Másfél hét telt el a borsodi időközi választás óta, és bátran kijelenthetjük, hogy nem csalódtunk egyik szekértáborban sem. Nagyjából azt hozták, amire számítottunk, habár a Jobbik időközben úgy döntött, hogy ő is beszáll az antiszemitázási versenybe. Ez persze csak szigorúan mellékvágány, a rutinos, öreg róka Fidesz évtizedes tapasztalatait nem lehet csak úgy egyik napról a másikra eltüntetni. Jelképes viszont, hogy az antiszemitázás és az ellenzéki adok-kapok mellett a krumplié volt a főszerep. Ha ez egy filmszatíra lenne, nevetnénk is, csak az a kínos, hogy ez a valóság. A krumpli az egyik legközönségesebb, legismertebb, a legáltalánosabb körökben felhasznált zöldség, így kiváló szimbolikus lenyomata az egyre gyatrább, egybites politikai életnek. Olyan ember vagyok, aki mindig is támogatta a kreatív megoldásokat és az igazságra kegyetlenül rávilágító beszédeket a parlamentben (is), de Jakab Péter krumplis akciója inkább volt kellemetlenül kispolgári, mint ütős. De akkor nézzük a tényeket!
Miután bebizonyosodott, hogy az időközi választás a lőtéri kutyát sem érdekelte (az emberek több mint fele el sem ment szavazni), a koncon marakodó politikai entitások egymásra mutogatva bizonygatták, hogy a másik csapat krumplit osztogatott. Az már önmagában gyalázatos, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet, de az talán még gyalázatosabb és szürreálisabb, hogy ezt a taktikát mindkét oldal alkalmazza is, és itt nem csak erről az egy választásról beszélünk. A múltban (és vélhetően a jövőben is) éltek ezzel a megoldással, és akkor az egyéb szavazatvásárlási "praktikákról" még szót sem ejtettünk. Ennek ellenére szenvtelen arccal mutogatnak egymásra, s meg vagyok győződve arról, hogy ezen heves pillanatokban tökéletesen el is hiszik a maguk által kialakított hazugságot, miszerint csak a másik oldal csinál ilyeneket. Valljuk be, ez azért több mint ijesztő. Felvetődik a kérdés ugyanis, ha ebben a mindenki számára nyilvánvaló dologban is faarccal képesek egymás (és az egész ország) arcába hazudni, akkor vajon mit tehetnek olyan esetekben, amikor az igazság nem ennyire egyértelmű, vagy nincs ennyire szem előtt. A politika, mint művészet, teljességgel lealacsonyodott a 21. század szintjére, úgy, ahogy lassan minden más is. Jelen sorok írója sem (sőt, nagyon nem) a karót nyelt nyárspolgárok táborát erősíti, sőt, viszolyog ettől, de politikai innováció és formabontó, kreatív megoldások helyett amit mostanában látunk, az maga a röhej.
Ne feledjük persze, hogy a krumpliosztás, szavazatvásárlás, s természetesen az állandó rasszistázás is mind, mind a "rejtett erőforrások" voksaira hajt, hiszen tisztában vannak vele, hogy – főleg Kelet-Magyarországon – záros határidőn belül az a jelölt fog kizárólag nyerni, akire a cigányok szavaznak. Ilyetén krumpliország katonái magasan tesznek rá, hogy a TE sorsod mi lesz. Bántalmaztak-e ezek a "rejtett erőforrások" valaha, élhetetlenné teszik-e a környezeted stb-stb., hiszen a politikai "elitnek" pontosan ellentétes céljai lesznek. Persze mondanunk sem kell, hogy épp ezért maga a cigánybűnözés felszámolása sem történhet meg, hiszen bolond lenne bármelyik oldal is olyan törvényeket hozni, amely szavazatcsökkenést eredményez és távolabb lök a húsos fazéktól.
Tanulságos történet egyébként Radics Béla, a Radikális Roma Érdekképviselet civil mozgalom vezetőjének reakciója arra a múlt heti hozzászólásra, amelyben a ceglédi Jobbik elnöke elvileg lecigányozta (utalások szintjén) Koncz Zsófiát. Itt sok minden más mellett ezt is írja: "Cigányok nélkül sosem fogtok győzni”. Magyarul a cikkemben leírt tényt nem csak én látom így, de még egy cigány vezető is tökéletesen tisztában van vele, ami az öntudatra ébredés egy elég vészjósló és fenyegető formája.
Igen, valahol itt bukott meg a (liberális) demokrácia. Már századszor. S még egyszer hangsúlyozzuk, itt már rég nem arról van szó, hogy a rendszer nem tud megoldani bizonyos dolgokat, hanem arról, hogy ELEMI ÉRDEKE nem megoldani. Innentől kezdve miért gondolná egyetlen magyar is, hogy az állam védelmezi, igazságot szolgáltat neki stb.? Nos, valahol itt keresendő annak a fásultságnak az oka is, ami a röhejes részvételi arányokat jellemzi a voksolások nagy részében.
Krumpliország katonáinak persze mindez nem számít. Ők vígan élik mindennapjaikat, amíg alattuk egy nemzet szép csendben elvérzik.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
