, mert Isten nélkül nem tehetünk semmit” – mondta egy négygyermekes New York-i házaspár. „Az Úr adjon nekünk reményt, és segítsen, hogy elvigyük az ő igéjét az emberekhez” – mondta egy észak-olaszországi nő.
Mintegy háromezer hívő vett részt az ünnepi szertartáson és szentmisén a bazilikában, míg sokan mások kint maradtak, és élőben kapcsolódtak be a liturgiába a kivetítők segítségével. A szentkapu megnyitásakor Reina bíboros imájában azt kérte, hogy mindazokat, akik áthaladnak rajta, kísérje Isten kegyelme: „mint az egy akolba gyülekező nyáj, éljenek gyümölcsözően ebben a jubileumi évben”.
Ferenc pápával közösségben, az ő székesegyházában a hívek együtt imádkozhattak az Isten lelki támogatásának és örömének bizonyosságával.
Homíliájában Reina bíboros különösen megemlékezett „azokról, akik távolinak és méltatlannak érzik magukat”, és azokról, akik „a mély keserűség súlyát” hordozzák a szívükben. Megemlékezett a betegekről, a foglyokról, a fájdalommal, magányossággal, szegénységgel és nehézségekkel terheltekről. Bátorító szavakat ajánlott, mondván, senki ne érezze magát elhagyatottnak, aki elcsüggedt, aki nem találja az élet értelmét, elvesztette a reményt, vagy már nem keresi az Atya ölelését.
„Gondviselésszerű egybeesés” folytán megjegyezte, hogy ma van a Názáreti Szent Család ünnepe – »minden családi közösség mintaképe és a szentháromságos közösség tükre –, amely mindenkit arra hív, hogy ismerje fel magát Isten családjának részeként, aki arra kapott meghívást, hogy növekedjen az egységben és a kölcsönös szeretetben. Imáiban különösen megemlékezett a nehézségekkel és szenvedéssel küzdő családokról. A szentmise alatt az egyik imaszándékban a szegénységben élő családokról emlékezett meg: „kerüljenek a világi vezetők figyelmének középpontjába, és kapják meg a méltóságteljesebb jövőhöz szükséges támogatást”.
Ez az ajtó, amely most szélesre tárult, nemcsak az Úr házába, hanem az ő szívének legmélyére is bevezetett bennünket”. Az áldozati liturgia előtti, a családokért mondott imában pedig a Lélektől kérték, hogy vezesse a házastársak cselekedeteit, hogy a gyermekek emberi és keresztény növekedése a családban támaszt találjon, és hogy a házasság köteléke által megszentelt szeretet erősebbnek bizonyuljon minden gyengeségnél és válságnál. A bíboros arra kért mindenkit, hogy
A római vikárius beszédében részletesen merített a tékozló fiú példázatából is, amely arra hív minket, hogy fedezzük fel újra, mit jelent Isten gyermekeiként élni, és rávilágít arra, gyakran mennyire torz az Isten atyaságáról alkotott emberi képünk. Az a kapcsolat, amelyet az Úr létre akar hozni, olyan, amelyben „gyermeknek lenni nem kiérdemelt vagy megérdemelt állapot, hanem ajándék”.
Reina bíboros hangsúlyozta, hogy az Atya fenntartások nélküli, gyengédséggel, együttérzéssel és „rendíthetetlen reménnyel” teli, nyitott karjai képesek visszaadni méltóságunkat. Ismét a két fiú történetének fényében a tékozló fiú példabeszédére utalva hangsúlyozta: „Az Atyának a kitárt karja a szentkapu. Nem számít, mennyire tévedtünk el, nem számít, mit tettünk, tékozoltunk el vagy tettünk tönkre. Abban a pillanatban,
Majd folytatta: „Ezektől a kitárt karoktól megtanulunk Egyházzá lenni, szentséggé válni, annak az Istennek a családjává, aki felszabadítja szabadságunkat a jó felé”. Ezért mindenkit arra buzdított, hogy bizalommal lépjen át a szentkapun, ízlelje meg és szemlélje az Úr jóságát, tapasztalja meg az ő örömét, és váljon „a remény fáradhatatlan magvetőjévé és a testvériség építőjévé” világunkban.
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Római Főegyházmegye közösségi oldala
Kuzmányi István/Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
