Bodvajban, Gábor Áron egykori kohójánál emlékezett hétfőn Erdővidék az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra. A felszólalók méltatták a szabadságunk érdekében fegyvert fogó és áldozatokat hozó elődeinket, de felemelték szavukat a határaink közelében zajló háború ellen is.
Mihály Réka tanítónő, a nagybaconi Benedek Elek Művelődési Egyesület elnöke köszöntőjében arra emlékezett, milyen jó, hogy 2006-tól ezen a történelmi helyen gyűl össze a tájegység minden szegletéből összesereglett ünneplő közönség. Jó látni azt is, hogy az egykor összeomlott kohó újjászületve igazi zarándok- és találkahellyé vált; jó látni, hogy mindig akadtak olyanok, akik akár a távolságtartásra való felszólítás ellenére is ott voltak fejet hajtani: köszönettel tartozunk azoknak is, akik – akár csak lélekben is – évről évre Bodvajban voltak, hogy ünnepelhessenek – mondotta.
Vincze Lóránt EP-képviselő úgy fogalmazott, megválasztásakor nem hitte volna, hogy közel három évet kell várnia arra, hogy legfontosabb ünnepünkkor beszédet mondhasson, mivel a 2020-ban bevezetett korlátozások meggátolták ebben. A járványhelyzet miatt bevezetett szabályozások sokszor következetlenek, logikátlanok voltak, úgy azoknak, akik úgy érezték, szabadságunkat vették el, igazuk volt. A korlátozások döbbentettek rá sokakat, milyen felbecsülhetetlen értéke van a szabadságnak – megérthettük, átérezhettük, hogy elődeink miért fogtak puskát és miért öntöttek harangokból ágyút.
Vincze Lóránt kitért a szomszédunkban zajló háborúra is. Mint mondotta, Ukrajna nem egy kiforrott demokrácia, nem nevezhető jogállamnak sem, sokszor tett akarattal rosszat – törvényeket hozott ellenük, ha kellett az alkotmányt is módosította – a kárpátaljai testvéreinknek és a többi kisebbségeinek, ám Oroszország agressziója mindenképp elítélendő. „Az elmúlt napokban az ukrán–magyar és az ukrán–román határon jártam. Magyarországon a barabási határátkelőnél egy fiatal ukrán anyukával találkoztam, aki a kisfiát fogta kézen. Elmesélte, hogy most búcsúzott el a férjétől, aki belső Ukrajnából hozta el őket autóval, az édesapa nem jöhetett át a határon, megy a seregbe, mert behívója van. Vajon találkozik-e még valaha ez a család? Lesznek-e még újra együtt? Lesz-e még közös vasárnapi ebédjük, közös ünnepük? Egy család ilyen tragédiája – és ilyenből most sok ezer van sajnos –, az emberiség tragédiája. Amikor megannyi eszköz könnyíti a mindennapjainkat, mégis a hagyományos fegyverek szólnak, otthonokat, családokat, városokat, közösségeket tesznek tönkre. Kedves székelyek, imádkozzunk a békéért, őrizzük meg a szabadságunkat, segítsünk a rászorulóknak” – fogalmazott az EP-képviselő.
Benedek-Huszár János baróti polgármester ünnepi felszólalásában úgy fogalmazott, hogy a székelységnek az elmúlt évszázadok alatt balra és jobbra is, keletre és nyugatra is figyelnie kellett, s nem egyszer ennek a középen való elhelyezkedésnek esett áldozatául. Százhetven éve Nyugattal még bírtunk, aztán Kelettel már nem, napjainkban egyik vért és vasat hozó agresszor, a másik pedig olyan értékeket hirdet, hogy „nem tudjuk, hogy még józan eszükkel vannak-e vagy pedig már nem.” Bár a világban, tőlünk több száz vagy ezer kilométerre akad néhány erőpólus, amely kihathat életünkre, nekünk elsősorban szűkebb pátriánkra kell vigyázó tekintetünket vetnünk. „Figyeljünk arra, ami megtart, figyeljünk a bodvaji kohóra, ahol megöntötték az első két ágyút az önvédelmi harchoz. Figyeljünk a véczeri emlékmű környékére, ahol az Erdővidék egyetlen és dicsőséges, nagy csatája zajlott. Figyeljünk Csíksomlyóra, ahova gyalog kell elzarándokoljunk, és mindazokra a Székelyföldön jelentős pontokra, ahol történeti, művészeti, identitásbeli értékeinket tudjuk gyakorolni. Két malomkő görög felénk, két oldalról, reméljük, hogy nem találkoznak rajtunk. Az oroszokat meg fogják állítani, de nekünk nem mindegy, hogy Ukrajnában vagy Berlinnél. Reméljük, hogy Ukrajnában. Isten óvd meg a magyart!” – mondotta a baróti elöljáró.
Moisza Arnold magyarhermányi református lelkész áldásában az általános értékek – béke, szabadság és testvériség – érdekében fegyvert fogó márciusi ifjakra emlékezett. „Arra hívtad el őket, hogy kiálljanak olyan örök igazságok és értékek mellett, melyek nélkül nem élhet ember e földön. Tőled kapott teremtési rendedben megszabott emberi szabadságunk és méltóságunk csorbulása idején bátorságot adtál hősi ifjaknak, hogy megvédjék magukat, visszaszerezzék jogtalanul elkobzott lelki és szellemi értékeinket, s végső soron visszaállítsák népünket, eleinket és társadalmunkat abba az életformába, amely a te kegyelmedből megilleti a magyart is az idők minden viharában” – mondotta a fiatal tiszteletes.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
