Andrew Roberts legújabb könyvét, a Konfliktus: A hadviselés fejlődése 1945-től Ukrajnáig (Conflict: The Evolution of Warfare from 1945 to Ukraine. London, William Collins, 2023.) az amerikai David Petraeus tábornokkal közösen jegyzi.
Erről a munkájáról beszélget Roberts egy több mint 80 perces interjúban Peter Robinsonnal a Hoover Intézet „Szokatlan tudás” (Uncommon Knowledge) című műsorában, ami a Youtube-on található. Két jellemző részletet ragadok ki most ebből a beszélgetésből, hogy mint cseppből a tenger rávilágítsak az angolszász elit arroganciájára, önreflexióra való képtelenségére, kiválasztottságtudatának változatlanságára.
Irakról van szó. Roberts a következőt mondja: „A 2003. március 19-i Irak elleni légitámadást 24 órán belül szárazföldi invázió követte, ami minden várakozást felülmúlóan sikeres volt. Annak ellenére is, hogy nem minden a terv szerint alakult. De mégis, a művelet annyira sikeres volt, hogy Bagdad április 9-én el is esett. Hihetetlen három hét volt! Még Napóleon is megirigyelné. Szaddám rendszere megdőlt. Őt decemberben fogták el szülőfalujában, ahol egy földalatti vájatban rejtőzött el.”
„A Bush-adminisztráció különböző okok miatt rendszerváltást akart Irakban, de felmerül a kérdés, különösen annak fényében, hogy a tömegpusztító fegyverek tekintetében a hírszerzési információk nem voltak helytállók, hogy Irak életveszélyes fenyegetést jelentett-e az USA számára, veszélyeztette-e nemzeti érdekeit?” – teszi fel a költőinek szánt kérdést Robinson. Majd így folytatja: „Vajon nem követtek-e el háborús bűncselekményt azok, akik valós ok nélkül indítottak megsemmisítő háborút Irak ellen?” Andrew Roberts válasza a következő: „Jó, de akkor még nem tudták. És ez a kulcs! Akkor azt hitték, hogy életveszélyes az iraki fenyegetés, és vannak tömegpusztító fegyvereik. Tiszta szívből hitték. Ez a magyarázata annak, hogy ez miért nem minősül gonosz cselekedetnek, és miért nem volt ez az amerikaiak részéről háborús bűncselekmény.” – érvel felettébb színvonalasan a vezető brit történész, akiből cimbije: Boris Johnson 2022-ben főrendet csinált, és aki azóta Baron Roberts of Belgravia néven tagja a Lordok Házának. Szóval egy igazi megkerülhetetlen szaktekintély, és mint ilyen objektív, független és persze mérvadó. Jelenleg éppen a Stanfordi Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója, a New Yorki Történelmi Társulat tagja stb. Szerzőtársa – akire a kérdés és a válasz is vonatkozik – David Petraeus tábornok 37 évig szolgált a legmagasabb posztokon az amerikai hadseregben, többek között az afganisztáni és iraki erők főparancsnokaként is, hogy aztán 2011 és 2012 között a CIA igazgatója legyen.
A több mint 1 millió iraki áldozatot követelő amerikai–brit háborús felelősség ezzel el is van intézve. Le van tudva. A 2003-as támadás óta eltelt több mint húsz évben Irak állami rendje még mindig nem állt helyre, intézményei romokban, lakói kilátástalan helyzetben. De mindez nem számít. A lényeg, vagy ahogy ő mondja: a kulcs, hogy ők tiszta szívből hittek és ez felér egy felmentő ítélettel. Amit persze ők hirdetnek ki magukról, maguknak.
Ennyi.
Belgravia lordja azzal hárítja el a felelősséget barátjáról, üzlet- és szerzőtársáról: Petraeus tábornokról, hogy a főparancsnok elhitte, hogy Iraknak vannak tömegpusztító fegyverei és ezeket szándékában áll az USA ellen bevetni. Jóhiszeműsége okán nem követett el tehát háborús bűncselekményt. Lehet, hogy kicsit hiszékeny volt, de a szíve tiszta (itt egy könnycseppet el is morzsoltam a szemem sarkából).
Álljunk meg egy pillanatra!
Ha ez igaz, és Petraeus tábornok tényleg elhitte, hogy abban a bullshitelésben, amit Colin Powell külügyminiszter, egykori katonatársa vörös fejjel, hebegve-habogva az ENSZ-ben, az egész világ előtt bohócot csinálva magából előadott, akkor jobb, ha tőlem tudja: ő volt az egyetlen. Rajta kívül ugyanis mindenki látta, hogy ez csak ürügy, és az USA hadseregében és az amerikai szolgálatok elitjében nyílt titok volt, hogy a külügyminiszternek azért kellett a mindenre kapható, szégyentelen brit hírszerzésre támaszkodnia, mert még a CIA sem volt hajlandó az általa előadott, teljesen légből kapott érvelést alátámasztani. A britek szerint – és ezt képviseli a lord is az interjú további részében – az amerikaiaknak kutya kötelességük hegemón pozíciójuk fenntartása. Kerül, amibe kerül. Nekik, a briteknek és a haveri franciáknak a feladata kimerül abban, hogy rámutatnak a világ azon pontjaira, ahol az USA-nak be kell avatkoznia, helyt kell állnia. „Különben is, – érvel a lord – Amerika csak pénzt ad, és nem vért. Azt mások ontják.” Érvelését tetézi azzal, hogy számonkéri az USA-tól és az Európai Uniótól, (aminek a britek 2016 óta nem tagjai), hogy miért nem sajátították ki még mindig a zárolt orosz vagyont. Fő érve, hogy a háborús bűnös Putyin megölte politikai ellenfelét: Navalnijt. Igaz, hogy ettől a fake news-tól harsogott a teljes nyugati média, de az még engem is meglepett, hogy egy magát valamire tartó hadtörténész kétkedés nélkül, tényként fogadja el. Azt gondoltam, hogy a brit háborús propagandára is igaz Richter Gedeon azóta szállóigévé vált mondása, amivel a felfájását enyhítendő gyógyszerrel a tálcán besiető titkárnőjét rendre utasította, vagyis, hogy: a gyógyszert gyártjuk, nem szedjük! Közismert tény, hogy a britek az első világháború óta csúcsra futtatják hazug háborús propagandájukat, tele abszurd képtelenségekkel, de azt soha nem feltételeztem, hogy hisznek is benne. Minket nem olyan könnyű átverni, mert mi a hidegháborús szovjet propagandán edződtünk. Amit le akarnak nyomni a torkunkon, jöjjön az a front bármely oldaláról, mi azt kétkedve fogadjuk. A britek azonban úgy látszik, nem csak gyártják, de fogyasztják is saját propagandájukat.
Ma már a CIA is megerősítette, hogy Putyin nem ölette meg Navalnijt. De az interjú felvételének időpontjában az ukrán szolgálatok vezetője is ugyanezt mondta.
Na most. A lord a legtekintélyesebb brit, sőt angolszász független-objektív hadtörténész, akinek beszédhelyzete – láss csodát – annak ellenére sem változott meg, hogy főrendként politikai döntéseket hoz.
És ennyit tud, meg talán az újonnan kapott nevét.
Ha Petraeus tábornok ennyire naiv és hiszékeny, mint ahogy azt szerzőtársa: Andrew Roberts, Belgravia lordja állítja róla, az gáz. Ha csak minket néz ennyire hülyének, az is őt minősíti. Nem azért akadtam fenn szokásos brit arroganciáján és háborúra uszító agresszivitásán, mintha lenne benne bármi váratlan vagy meglepő, hanem azért, mert a háborús bűnös, és a népirtás fogalmának bunkósbotként való forgatása napi rutinná vált a köreikben. Ha elfogadjuk a lord érvelését, akkor Hitler sem követett el háborús bűncselekményt, mert feltételezhetően ő is tiszta szívből hitte, hogy a zsidók és a bolsevikok életveszélyt jelentenek a németek számára. Ahogy Putyin is hiszi, hogy a NATO keleti terjeszkedése és Ukrajna NATO-tagsága életveszélyes fenyegetést jelent Oroszország számára. Lehet, hogy Lenin, sőt Sztálin is szívükből hitték, hogy milliók kiirtása forradalmuk érdekében jogos, sőt egyenesen kívánatos?
Igaz, hogy egyikük sem volt angolszász.
Úgyhogy nekik nincs bocsánat! De Tony Blairnek és Boris Johnsonnak persze van. Blairnek nem kell nemzetközi bíróság elé állnia Irakért, ahogy Johnsonnak sem azért, mert megakadályozta a 2022-es tavaszi orosz–ukrán békemegállapodást.
Akkor mondjuk ki: csak az angolszászok esetében számít mentőkörülménynek az állítólagos szívből jövő hit.
Nyitókép: Dan Williams / The Economist
Forrás:latoszogblog.hu
Tovább a cikkre »
