Vannak az évben különböző emléknapok, hol jelentősebbek, hol teljesen formálisak, üresek, azonban, ha a téma olyan, ami fontos, mégis érdemes ennek apropóján elmélyedni tartalmában. Ma van a határőrség napja. A határvédelem, a magyar határ védelmének kérdése pedig éppen ilyen.
Ma Szent László napja van, és erős a szimbolika, hogy pont erre a napra esett a választás, hogy ez legyen a határőrség napja, ugyanis a korai magyar határőrizet megszilárdítása és a határvédelem megszervezése Szent László király nevéhez fűződik. 1992 óta tartják ezt az napot, emlékét a Rendőr Szakszervezetek Védegylete és a volt Határőrség tagjai ma is őrzik, a határőrök, határrendészek védőszentjüknek választották, ezért Szent László napja a határőrök, határrendészek napja is.
Azonban jelen pillanatban Magyarországnak nincs önálló határőrsége 2007 óta. 2015 óta ennek pedig óriási jelentősége van, nem kell különösebben ecsetelni, miért, gyakorlatilag kisebb-nagyobb intenzitással azóta is ostromolják a déli határt a migránsok. A kerítés ugyan jó és támogatandó, de önmagában nem oldja meg a problémát, főként, ha tekintetbe vesszük, hogy az ott szolgáló rendőrök (és mellettük a határvadászok, akik nem határőrök a szó szoros értelmében) milyen jogokkal bírnak.
Rengeteg történetet hallottunk, ha egy illegális migránst elfognak, gyakorlatilag visszataxiztatják még csak nem is a szerb oldalra, csak a kerítés túloldalára, és kezdheti újra a próbálkozást. S addig próbálkozik, míg sikerrel jár.
Mindezek tükrében alapvető nemzeti érdekünk lenne egy önálló és erős, széles jogkörrel (akár tűzparancs) rendelkező határőrség felállítása. Egy olyan önálló határőrség kell, amely teljesen más szakmai felkészültséggel bír, más technikai eszközöket és fegyverzetet vet be, mint a jelenlegi (fél)megoldások.
Ugyanis a rendőri és a határőri szakma teljesen más. A rendőrség feladata a közrend biztosítása, a határőrség feladata az államhatár őrzése és rendjének fenntartása. Természetesen egy ilyen önálló határőrségben tisztességes fizetéseket is kell adni, de ezek nem megspórolható dolgok.
Megkerülhetetlen kérdés a fegyverhasználat joga, ezzel kapcsolatban még csak nem is kellene semmi plusz, csak azt kellene betartani, ami a jelenlegi rendőrségi törvényben is le van írva. Ugyanis egy rendőr vagy határvadász bizonyos esetben használhatja a kényszerítő eszközét, bizonyos esetekben fegyverét. S bizony történnek olyan esetek, illegális határátlépés, agresszív fellépés, ami után indokolt lenne a fegyverhasználat is.
Van erre egyébként működő példa, vajon hol máshol, mint Izraelben. Ha ott valaki megpróbálja jogosulatlanul átlépni a határt, egy figyelmeztetés után használják a lőfegyverüket a határt védők.
Visszatérvén a határőrség napjához és annak névadójához, Szent Lászlóhoz, az ő szellemiségét megtestesítendő kellene hozzáállniuk a mindenkori kormányoknak a határvédelem kérdéséhez. Bár posztmodern korunk egyre inkább igyekszik az ideákat, a példaképeket elhomályosítani, nyomokban még él László királyunk kultusza, bennünk szunnyad, amit fel kell támasztani.
A magyarság korábbi, szintén zivataros évszázadaiban László király példájának megidézésétől várt segítséget népünk, előfordult, hogy a magyar katonák az ő nevét kiáltva rohantak rá a törökre. Ki kell emelnünk, hogy a Római Katolikus Egyház is mint harcos szentet tiszteli, aki sikeres országépítő volt, kemény kézzel megszilárdította az államot, megvédte Magyarországot a német terjeszkedéstől, a pápai hűbértől, de a keletről jövő nomád népek támadásaitól is. Ezzel biztosította a független magyar állami létet. Példája és embereszménye legyen irányadó erkölcsi és szellemi iránytűnk, és nem csak a határvédelem kérdésében!
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
