Alábbiakban Monostori László esperes-plébános, az Esztergomi Hittudományi Főiskola morálteológia tanárának írását adjuk közre.
Tudjuk, hogy a legjobb gyógyítás a megelőzés – és erre, úgy tűnik, a kipróbált védőoltások alkalmasak. Jó, hogy vannak védőoltások. Sok betegség eltűnt, vagy csak minimális számban fordul elő, az oltásoknak hála. Léteznek olyan vakcinák is, melyek beadása bizonyos mértékű kockázatot jelent az oltandó számára. Ilyenkor mérlegelni kell az oltás által remélt jó és az esetleg bekövetkező rossz között, figyelembe véve a valószínűségeket is.
Az oltandó számára fennálló esetleges egészségügyi kockázatok mérlegelésén túl van egy másik szempont is, melyet keresztényként meg kell vizsgálnunk, mielőtt egy oltás beadására adjuk a fejünket. Ez pedig az oltóanyag fejlesztése és/vagy előállítása során használt eszközök kérdésköre. Ugyanis, ha az oltóanyag erkölcsileg kifogásolható módon lett kifejlesztve, illetve előállítva, akkor ilyen oltóanyag választásánál adott esetben fennállhat a rosszal való távoli, közvetett, passzív együttműködés lehetősége.
Mit jelent ez a gyakorlatban? Az Európai Unióban, így Magyarországon is, léteznek és forgalomban is vannak olyan oltóanyagok, amelyek gyártása a WI-38 humán sejtkultúrán történik. Ezek a sejtvonalak egy 1962-ben meggyilkolt három hónapos svéd lánymagzat tüdejéből vett szövetből származnak. Ezért felmerül a jogos kérdés, hogy szabad-e ezt a sejtvonalat oltóanyagok előállítására felhasználni, hiszen ez egy olyan kutatásból származik, melyhez meg kellett ölni egy ártatlan embriót.
Félreértés ne essék: az ilyen oltások beadása nem jár további embriók megölésével, ennek ellenére Egyházunk nem veszi félvállról a kérdést. Szabad-e olyan oltóanyagot krisztuskövetőkként használnunk, amelynek kifejlesztése során megöltek egy emberi magzatot? A válasz attól függ, hogy mekkora a veszély, és hogy van-e alternatív, etikus oltóanyag a betegség elkerülésére.
Mondanunk sem kell – és erre a nem is olyan régen még a mindennapjainkat, sőt egyházi életünket is alapvetően meghatározó covid–19-világjárvány az emlékezetes példa –, hogy súlyos szükséghelyzet vagy egyenesen életveszély esetén, alternatív oltóanyag hiányában, nem szabad esetleges ilyen irányú lelkiismereti aggályainkat az életvédelem elé helyezni. Az Egyház végső esetben megengedi az ilyen vakcinák használatát, hiszen ha nem adnánk be az oltást, abból nagyobb baj származna (mulasztással is lehet vétkezni). Ugyanakkor ha létezik erkölcsileg nem kifogásolható alternatív oltóanyag, akkor válasszuk azt. Így ír erről a Hittani Kongregáció Dignitas Personae kezdetű instrukciója 2008-ban:
„Így például a gyermekek egészségének veszélybe kerülése felhatalmazhatja a szülőket arra, hogy olyan vakcinát használjanak, amelynek előállításához illegális eredetű sejtvonalakat használtak, ugyanakkor érvényben marad mindenki számára az a kötelesség, hogy kifejezze ellenvéleményét és kérje, hogy az egészségügyi rendszerek másféle vakcinákat is rendelkezésre bocsássanak.” (Dignitas Personae 35.)
Mindez a Pápai Életvédő Akadémia 2005-ös állásfoglalásán alapszik. Ebben leszögezik, hogy nekünk, hívőknek feladatunk szembeszállni a „halál kultúrájával”, nem szabad sem egyénileg, sem pedig társadalmilag asszisztálnunk a gyógyszeripar emberi magzatokat eszközként kezelő eljárásaihoz. Éppen ezért kötelességünk az olyan alternatív oltóanyagok igénybevétele, melyek esetében ezek a lelkiismereti dilemmák nem merülnek fel. Amennyiben nem állnak rendelkezésre ilyen alternatív oltóanyagok, akkor pedig hallassuk hangunkat, gyakoroljunk nyomást a politikai vezetőkre és az egészségügyi rendszer szereplőire, hogy fejlesszék ki és tegyék lehetővé az erkölcsileg nem kifogásolható oltóanyagok használatát.
Jelenleg Magyarországon állami előírások alapján minden 1989 után született gyerek kötelezett a mumpsz, a kanyaró és a rubeola elleni kombinált oltások felvételére (tizenöt hónapos, majd tizenegy éves korban), és erre Magyarországon kizárólag az M-M-RvaxPro vakcinát használják, amely lelkiismereti szempontból (a WI-38 sejtkultúra használata miatt) aggályos. Jelenleg az az érdekes helyzet áll fenn, hogy ugyan létezik ennek az oltásnak erkölcsileg nem kifogásolható alternatívája, melyet a japán Takeda gyógyszergyár gyárt, ám ennek beadatására Magyarországon nincs jogi lehetőség.
Az alapvető jogok biztosa 2014 novemberében a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettessel közös jelentésében (AJB-3119/2014) szorgalmazta ugyan az egészségügyi törvény ez irányú módosítását, hogy „az alternatív jogkövető magatartás reális lehetősége” biztosítva legyen, ugyanakkor erre mind a mai napig nem került sor.
Mit tehet tehát jelen helyzetben egy katolikus szülő? Mivel tényleges választási lehetőség Magyarországon nincs a kétféle oltóanyag között, így a gyermek egészségének védelme érdekében adassa be az elérhető egyetlen védőoltást, ugyanakkor lehetőségeihez mérten sürgesse a döntéshozókat arra, hogy biztosítsanak alternatív, erkölcsi szempontból aggályokat fel nem vető vakcinát a jövő nemzedékek számára. Ha ezt sokan megtesszük, a változás lehetséges lesz, hiszen az oltóanyag rendelkezésre áll, mindössze a jogi környezetet szükséges módosítani ahhoz, hogy az alternatív oltóanyag Magyarországon is elérhető legyen.
Fotó: Pixabay
Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember október 15-i számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
