Szentháromság vasárnapja – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 28,16–20)
Szentháromság vasárnapján Máté evangéliumának azt a rövid részletét olvassuk, melyben Jézus tanításának utolsó mondataival találkozunk. A nyilvános működése során kimondott szavak, a megtörtént csodák, gyógyítások és a megannyi, megtérést előidéző találkozás után már csak egy lényeges maradt: a végső bátorítás, a küldetés átadása. Jézus Galileába hívja az apostolokat, arra a helyre, ahol meghívta őket, fölmegy velük egy hegyre mint a kinyilatkoztatás kiemelt helyszínére, és itt fogalmazza meg a missziós parancsként is ismert tanítását. Jézus ezt a küldetést az apostoloknak, valamint minden őt követő embernek adja, s még ezekkel az utolsó mondataival is tanítani szeretne.
Itt azt fogalmazza meg, hogy a tanítás konkrét tettekre váltása hitelessé teszi a kimondott szavakat.
Szükség van a tanításra, mert az előkészíti a tapasztalatot, de a cselekvés is lényeges, hiszen megerősíti a kimondott szót. Az élmény, a tapasztalat és minden tett feltételezi és kívánja a tartalmat, igényli a miértre adott válaszokat, másképpen szétesik és puszta aktivitás marad.
A missziós parancs egyszerű, öt mondatában négy meghatározó ige tartja össze a küldetés nagy eseményét: menjetek, tegyétek, kereszteljétek, tanítsátok. Mindebből látszik, hogy a misszió egyszerre a Szentlélekre és az emberi tervszerűségre hagyatkozó folyamat, és nem azonnali, rövidre zárható, egzakt jelenet, melyet látható, mérhető eredmények kísérnek.
Menjetek. Jézus arra buzdít, hogy legyünk az evangélium hirdetésének kezdeményezői. A küldetés ajándékozásával mozgásba hozza az embert, a közösséget és az egész Egyházat. Mivel az evangélium természeténél fogva utat akar törni magának az életünkben és a világban, Jézus dinamikussá és kilépővé teszi mindazokat, akiket meghívott. Valójában ő, a Názáreti Jézus a misszió igazi kezdeményezője.
Tegyétek. Nem elég kezdeményezni, hiszen Jézus arra hív, hogy egyre bátrabb, cselekvőbb és összetettebb módon éljük meg az örömhírt. A tegyétek ige túlmutat az aktivizmuson, azt a spirituális cselekvést jelenti, amely belső cselekvéssé formálja a missziót. Az imádság mint belső cselekvés valójában minden külső missziót megelőz és kísér. Imádság nélkül a misszió egy izzadságszagú teljesítménytúra lenne, a meggyőzések és az emberi erőfeszítések nagy versenye. Ehelyett azt tapasztalhatjuk, hogy Szentlélek és az ember közös műveként bontakozik ki.
Kereszteljétek. A missziónak célja van: felébreszteni az Isten iránti vágyat, megláttatni és megismertetni a Szentháromságos Istent, bevezetni az Egyházba és a keresztség szentsége által beavatni a hit titkaiba. A keresztség a misszió látható gyümölcse, az eredeti bűn által bezárt kapuk kitárása, istengyermeki létünk ünnepe.
Jézus szavaiból tudjuk, hogy a hit nevelhető, a hit igazságát tanítani, ajándékát továbbadni kötelességünk.
Egyszerre vagyunk tanítók és tanítványok, akik hisszük, hogy misszióban járunk, de a küldetésünk mögött maga a küldő áll, aki velünk van és velünk marad a világ végéig.
Szerző: Serfőző Levente
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
