Nagyon is kedve lesz az embernek Kassára látogatni ha meghallgatja Ötvös Anna előadását Márai Sándor és felesége, Lola életéről és naplóiról. Ötvös Anna a közelmúltban megjelent „Lola naplók“ kutatója és jegyzetírója. A mátyusföldi Galántán, a honismereti múzeumban adott elő a kassai polgár és felesége ritka izgalmas életéről, egy hazáját elvesztő és hiányoló polgár megpróbáltatásairól és viszontagságairól.
Ötvös Anna történész a kassai Márai Sándor emlékkiállítás kurátora fogadta el a Galántai Honismereti Múzeum meghívását, és tartott előadást Márai Sándor és felesége, Lola címmel.
A galántai előadás apropója, hogy harmincöt éve hunyt el a 20. század egyik legnagyobb magyar írója, valamint születésének 124. évfordulójára is emlékezhetünk.
Márai már nem érhette meg, hogy a vasfüggöny lehulljon, és azt se, hogy a neve, valamint a művei lekerüljenek a tiltó listáról Magyarországon.
A kassai polgár
Ötvös Anna előadásának kezdetén Márai Sándor életútját mutatta be. Elmondta, Márai élete nagyjából a kilencvenes évek után vált kutathatóvá, több száz tanulmány és monográfia született ebben a témában azóta.
Ötvös Anna maga is csak a kilencvenes évek elején hallotta először Márai nevét, könyveit olvasva azonnal megfogta az író különleges egyedi stílusa.
Márai az emigrációval, és azzal a döntésével, hogy nem tér vissza Magyarországra, megfosztotta magát olvasóitól kiadóitól, és végül ez vált személyes tragédiájává. Állandó bolyongás, helykeresés a világban – ez jellemezte a házaspár életét.
Keresd a nőt
Ötvös Anna elárulta, az ő személyes kedvenc Márai kötete az Egy polgár vallomásai, ez a könyv volt kutatásainak kiindulópontja is. Ebben a kötetben Márai olyan dolgokat írt le, amelyeket az irodalomtörténet azelőtt nem tudott.
Minden mögött keresd a nőt – ez egy krédó – ennek kapcsán indultam el Lola irányába. A feleség családtörténete erős indíttatás volt arra, hogy megtaláljam a kapcsolódási pontokat. Nem készültem könyvet írni a témában, sima olvasói érdeklődés hajtott, rengeteget jártam levéltárba, könyvtárba, megkerestem az idős kassaiakat, még azokat is, akikről azt mondták, nem fognak velem szóba állni. Végül írtam egy listát, és mindenkihez elmentem, rábukkantam Kertész Zsaklin nyomára, ő volt Zsazsa, Lola húga. Egy idős régiséggyűjtővel Weinberger Hermannal találkoztam, aki Zsazsa halála után elment a lakása közelébe, gyakorlatilag onnan „kukázta ki“ Lola fotóalbumát. Mikor az idős bácsi lerakta elém a négyszáz fotót tartalmazó albumot, elállt a lélegzetem. Akkor döntöttem el, hogy ezeket a történeteket meg kell írni“
– mesél Lola-kutatásainak folyamatáról, könyvének születéséről Ötvös Anna.
Az album utolsó fotója 1924-ből származtatható: Lola és Márai Párizsban címet kapta. A világhírű fotóművész, a magyar származású André Kertész fényképezte. Itt, ennél a fotónál tett pontot könyvére Ötvös Anna hiszen valahol le kellett zárnia a történetet, a kiadó sürgetésére. Ekkoriban Lola naplói még nem voltak kutathatók, ezért Anna úgy véli az, amit írt könyvében gyakorlatilag zsákbamacskának számított. A Helikon kiadó számára azonban bizonyossá vált, hogy a téma érdekli a nagyközönséget, így elintézték, hogy Lola naplója kutathatóvá váljon.
„Ez olyan lehetőség kutató számára, ami az életben csak egyszer jön el. CD formátumban kaptam meg a naplók kópiáját, az eredetiek a Petőfi Irodalmi Múzeumban vannak letétbe helyezve. A végrendeletében Márai Vörösvári István kiadóra bízta a hagyatékát, a hagyaték kezelője Mészáros Tibor gépelte be az első 15 évet, a következő 15 évet pedig én“ – mesél a nagyszerű eredményekről Anna.
Betűkbe zárva
Lola naplói közül az első ismert darab 1948. augusztus 17. – én kezdődik, ez a füzet valószínű folytatása egy másik naplónak, azt azonban nem tudni pontosan, mikor kezdhetett Lola naplót írni. Az utolsó bejegyzés 1979. március 22. -én San Diegóban született.
Lola valószínű a húszas éveitől írt naplót ezeket a naplókat a városi legendák szerint legjobb barátnőjénél Frei Etánál hagyta. Frei Eta unokái a későbbiekben meglepődtek azon a tényen, hogy Lola a nagymamájuk barátnője volt, valószínű ennyire működött az elhallgattatás a kommunizmus alatt, hogy még egy ilyen tény sem derülhetett ki az utókor számára. Lola korábbi naplóit a mai napig nem találták meg“
– magyarázta Matzner Ilona életrajz kutatója.
A naplókat végül Nagy Zsejke szerkesztő szerkesztette meg, így születtek meg a Betűbe zárva naplók a Helikon kiadó kiadásában. Míg Márai a nyilvánosság számára írta naplóit, addig Lola naplójából nyilvánvaló, hogy ezek szubjektív magánfeljegyzések lehettek: „ezt ne olvassa senki más, még ő sem“- írja bennük többször Lola.
Ez egy szenvedéstörténet, Lola haza szeretett volna jönni, de nem tudott Márai Sándor nélkül élni. Elszakítva érezte magát otthonról. A naplókból fény derül a hétköznapi életükre, de látleletet kapunk a negyvenes-ötvenes évek Olaszországáról vagy Amerikáról is. A hiteles hétköznapi élet kínját-baját, boldogságát kapja meg az ember az ilyen művekből. Sajnos a budapesti éveik nincsenek feldolgozva, pedig nagyon izgalmas lehet a magyarság számára hogyan élt Márai Magyarországon alkotó íróként. Márai a naplóiban feldolgozza az emigrációt, de Lola, a feleség ad igazi életszerű leírás történetet – ez egészíti ki Márai Sándor írói munkásságáról leírtakat. Tény, hogy van olvasói érdeklődés Márai iránt, ami egyelőre nem lankad“
– fejezte be előadását Ötvös Anna, akivel még hosszan beszélgettünk az irodalomban elfoglalt női szerepekről, a tananyagból hiányzó írónőkről.
Annát a Lola személyisége iránti kiváncsiság hajtotta kutatásai fel. Kezdteben leginkább Lola indíttatásai érdekelték, főleg miután megismerte Márai munkásságát, és annak fényében az író nem könnyen kezelhető személyiségét, természetét.
„Lola tulajdonképpen háttérember volt. Érdekelt, miért vállalta ezt a házasságban. A naplókból aztán megtudtam, hogy azért mert úgy érezte, neki ez az élete, ez adatott meg hogy egy nagy írót kell támogatnia, és megteremtenie azt a lehetőséget, hogy ő nyugodtan, az íráshoz kellő magányban alkothasson. Lola érzelmileg is egy nagyon pratikus ember volt, akinek nagyon sokszor sarkított véleménye nyilvánul meg a naplókban. Ez egy őszinte műfaj, tehát én nem tudtam elítélni akkor sem, amikor ő esetleg elítélően szólt másokról mert ez is hozzátartozik egy emberhez. Én őt mint embert nagyon megszerettem és általa talán még jobban Márai Sándort“ – zártuk le beszélgetésünket Annával, aki roppant szerencsés ember, hiszen sosem kell „munkába járnia“. Amikor dolgozni megy, csak kinyitja a kassa Grosschmid család lakását, és egész nap kutatásának alanyaival foglalkozik téren és időn túl. Lola naplóit szívből ajánlja a nagyközönségnek, és egy kassai látogatásra, az igazi polgárvárosba invitál mindenkit, akár Máraiék nyomába.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
