A múlt héten az első tavaszias napsugarakkal a választási kampány is felpörgött Szlovákiában. A bukott kormány legnagyobb pártjának elnöke, ahogy az várható volt, ígéretcunamival feledtetné a személye által meghatározott kabinetek botladozásait.
Noha Igor Matovič kormányfőként és pénzügyminiszterként is alulmúlta a vele szemben támasztott legpesszimistább várakozásokat, az elmúlt napokban ismét róla szóltak a hírek. Mezei képviselőként, a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező OĽaNO elnöki székéből, korábbi ellenzéki önmagát idézve érte el, hogy a komplett szlovákiai sajtó az ő feldobott témáit ragozza. A választáson való részvételt honoráló ötszáz eurós prémium olyan meghökkentő, a politika üzemszerű működésétől kilométerekre eső felvetés, amely pontosan arra jó, hogy uralja a közbeszédet.
Államfői öngól
A köztársasági elnök egy nappal később már széttárta a karját, kijelentette, nem tervezi hivatalnokkormány felállítását, hogy nyomást gyakorolva a képviselőkre, kikényszerítse az előrehozott választások korábbi időpontjának elfogadását. A bukott koalíció, az SaS-szel karöltve pedig köszönte szépen, napirendre sem vette az ellenzék javaslatát a júniusi választásokról.
Čaputovától nem szokatlan, hogy az egyébként szűk közjogi mozgásteret biztosító elnöki székből a hivatala tekintélyével foglaljon állást aktuálpolitikai kérdésekben. Az államfőtől, és nyilván a tanácsadói csapatától, a fősodratú sajtó rokonszenvével felerősített marketingpolitika sem áll távol – a székét is nagyrészt ennek köszönheti.
Az ilyenkor szokásos taktikai megfontolásokon túl az államfő pillanatnyi elbizonytalanodása is közrejátszhatott abban, hogy múlt szombaton egy televízióműsorban nem erősítette meg, hogy a jövőre esedékes köztársaságielnök-választáson ismételten megcélozná a Grassalkovich-palotát.
Liberális útvesztő
Čaputová visszatáncolásában van logika, hiszen egy hivatalnokkormány garantáltan a béna kacsa szerepére lenne kárhoztatva, a fokozódó káoszért pedig az azt kinevező államfőnek, és az őt az elnöki palotába juttató PS-nek kellene megfizetnie a politikai árat. A koalíciót megbuktató, majd az előrehozott választások lehető legtávolabbi időpontját támogató Szabadság és Szolidaritás (SaS) lépéseiben azonban elemző legyen a talpán, aki a szimpla túlélési ösztönön túl bármilyen koherens logikát képes felfedezni.
Az SaS számára a kilátások cseppet sem kedvezőek, a liberálisok szavazóiért bejelentkeztek Dzurindáék éppúgy – igaz a Kék Koalíció startja meglehetősen harmatosra sikeredett –, mint a PS. A legutóbb a parlamentből kiszorult, de most újra a népszerűségi listák dobogóját kibérlő progresszív balliberálisok miatt jobban fájhat Sulíkék feje. A szlovák liberális véleményelit számára Sulík a Matovičcsal vívott konfliktusaiban még a napfényes oldalon volt, a PS-szel szemben azonban a sajtó már legfeljebb a vízhordó szerepét osztja neki.
Az első számú egyszerű embernek szeptemberben a parlamenti küszöb átlépéséhez elég lehet, hogy bár mára az ország talán legmegosztóbb politikusává vált, szektásodó követőtábora a túléléshez elégséges hátteret biztosít számára.
Újracsomagolt marketingpolitika
Amikor a felbomlott koalíció pártjai nyolc hónap időt adtak maguknak az előrehozott választásokig, sejteni lehetett, hogy Igor Matovič, a kormányból kibukva, a számára sokkal hálásabb képviselői szerepben új fejezetet nyit a politikai sikereit kikövező marketingpolitikában. Hangzatos, de legtöbbször a valós lehetőségekkel köszönőviszonyban sem lévő javaslatokból éppen eleget láttunk tőle kormányfőként és pénzügyminiszterként is, de az elmúlt hetekben a kormányzati pozíció korábban még némileg visszatartó gátja is átszakadt Matovičnál.
A népboldogító javaslatokat az OĽaNO elnöke különösebb politikai kockázat nélkül terjesztheti be, kizárólag azzal a céllal, hogy a riválisait megelőzve megnyerje a hírversenyt. A választási kampányra fordulva az osztogató javaslatokkal aligha szállhatnak nyíltan szembe a nép kegyeiért versenyző politikai szereplők, miközben az ígéretek valójában számon sem kérhetőek az ötletgazdán. Ha definíciót keresünk a fedezet nélküli politika fogalmára, nem is kell tovább kutakodnunk.
Kik jönnek a szlovák Messiás nyomában?
Fedezet nélküli politika persze valójában nem létezik, legfeljebb nem a reális lehetőségekkel, a valósággal szembeforduló ötletgazda fizeti meg az árát, ha úgy tetszik, a fedezetét, hanem a teljes politikai elit, miután a választók szükségszerű csalódása általános ellenérzésben, rendszerellenességben mutatkozik meg.
Bölcs Salamon szkepszisével mondhatnánk, semmi új a Nap alatt, fedezet nélküli politika, vagyis a Matovičhoz hasonló ügyeletes népboldogítók és vajákosok ötletrohamai törvényszerűen a demokratikus intézmények iránti bizalom megrendüléséhez, a radikális megoldásokat hirdető pártok megerősödéséhez vezetnek.
Őszintén reméljük, hogy a szlovákiai politikai verseny nem vezet oda, hogy miközben az alanyi jogon járó infraszauna előnyeit élvezhetjük, kitűnő politikusaink annál is kiválóbb válságkezelésének eredményeképp egy euró lesz a kifli és húsz euró a kenyér kilója. Ha így történne, nagy árat kellene fizetnünk a fedezet nélküli politikáért.
Megjelent a Magyar7 2023/8. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
