Zsinórban a második húsvétunk telik el olyan körülmények között, amelyeket korábban talán elképzelni sem tudtunk, s amely folyamatnak a végét egészen bizonyosan senki nem látja még tisztán. Sokan nem tudnak, vagy inkább nem akarnak együtt ünnepelni a családdal, az ilyenkor szokásos locsolkodások, az ezzel összekötött rokonlátogatások jelentős része is elmarad. Lelki, mentális szempontból is alapjaiban nehéz időszakok ezek, amelyeket a kilátástalan jövő és az (anyagi) bizonytalanság csak tovább növel, így a járvány nyomán kialakuló lelki bajokkal, társadalmi változásokkal hosszasan érdemes foglalkozni.
A viszonylagos bezártság és a nehéz helyzet ellenére, vagy éppen ezért, talán húsvét valódi üzenete is sokkal inkább „célba talált”, mint a járvány előtti időszakban. Paradox módon a Covid döbbentette rá – főként a nyugati – világot arra, hogy bizony a fejlődés nem töretlen és nem mindent olyan egyszerű kezelni, mint ahogy a jóléti társadalmak elképzelik. Persze az már csak hab a tortán, hogy a koronavírus-járvány nyomán kialakuló gazdasági változásokért pont az a kör felelős, akik korábban megetették a Nyugatot a „végtelen fejlődés és progresszió” maszlagával, ahol bármi történik, őket úgyis a „létező világok legjobbika” fogja várni. Ilyetén a történelemnek nem, hogy „nem lett vége”, de egyenesen egy olyan fejezet nyílt benne, amelynek leendő lapjait óriási, maradandó változások kereszttüzében lehet csak teleírni.
A vallási – esetünkben a keresztény – ünnepek sajátja az emberek számára szükséges lelki-szellemi táplálék biztosítása, persze azok számára, akik bár eltérő szinten, de képesek valamennyire befogadni. A kultúrkörünket érintő elvilágiasodás és lelketlenség, hovatovább káosz közepette Krisztus halála, majd feltámadása és végül az emberiség megváltása ennél „aktuálisabb” már nem is lehetne. Ha valakinek, akkor ennek a világnak most valóban óriási szüksége van arra, hogy bűnei eltöröltessenek és tiszta lappal kezdhessen újra építkezni, lassan a nulláról.
Húsvét idején, tavasszal a természet is felébred, helyesebben mondva inkább újjáéled téli álmából. Igazán szép analógia, párhuzam ez azzal a ténnyel, hogy ekkor nyílik számunkra is egy kiváló alkalom a feltöltődésre, megújulásra, illetőleg a reménnyel teli építkezés megkezdésére. Jézus Krisztus minden évben „lehetőséget teremt” számunkra, hogy ezt kellőképpen megéljük és átéljük. S talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, erre az elkövetkezendő egy évben talán nagyobb szükségünk lesz, mint eddig bármikor.
Mire eljő a következő húsvét, Magyarország (s talán vele együtt Európa is) már számos válaszúton túl lesz, legalábbis hazánk egészen bizonyosan. A sorsdöntő, 2022-es országgyűlési választások alapjaiban fogják befolyásolni az ország további sorsát és akkor még a társadalmi-gazdasági változásokról nem is beszéltünk. Utóbbiak – mint ahogy azt már korábban említettük – szorosan összefüggnek a Covid-19-cel és jövőre ilyenkor már bizonyosan tisztábban látunk már velük kapcsolatban, mint most. Noha az országgyűlési választások esetében minden esély megvan arra is, hogy kedvezően, vagy legalábbis kedvezőbben alakuljanak a dolgok, a gazdasági-társadalmi változások esetében ez aligha lesz igaz, legalábbis minimális rá a lehetőség. Ez pedig őrült bizonytalanságot szül, mint ahogy maga az egész járvány, sőt, a szakemberek (?) nyilatkozatai is bizonytalanok, egymásnak gyakorta ellentmondóak. Az embernek lassan fogalma sincs, hogy kinek higgyen, a kegyelemdöfést pedig a (közösségi) média és az elképesztő híráramlási sebesség viszi be a gyengélkedő ember lelkébe.
Mélyen rejlő ösztön, hogy ilyenkor még inkább keressük a biztos, megbízható pontokat az életünkben (ez még a hitetlenekre is igaz), amelyből egyre kevesebb van. Krisztus egy ilyen pont, illetőleg maga a kereszténység is, ami alatt természetesen nem a liberális, mindent elfogadó vallási közeget értjük, amely sajnos olyannyira jellemző a XXI. század kereszténységére. Mi arra a kereszténységre gondolunk, amelyben ellenségeink mind a mai napig látják a potenciált, nem hiába támadják, gyalázzák, forgatják ki úton-útfélen.
Krisztus feltámadása és maga a megváltás, a minden évben bekövetkező újjászületésünk nagyobb erővel és reménységgel lát el minket, mint azt akár mi magunk gondolnánk. Erre az erőre pedig egyre nagyobb szükségünk van, ahogy telnek az évek és elkerülhetetlenül közelednek a nagyobb és súlyosabb konfliktusok a forrongó világunkban.
Áldott húsvétot kívánok kedves olvasóinknak!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
