Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész a paptestvéreihez, barátaihoz és minden hívő emberhez szóló augusztus 20-i nyílt levelében a harminc évvel ezelőtti pápalátogatásról osztja meg személyes emlékeit.
„Én még nem láttam így embert imádkozni. A Szentatya számára megszűnt a külvilág, csak az Isten létezett. Összeszedett és elmélyült volt. Ragyogott” – írja Laczkó Zsolt II. János Pál pápa 1991-es magyarországi útja kapcsán, amelynek idén ünnepeljük harminc éves jubileumát.
„A pápalátogatás helyszínein jelen voltam: Máriapócson, Budapesten, a Mátyás-templomban, a Népstadionban és a Hősök terén is. Ezek közül a legmeghatározóbb találkozás mindenképp a pócsi liturgia volt. Koronifer/pediferként fogtam a szent pápa infuláját és pásztorbotját.
A Szentatya számára megszűnt a külvilág, csak az Isten létezett. Összeszedett és elmélyült volt. Ragyogott. A tekintete szuggesztív, mintha belém látna. Mosolygott a lelkünk és örült, amikor egymás szemébe néztünk. Ezt a szempárt sosem fogom elfelejteni.
Számomra nagy példa ő az imádságban, de a szenvedésben, a kereszthordozásban is, melyet haláláig méltósággal hordozott. Prófétai jelkép, hogy
Hálát adok az Úristennek és a máriapócsi Szűzanyának, hogy akkor és most is, 2021. augusztus 15-én, a harminc éves hálaadó szent liturgián jelen lehettem.
Nosztalgiázva, visszatekintve a harminc évvel ezelőtti történésekre, a nagy pápa szavaival köszöntelek Benneteket: „Ne féljetek! Egy dologtól féljen az ember, magától a félelemtől… Ne féljetek!”
Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
