Sokan sokat vártunk az EP-választásoktól. Egyrészt reméltük, hogy valamilyen csoda folytán lesz felvidéki magyar érdekképviselet Brüsszelben, másrészt arra számítottunk, hogy ha mégsem, akkor lesz az MKP tarsolyában egy B-terv, amit előhúzva, meglobogtatva, adnak egy kis reményt arra, hogy nem egy helyben fogunk toporogni a következő hónapokban.
Menyhárt József hétfői sajtótájékoztatóján aztán mondott néhány érdekes dolgot, azon túl, hogy “egy hajszálon múlott” a bejutás. Felolvasott nyilatkozatában kiemelte, annak ellenére, hogy nem sikerült összegyűjteni a szükséges számú szavazatot, azért nem kell aggódnunk, hisz lesznek pártok, akik majd képviselik az érdekeinket.
Normál esetben itt rögtön a Fidesz jutna eszünkbe, azonban annak fényében, hogy a választások után a Progresívne Slovensko színeiben taroló Michal Šimečka rögtön magyar nyelven is biztosította a szlovákiai magyarokat arról, hogy képviseli majd érdekeiket, kicsit rosszul jött ki ez a Menyhárt-féle kiszólás. És ezzel nem arra szeretnék célozni, hogy nekünk jobb, ha az előretörő balos progresszívek vesznek szárnyai alá bennünket, hanem arra, hogy stratégiai baklövés így nyilatkozni, mikor a szlovák és a szlovákiai magyar sajtó Šimečka “nagyszerű” gesztusával van elfoglalva.
Menyhárt, ahogy azt az utóbbi hónapokban többször is megemlítette, most is előhúzta az össze kellene fogni a magyarságot kártyát, tehát hogy közelednie kellene a Hídnak az MKP-hoz és fordítva.
Aztán Csáky Pál, aki elesett kényelmes nyugdíjas helyétől az EP-ben, inkább azt a vonalat hangsúlyozta megoldásként, amit eddig is – inkább a szlovák pártokkal kellene összefogni.
A nyilatkozatokat hallgatva az ember lassan kezdte magát birkának érezni, akit ezek az emberek terelgetni akarnak saját (?) elképzeléseik szerint. A sorozatos bukás után kissé arrogánsnak tűnnek ezek a nyilatkozatok. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert ezek az emberek az utóbbi hónapokban csak azt mutatták meg, hogy hogyan nem szabadna képviselni a felvidéki magyarságot.
Míg az egyik oldalon az MKP-Most-Híd-összefogást vizionálják Bugár nélkül, addig Bugár nyugodtan lenyilatkozza, hogy esze ágában sincs távozni. Akkor hogy is akarunk összefogást?
Itt már régen nem arról kellene beszélni, hogy Menyhárt vagy Bugár mit akar, vagy nem akar, lévén, hogy láthatóan egyikük sem a magyarság érdekét képviseli, sokkal inkább önös érdekek hajtják őket. Az EP-választások pedig megmutatták, hogy a felvidéki magyarok ebből nem kérnek. Nekünk ez a választás nem Brüsszelről szólt, hanem arról, hogy megmutassuk, ha politikusaink arrogánsan azt hiszik, hogy elég a minimális 5 %-ra, ill. 30-40 ezer szavazatra gyúrni, akkor mi azt mondjuk, hogy abból nem esztek.
Még mindig a “merjünk kicsik lenni” elven akarnak politizálni. Az MKP-nak nem 5 %-ot, nem 49 ezer szavazatot kellett volna megcélozni. Úgy kellett volna politizálniuk, kampányolniuk, hogy legalább 100 ezer magyar akarjon az urnákhoz járulni, és őket karikázni.
Az MKP-nak nem 396 szavazat hiányzott szombaton, hanem a közel félmilliós magyarság választóinak egésze, de legalább 60-70 százaléka.
Mert mindannyiunkat meg kellett volna szólítaniuk. A felvidéki magyarság megérdemli, hogy megkövessék az utóbbi évtizedekben okozott károkért. Nem haknizásra van szükségünk, és nem szépen megformált ám semmitmondó, üres ígéretekre. Arra lett volna szükségünk, hogy legyen tisztességes államfőjelöltünk, aki a szlovák sajtóban is elmondja, hogy mi a szívfájdalmunk. Arra lett volna szükségünk, hogy már évekkel ezelőtt megoldják a megosztottságunk okát jelentő árkok betöltését. És arra is szükségünk lett volna, hogy teljesen töröljék a “himnusztörvényből” azt, hogy mikor is szabad vagy lehet magyar himnuszt énekelni, mert már az is sértő, hogy egyáltalán “törvényi engedélyt” kapunk rá.
Senki sem várhatja el tőlünk, hogy csak azért szavazzunk az MKP-ra, mert ez az egyetlen magyar párt, ahogy azt sem, hogy támogassuk a Hidat, mert épp kormányon van. Míg nem a felvidéki magyar emberek többségének igényeit és akaratát akarják felvállalni, addig ezek a magyarokat célzó pártok sem többek, mint bármelyik másik. Addig az MKP csak a sorozatos kudarcok és csalódások pártja marad, amely elüldözi soraiból azokat, akik kritikát fogalmaznak meg, és felmagasztalja azokat, akiknek talán a legkevésbé van keresnivalójuk ott.
Értem, hogy nehéz megmagyarázni a mindössze 48929 szavazatot, de az, hogy a 17-tagú elnökségtől csupán 4 mondatos nyilatkozatra futotta, kicsit kiábrándító. És arrogáns. Mert mi, a felvidéki magyarság nem csak a múltunkra akarunk emlékezni, hanem tisztességgel meg akarjuk élni a jelenünket, és hajlandóak vagyunk magyar jövőt építeni itt gyerekeinknek. S ha ez nem megy a pártokkal, akkor megy majd nélkülük.
Komjáthy Petőcz Andrea
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
