Egyre nagyobb a feszültség Koszovó és Szerbia között az észak-koszovói események miatt. A Nyugat újabb “ukrán válságtól” tart, bár a helyzet eszkalálását a legtöbben elkerülhetően tekintik. A mostani helyzet a nyáron kirobban rendszámtábla-háború magasabb hőfokon izzó változata, ahol sok a kőkemény retorikai fogás, ám az érintett felek egy bizonyos határt nem akarnak átlépni. Összefoglalónk az észak-koroszovói válságról.
December 10-11-én szabadultak el ismét az indulatok Koszovó szerbek lakta északi részében. Több száz etnikai szerb vett részt az útlázárásokban, amelyek komoly közúti fennakadásokat okozott Zvecan és Leposavic térségekben. Nem sokkal később a szerbek és a koszovói rendőrség tagjai között tűzpárbajra került sor, és egy kábítógránát landolt az EULEX egyik járőrkocsiján.
A koszovói hatóságok hivatalos személy elleni erőszak miatt két szerb nemzetiségű koszovói állampolgárt vett őrizetbe, köztük egy nemrég felmondását benyújtó rendőrt is.
2004 óta nem volt ennyire közel az etnikai eszkalációhoz a két nemzet. Alekszander Vučić szerb elnök azt követeli, hogy a szerb hatóságok engedjék el “a koholt vádak” alapján letartóztatott szerbeket, a koszovói hatóságok pedig vonuljanak ki a szerb többségű régióból. Egyúttal kérte az NATO koszovói békefenntartó egységét, a KFOR-t, hogy engedje, hogy 1000 katonát küldjön Észak-Koszovóba az ott élő szerbek védelmére. A kérést nyilvánvalóan nemleges válasz követi majd, de a nyugati diplomaták apraja nagyja a zavargások és a feszültségkeltés beszüntetésére szólították fel mindkét felet.
Hogyan jutottunk el idáig?
A feszültség a nyáron egyszer már fellobbant rendszámtábla vitából alakult ki. A koszovói vezetés júniusban kilátásba helyezte, hogy sem a koszovói rendszámokat, sem a szerb személyigazolványokat nem fogja a továbbiakban elfogadni. A pattanásig feszült helyzetet végül az EU közbenjárásra, az intézkedés hatálybalépése előtti órákban sikerült megoldani – bár már akkor is sejteni lehetett, hogy szó sincs tartós békéről.
Főleg azért nem, mert a rendszámok kérdése továbbra is megoldatlan maradt. A koszovói rendszámok elismerése részben Koszovó elismerését is jelentené, illetve a határok véglegességére is utal, ami szerb szempontból politikai és érzelmi szempontból is elfogadhatatlan. Főleg, hogy Koszovó továbbra sem teljesítette azt a 2013-as kötelezettségét, hogy a szerb többségű területeken közösségi hatásköröket biztosítson a szerbeknek. Belgrád pedig fel is rótta ezt újra és újra, ám Koszovó hajthatatlan.
Tömeges felmondás és ami mögötte van
Az egyre több mindenről szóló rendszámtábla-vita miatt végül négy szerbek lakta településen koszovói szerb rendőrök tömegei mondtak le, mert nem voltak hajlandók pénzbírásgot kivetni azokra a szerbekre, akik megszegik a rendszámtáblákra vonatkozó szabályokat. A rendőröket később koszovói szerb miniszterek, parlamenti képviselők, polgármesterek, bírák és ügyészek követték. Visszatérésük feltételéül pedig azt szabták, hogy Pristina törölje el a rendszámtörvényt és teljesítse a szerb közösségi önkormányzás létrehozására vonatkozó kötelezettségeit.
Ez pedig Koszovó számára is problémát jelent.
Egyszerűen azért, mert a szerb kisebbség politikai és közigazgatási integrációja ezzel megszűnt létezni, ami nem csak feszültségpontot jelent, de diplomáciai támadási felületet is.
Persze a szerbek lépését nem hagyták válasz nélkül: a rendőrség munkájának “pótlására” koszovói rendőrök, és különleges erők egységei lepték el az érintett települések környékét. Zaklatásokról, megfélemlítésről érkeztek hírek.
Pristina elutasítja saját vállalásai teljesítését
Aztán jött november vége, és ismét az EU közbenjárására sikerült kompromisszumot kieszközölni: Szerbia nem állít ki több koszovói jelzésű rendszámtáblát, Koszovó pedig leállítja a rendszámtáblacserét előíró eljárásokat. A felek arra is kötelezettséget vállaltak, hogy normalizálják kapcsolataikat.
Pristina viszont továbbra sem hajlandó engedni a szerb közösségi jogok kérdésében. A 2013-as Brüsszeli Megállapodás egyik központi eleme viszont éppen az, hogy a koszovói szerbek kollektív hatásköröket, de legalábbis teljes rálátást kapnak számukra kulcsfontosságú területeken: oktatás, egészségügy, gazdaságfejlesztés.
Pristina viszont attól tart, hogy egy Bosznia-Hercegovinához hasonló többpólusú, kvázi kettéosztott országban találja magát. Albin Kurti koszovói miniszterelnök épp ezért kategorikusan elutasította a szerb közösségi hatáskörök megadását. Pedig az EU és az USA is diplomáciai nyomást gyakorolt rá, hogy megváltoztassa véleményét.
A Nyugatnak nagyon nem hiányzik egy újabb konfliktus
A helyzet más tényezők is az eszkaláció felé hajtják. Pristina ugyanis helyhatósági választásokat akar kieszközölni december végén a szerbek lakta településeken, mégpedig úgy, hogy közben bojkottálja a legerősebb koszovói szerb párt, a Srpska Lista indulását. Ezen téren annyi előrelépés történt csak az elmúlt napokban, hogy a koszovói vezetés hajlandó volt – erőteljes nemzetközi nyomásra – tavaszra halasztani a választásokat.
Szerbia persze nem csak nemzetpolitikát folytat. Az ukrajnai háború árnyékában az ilyen feszültségeknek teljesen más súlya van az európai tárgyalásokon, mint volt békeidőben, és ezt az EU-csatlakozásra vágyó Belgrád is tudja. Egyébiránt, a történések remek alkalmat nyújtanak a szerbek számára, hogy felhívják a figyelmet a nyugati külpolitikák ellentmondásaira: Koszovót a nemzetek önrendelkezési jogára hivatkozva választották ki Szerbiából, most Koszovó ugyanezt a jogot tagadja meg, akár korábbi vállalásait is sutba dobva (magyar szempontból is rendkívül ismerős a történet… – a szerk.).
Nagy eszkalációra a nyugati elemzők egyelőre nem tartanak. A Stratfor amerikai magánhírszerző ügynökség szerint a Koszovóban állomásozó 4000 KFOR-békefenntartó megakadályozza, hogy konfliktus esetén kiterjedt etnikai erőszakhullám alakuljon ki, az EU és az USA diplomáciai nyomása pedig a párbeszéd felé mozdítja majd a feleket.
Észak-Koszovóban azonban ettől még igen gyorsan elfajulhatnak a történések, amelyeknek beláthatatlan következményei is lehetnek. A teljesség kedvéért hozzátesszük, hogy az EU és USA egyensúlyozása sem véletlen: egy esetleges szerb-koszovói konfliktus teljes zűrzavart idézne elő az uniós tagországok Ukrajna-politikájában. Jelenleg Ukrajna területi egységét pártolják annak ellenére, hogy az ország keleti végein oroszok élnek – épp azt az elvet hagyva figyelmen kívül, ami Koszovót életre hívta. Röviden: a Nyugatnak nagyon nem hiányzik, hogy igazságot kelljen tennie Szerbia és Koszovó között, mert az kényelmetlen kérdéseket vetne fel…
Körkép.sk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
