Az akkori kormányfő, Igor Matovič javaslatára a pozsonyi törvényhozás 2020. április 19-én hagyta jóvá a választásokat követően megalakult kormány programját. Mivel akkor bő egy hónapja teljesen új, soha meg nem élt, sohasem tapasztalt helyzetbe kerültünk a koronavírus-járvány begyűrűzését követően, sőt, a teljes lekapcsolás (lockdown) állapotába, nyilvános jegyzetemben azt hiányoltam, a kormány miért nem válság-kormányprogramot fogadott el.
Miért gondolta úgy, hogy az élet hamarosan olyan mederben folytatódik majd, ahogyan azt 2019-ig megéltük… Az élet igazolta hiányérzetemet, hiszen a kormányzati intézkedések, amelyek a járvánnyal és a járvány következményeivel kapcsolatban lettek foganatosítva, hiányosak, lassúak, ezzel szemben irtózatosan drágák voltak, ellenben a kormányprogramba foglalt célkitűzések döntő többségének megvalósítása el sem kezdődött.
Attól tartok, ez máig így van. Nagy kár, hiszen ha nem a megszokott mederben fogadják el a kormányprogramot, hanem krízishelyzetre összpontosító, válságkezelési stratégiát, válságprogramot fogadtak volna el, bizonyára máshol tartanánk. A járvány miatt elhunytak száma talán nem haladná meg a 11 ezret, a szövődményekkel küzdők száma talán jóval alacsonyabb lenne. Ám nem így történt.
Tegnap az új kormány, Eduard Heger vezetésével ugyanabba a mederbe lépett, noha a bölcs kormánynak el kellene fogadnia a bölcsek által megfogalmazott közmondást: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba.
Két lehetősége van a kormánynak: igyekszik majd megvalósítani a frissen jóváhagyott kormányprogramba foglalt célkitűzéseket, semmibe véve a járványt és annak következményeit, ami az objektív valóságra való tekintettel nem életszerű, teljesen valószínűtlen. Mivel az elmúlt bő egy év folyamán a járvány és annak következményei uralták a politika és a gazdaság mindennapjait – és sajnos valószínű, hogy ez folytatódik a jövőben is – nagyon kevés ideje és tere marad a kormánynak arra, hogy alapvetően a kormányprogramba foglaltakra összpontosítson.
Egyetlen példa, amely a kormányprogramot hűen jellemzi: a közösségünket, más nemzeti közösségeket és a déli régiókat, szülőföldünket érintő néhány – számunkra nem jelentéktelen – célkitűzés közül, amelyet a tavaly jóváhagyott kormányprogram tartalmaz, egyetlen egyet sem valósítottak meg. Másképpen: a kormányprogramba foglaltak közül a választási időszak egynegyedében vajmi kevés valósult meg.
Mintha a kormány tagjai valamilyen alternatív világban élnének, nem a mai, járvány uralta valóságban. Netán úgy gondolják, hogy a második hullám lecsengésével a járványnak vége, jön a 2019-ig ismert valóság? Ennyire nem lehetnek eltávolodva, elrugaszkodva a realitástól. Hiszen a kormányprogram struktúrája, tartalma a 2019 előtti állapotokat tükrözi és úgy épült fel, mintha 2020 márciusától mi sem történt volna.
Vetítsük le mindezt a számok nyelvére. Eredetileg 2019-re már hiány nélküli államháztartási gazdálkodással számoltak. Majd korrigálva azt, az akkori kormány 2020-ra egymilliárd eurós hiánnyal számolt, a nagyjából 18 milliárd eurós tavalyi állami költségvetésben. Ehelyett a költségvetési hiány 2020-ban túlszárnyalta a 6 milliárd eurót. Ebből csupán 1,3 milliárdot áldoztak gazdasági kármentésre, a vállalkozók és a vállalatok állami segélyezésére járvány idején. De hová lett a hiány további – a tervezett deficiten és a gazdasági kármentésen kívüli – majdnem 4 milliárdnyi része? 2021 első negyedévében 700 milliót költött a kormány gazdasági kármentésre és 480 milliót az antigénalapú tesztelésre, országszerte.
Az utóbbiból felépíthettek volna 3 korszerű kórházat, legalábbis az EU Újjáépítési Alapjának hazai költségvetését és az abban szereplő konkrét célkitűzést, 5 korszerű kórház felépítését látva. Vagy jóval többet és gyorsabban áldozhattak volna a vállalkozók állami segélyezésére a járvány idején, hogy jóval kevesebb vállalkozás, kereskedés szűnjön meg.
Sorolhatnám tovább. 2021 végére az államadósság elérheti az össztermék (GDP) 70 százalékát. Majd a következő években hol állapodik meg? Folytatódik tehát a sodródás, az irtózatosan nehezen megvalósítható kormányprogram alapján. Úgy tűnik, mintha a kormány nem is igényelné a feszes, ám valós menetrendet, a hiteles alapokra épülő kormányprogramot. Korlátok nélküli, szabad kormányzásban érdekelt, nyitott, határtalan számlával. Gondolják: majd lesz valahogy, az élet majd elrendezi.
A szerző az MKP szakmai alelnöke.
(Farkas Iván/Felvidék.ma)
Forrás:felvidek.ma
Tovább a cikkre »
