Június 7. és 16. között tartották a baja-kiscsávolyi Szent Szív-templom centenáriumi ünnepségsorozatát. Június 9-én Tóth Tamás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára celebrált búcsúi szentmisét, amelynek elején megáldotta Várady Lipót Árpád kalocsa-bácsi érsek mellszobrát. Június 16-án Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek mutatta be a centenáriumi hálaadó szentmisét.
Jézus Szentséges Szíve főünnepén, június 7-én este irodalmi kávéházzal kezdődött a centenáriumi ünnepségsorozat Baja Kiscsávoly településrészén található Szent Szív-templom előtt, a Rábl Színpad közreműködésével, a helyi Keresztény Értelmiségi Szövetség (KÉSZ) szervezésében.
Június 9-én, vasárnap Tóth Tamás, az MKPK titkára mutatott be búcsúi szentmisét a baja-kiscsávolyi Szent Szív-templomban.
A szentmise elején megáldotta Várady Lipót Árpád kalocsa-bácsi érsek mellszobrát.
Várady Lipót Árpád (Temesvár, 1865. június 18. – Kalocsa, 1923. február 18.) katolikus pap, győri püspök, kalocsai érsek, teológiai doktor, egyházi író volt.
Tóth Tamás prédikációjában Várady Lipót Árpád érsekről beszélt, kiemelve azt a reményt, amelyet a sok megpróbáltatás ellenére is hordozott a főpásztor. A vörös terror kegyetlenségei, a Trianon okozta trauma közepette a helyi közösségekben látta a fennmaradás lehetőségét.
Ennek jele a templom építtetése, és a kitárt kezű Jézus Szíve-szobor is – hangsúlyozta szentbeszédében az MKPK titkára. – Ha a bajok között reményt keresünk, Jézus kitárt karjaiban és az ő Szentéges Szívében mindig megtaláljuk.
Június 16-án, vasárnap Bábel Balázs, a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye érseke mutatta be a centenáriumi hálaadó szentmisét.
A főpásztor a szentmise elején elmondta, hogy katonasága alatt fontos volt számára ez a templom – amelynek keresztjét a laktanyából is láthatta –, és a titokban, sötétben, a sekrestyében tartott szentmiséken való részvétel. Az akkori plébános, Soproni János atya pedig szellemi táplálékkal is ellátta, így a templom és plébánosa már több mint ötven éve ismert volt számára.
Szentbeszédét Balázs Balázs első triduumának gondolataival kezdte, amelyet 1977. június 16-án tartott, ugyanebben a templomban.
Az érsek felelevenített egy katonatörténetet, amely Baján történt Asztrik apáttal. Az akkori kommunista hatalom pontosan tudta, mit jelent egy templom: Isten igéjével és az Oltáriszentséggel való megerősödés helye, és ezért nem mehetnek a kiskatonák a templom közelébe sem.
Ők tudták jól, hogy mit jelent a templom – emelte ki Bábel Balázs. – Ezért jövünk ide, hogy megerősödjünk, mert Jézus hív. Nem csupán parancsot teljesítünk, hanem hívásra válaszolunk.
A templom összeköti a múltat a jelent és jövőt, a mennyet és a földet, horizontálisan és vertikálisan és időben is összeköt bennünket, közösséget teremt. Így kapaszkodunk a hitbeli elődeinkbe, erősödünk a jelenben és tudjuk tovább építeni közösségünket – fogalmazott a főpásztor.
A mai ünnep nem végállomás, hanem staféta, amely immár a mi kezünkben van. A mi felelősségünk, hogy ezt a hitet és a biztos jövőt továbbadjuk – mondta a kalocsa- kecskeméti érsek.
A szentmise végén a templomért végzett szolgálataiért egyházközségi díjban részesült Kereskedő Zoltán, aki 35 évig volt lelkipásztora a plébániának; Budinkity Mária, aki 25 éves sekrestyési szolgálatért és Horváth Ferenc 50 éves kántori szolgálatáért vehette át Bábel Balázs érsektől az elismerő plakettet.
Forrás: Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Fotó: Koprivanacz Kristóf
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
