A karácsonyi ünnepek jó alkalmat biztosítanak a négylábúak örökbefogadására, azonban ez sokszor nem sül el jól. Az emberek az ünnepek után már csak nyűgnek tekintik a kutyákat, vagy visszaviszik a menhelyre, vagy kint hagyják kóborolni valahol (ez a megoldás a legszívtelenebb dolog, amit ember tehet). A nagymegyeri Dog Azyl Polgári Társulás képviselőjét, Dosoudil Veronikát kérdeztük, mi a véleménye az örökbefogadásokról.
A Dog Azyl Polgári Társulás tagjai néhány évvel ezelőtt azt a döntést hozták meg, hogy karácsony előtt nem adnak örökbe egyetlen kutyust sem. Aki négylábút szeretne örökbe fogadni, annak meg kell várnia az új évet, pontosan azért, hogy elkerüljék a felesleges problémákat. Hiszen karácsony előtt az érzelmek eluralkodnak a józan ész fölött, gyakran csak a kutyus sínyli meg az egész helyzetet.
„Természetesen volt pár előre megbeszélt örökbefogadás, amelynek semmi köze nem volt a karácsonyhoz” – magyarázta Veronika.
A koronavírusnak „köszönhetően” a 2020-as évben sokkal többen fogadtak örökbe kutyát, mint egy évvel korábban. Ez annak volt köszönhető, hogy az emberek több időt töltöttek otthon, így volt idő a kutyussal foglalkozni. A nagymegyeri menhelyen azonban ezek is megfontolt örökbe adási folyamatok voltak, ugyanis szigorúan veszik az örökbefogadási kérelmet, amely egy több mint 20 kérdésből álló kérdőív. Ha a menhely dolgozói úgy ítélik meg, hogy megfelelőek a körülmények a befogadónál, akkor megegyeznek egy látogatási időpontban. Ha konkrét kutyus örökbefogadásáról van szó, de a menhely dolgozói nem tartják megfelelőnek a jövendőbeli gazdikat (a körülmények miatt), akkor ajánlanak más négylábút a családnak. Ha minden rendben van, akkor már vihetik is az ebet.
December 29-én a nagymegyeri menhely 75 kutyával foglalkozott (különböző nagyságú és életkorú kutyák), s folyamatosan érkeznek hozzájuk az újabbnál újabb négylábúak. Veronika szerint a községházát, vagy a városi hivatalt kell először értesíteni, ha a lakosok kóbor kutyát látnak az utcákon, mert akkor még esélye lehet a kutyusnak megtalálni a gazdiját. A község pár napig elhelyezi az ebet a saját karanténállomásán, s ha nem jönnek érte a tulajdonosok, csak ezt követően értesítik a menhelyet. Mégis az emberek általában a menhelyet hívják fel először. „A helyi önkéntesek tudnak még ebben segíteni, de nem mindig mérik fel jól a nem ivartalanított kutyák helyzetét, ugyanis minden községben található kóbor kutya, amely szaporodik, így több költséggel is jár a településnek” – tette hozzá a társulás munkatársa.
Veronika portálunknak azt is elmondta, hogy ha valaki be is fogad egy kutyát, azt egy életre válassza, s nem csak kipróbálásra, ugyanis nem egy játékszerről, hanem egy érző szívű lényről van szó. Ezen az elven kellene működnie az adoptálásnak.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
