Azt mondják, nem vagyunk trendik, hogy még mindig makacsul ragaszkodunk a sokat megélt szavainkhoz, mint a nemzet, a hazaszeretet. Nem divatosak ezek a kötődések, a himnusz is csak egy zene, amit legföljebb meghallgatni kell, nem megkönnyezni.
Azt is mondják, ez már avítt, a világ másfelé halad. Most aztán kaptunk is egy nagy adag kóstolót, merre tart a „szép új világ”! A balliberális gőzhengert ismét beizzították, hogy eltaposson minden rajta kívül állót. Vagy legalább is térdre kényszerítsen.
De a magyar csökönyös! Meg elszánt harcos is! A reménytelenből is tud csodát csiholni, már a füves pályán is.
Ezt az elmúlt pár napban meg is mutattuk Európának, a világnak. Mert amit a magyar csapat tett az Európa-bajnokságon, azt nem lehet másnak nevezni, mint csodának.
Nem vagyok focirajongó, a lest sem ismerem fel, a szögletet sem értem, és csak sejtem, hogy komoly a helyzet, ha a játékosok sorfalban szteppelnek a kapu előtt. S még így is felemelő érzés volt megélni nemzeti tizenegyünk menetelését. Ők hősiesen küzdöttek, mi hősökként ünnepeltük őket. Schäfer András könnyei éppúgy beleivódnak a nemzeti emlékezetünkbe, mint az a pillanat, amikor Marco Rossi karéjba ölelte a fiúkat.
Ez nemcsak az elszánt küzdelemről szólt, nem csupán a megmutattuk öröme volt, hanem az összetartozásé. Amikor milliónyian ugyanabban a pillanatban ugyanazt az érzést élik. A nemzeti büszkeségét.
Szívszorító látvány volt a stadion lelátóinak piros-fehér-zöld tengere. Nincs az a szivárvány, amely ezt felül tudná múlni, az a viharfelhő, amely ezt be tudná árnyékolni. Most sem sikerült, pedig a bajor fővárosban a liberális terror – ezúttal az LMBTQ-ideát maga előtt tolva – mindent megtett, hogy éreztesse a magyarokkal, új eszmék törnek utat maguknak: agresszíven, hangosan, bután, a semmi se szent jegyében. Ezúttal a sportot használva fel. Végül is a recept egyszerű, sokat használt, bevált. Tömeg van, csak fel kell heccelni. És a sokadalom, szivárványos csörgősipkával a fején már osztja is az „igazságot”.
A hecckampány suttyó közkatonái észre sem veszik, minek váltak az eszközeivé. A liberális demokráciának hazudott szellemi orgia szomorújátéka ez, beláthatatlan következményekkel.
A Magyarország elleni támadás borítékolható volt, hiszen néhány éve a brüsszeli vezérlőből a magyar kormányt mindenért karóba húznák, a gyermekvédelmi törvény is kapóra jött, hogy ismét megbélyegezzék Orbán Viktort, és megfenyegessék Magyarországot. A bűne, hogy szülői jogként határozza meg a gyermekek szexuális nevelését, és az LMBTQ-ideát nem engedi az oktatási intézményekbe, vagyis megálljt parancsolt a tudatfertőzésnek. A folytatás sem meglepő, ahogy lenni szokott: a tények elferdítése, hazug állítások, fenyegetések, kötelezettségszegési eljárás, az ország kizárása… A vegzálás minden elemét bevetették az uniós csúcson. Sőt, ezúttal annál talán többet is, hiszen a holland kormányfő szerint Magyarországnak térdre kellene ereszkednie. Ennél lejjebb már aligha lehet politikus. Ez lenne a liberális gondolkodás, a szabad vélemény tisztelete?
A brüsszeli értékítélet szerint mindenki homofób, kirekesztő és szélsőséges, aki a gyermekét nem akarja a lélekferdítő LMBTQ-mesékkel traktálni,
amelyben királyfiak királyfiaknak esküsznek hűséget, és a szép királylány is a boszorkába szeret bele, a transzneműek mesefigurákká változásáról nem is szólva. Jól felépített propaganda, végtelenül alattomos érzékenyítésre építve, hiszen a gyerekeket a legkönnyebb manipulálni. Vajon mit gondol minderről a szlovák kormányfő, aki mélyen hívő ember hírében áll? Brüsszelben ez nem derült ki, mert nyíltan csak a lengyel és a szlovén miniszterelnök állt ki Orbán Viktor mellett. Így a holland Rutte és a hozzá hasonló csaholó vérebek hisztériakeltése könnyen elnyomhatta a józan érveket.
És miközben a gyermekek bűnös manipulálása ellen folytatott harcot a magyar kormány, az Európai Parlament szintet lépett! Persze nem az őshonos kisebbségek jogairól határozott, a mi jogállásunk nekik nem európai érték. Ellenben kimondta, hogy a férfiak is szülhetnek.
Az LMBTQ-lobbit nem lehet lebecsülni, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy-két éve még azt oldotta az Unió, hogy a transzneműeknek legyen külön WC-jük, most meg már arról dönt, hogy a transznemű férfiak teherbe is eshetnek. Ez már nem két ideológia hitvitája, ez támadás a heteroszexuális norma ellen, nyílt harc az emberi normalitással. Már csak az a kérdés, nekünk még mi dolgunk ebben a szellemileg züllött galeriben?
Itt az ideje felépíteni az új Európát!
Megjelent a Magyar7 2021/26. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
