Hallássérült művész, aki sikeres a nemzetközi mezőnyben. Idén beválogatták a bécsi Edelstoff kortárs design vásárra, ahol május 6-a és 7-e között állíthatta ki legfrissebb alkotásait. Király Zsuzsa grafikusművésszel beszélgettünk.
Tanulmányait a Besztercebányai Művészeti Akadémián végezte, 2021-től tagja a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületének. Szlovákián kívül Japánban, Görögországban, Svájcban, Romániában és Spanyolországban is volt kiállítása.
A felnőtteknek és gyermekeknek készült egyedi divatruházattól egészen az apró bútorokig, ékszerekig, művészeti alkotásokig 6000 négyzetméteren 164 standon mindent megtalálhat az érdeklődő, aki megfizethető áron keres kiegészítőket az otthonába, egyenesen a tervezőktől.
Mi ösztönözte, hogy kiállítóként és eladóként is jelentkezzen a vásárra?
Többször, több helyszínen, Kassán, Eperjesen, Rozsnyón is kipróbáltam magam, de szerettem volna végre külföldre is kijutni. Ez a vásár kihagyhatatlan lehetőségnek bizonyult. Kíváncsi voltam, milyen visszhangja lesz az alkotásaimnak Bécsben, és hogy mennyire leszek keresett művész.
Hogy készült fel a design vásárra?
Hosszú folyamat, amíg a művész eljut a jelentkezéstől a kiállítási standig. A szervezőknek benyújtottam egy angol nyelvű „portfóliót”, amelyben jellemeztem a munkáimat, és egy önéletrajzot is csatolnom kellett. Mindezek után a szakmai zsűri döntött a beválogatásról, így egy rövid, de izgatott várakozás kezdődött. Örömmel vettem tudomásul, hogy idén én is ott lehetek a kiállítók között. Mivel ezt a külföldi vásárt nagy kihívásként éltem meg, február óta gőzerővel készültem rá, és a régebbi alkotásaim mellett új művek is születtek.
Főleg linóleummetszeteket készítettem, és sok időt töltöttem a műtermemben. Sokat dolgoztam, mert minél több jó minőségű munkát akartam vinni Bécsbe.
2018-ban Japánban volt, ahol ősidők óta készítenek fametszeteket, s ez nyilván hatott önre, de mégis, hogy látja, mi teszi különlegessé a műveit?
A fametszethez hasonlóan a linóleummetszés is nagy pontosságot igényel, mivel az „alapanyagból” csak „elvenni” lehet, hozzátenni nem. Tehát nem szabad elrontani, mert javítani sem lehet. Gyakran nagyon sok utánajárást igényel az egyes munkáimhoz való anyagok beszerzése.
A dolgok nagy részét belföldről szerzem be, de grafikai munkáimhoz kizárólag különleges, kézzel készített merített papírokat használok, ezeket néha kénytelen vagyok külföldről rendelni, Japánból, Csehországból, Angliából, Németországból.
Egyes munkáim kombinált technikával készülnek, ilyenkor a lenyomatra akrillal festek alá.
Hallássérült emberként állja meg a helyét a mindennapokban és a művészvilágban is, ami nem lehet könnyű… Mégis, kívülről nézve előremutató és kecsegtető karrier kezdetén áll…
Ezt az utat hallássérültként bejárni nagyon nehéz volt. Rengeteg munkával, szorgalommal és odaadással kellett „kiküszöbölnöm” a hátrányt.
Sokat köszönhetek szűkebb környezetemnek és a szüleimnek, akik támogattak. Külön köszönet illeti Fecsó Szilárd tanár urat, aki szintén képzőművész, és egyengette az utamat az alkotóművészet felé. Sorstársaimnak azt tanácsolom, hogy soha ne adják fel a céljaikat. A sok áldozat, a mindennapi kemény munka, a kitartás meghozza a gyümölcsét.
A hazai vásárokkal összehasonlítva, mi teszi mássá a bécsi vásárt?
A különbség az, hogy a külföldi vásárokon több a résztvevő, több országból több kiállító művész képviselteti magát, így a konkurencia is nagyobb. De örömmel tölt el, hogy a nagy konkurencia ellenére becsülettel tudtam helytállni.
Művészként miért fontos az ilyen művészeti vásárokon megjelenni?
Elsősorban azért, mert itt széles közönség előtt tudom magam prezentálni. Nem beszélve arról, hogy a jelenlévő művészekkel kapcsolatot tudok teremteni és különböző nézeteket, elgondolásokat osztunk meg egymással a három nap alatt. Új ismeretséget szerzünk, nagyon sokszor megesik az is, hogy mi művészek is cserélünk műveket egymás között.
Megjelent a Magyar7 2023/21. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
